„Ha valaki jól tanul, versenyt nyer, udvarias vagy segítőkész stb., persze elismerést, dicséretet érdemel azért, amiben jó. De szerintem mindenki jó valamiben, vagy sok mindenben. Ha én csinálnék egy iskolát, biztos nem engedném meg, hogy osztályelsőnek nevezzenek egy gyereket a sok közül bizonyítványosztáskor.
Tényleg buzdítani fogja a maradék huszonnégyet, hogy valaki osztályelső lett közülük, vagy inkább letöri, közömbössé teszi? Tényleg növeli a teljesítményt a verseny? Tényleg jobb minőségű gyereket nevel a sokszor nem is egészen igazságos »kitüntetés«? Nem inkább a címkórság divatját növeli? Ezt kell hallaniuk gyerekeknek már iskolai életük első félévében, az egyébként szeretett tanító nénitől, hogy »na majd kiderül, hogy ki lesz az osztályelső«?”
Osztályelső
Igen, igaza van, „mindenki jó valamiben, vagy sok mindenben”, esetleg olyan dolgokban, amelyeket az iskola nem tud lemérni, de az életben fontosabbak a boldogulás, a beválás szempontjából, mint az, amit az iskola mér. (Például: az iskola nem méri az úgynevezett érzelmi intelligenciát, holott ennek jelentős szerepe lesz később a családban ugyanúgy, mint a munkahelyen.) Én sem engedném meg az én iskolámban, hogy akárkit osztályelsőnek – vagy éppenséggel „osztályutolsónak”! – nevezzenek, minősítsenek. Igazából nincs is ilyen. Az „osztályelső”, aki „mindenből egyformán” jó, ritkán tartozik a legkreatívabb, legvállalkozóbb szellemű gyerekek közé. Iskolai egyenletes teljesítménye csak kitartó szorgalmat jelez (amelynek a hátterében sokszor erős szorongás húzódik meg). Az ilyenfajta követelmények elterelik a gyerekeket a világ jelenségeiben való örömteljes megmerítkezéstől, és ráhajszolják egy versenypályára, ahol csökkenő örömöket találhat akkor is, ha mondjuk „mindig ő nyer”, mindig ő a diadalmas (ami persze minden versenyző esetében kizárt). A gyakorló pszichológus túl gyakran találkozik olyan 11-12 éves gyerekekkel, akik kiskoruk óta kitartóan sportolnak, de esetleg „örök” másodikak (harmadikak – egyszóval helyezést érnek el, de nem az első helyet, vagy csak ritkán az első helyet), és ez előbb-utóbb depresszív vagy kényszeres tünetekhez vezet. Én is azt hiszem, hogy egy osztályelső a többi 20-30 gyereket inkább letöri, netán közömbössé teszi; vagy éppenséggel „ellenkultúrát” hoznak létre, amiben „szégyen” osztályelsőnek lenni, és a vagány rosszcsontoknak, bandavezéreknek vagy éppenséggel „bohócoknak” jut ki az elismerés, puszta ellenállásból. Kialakul a sajátos és jellegzetes iskolai légkör, amiben nem a dolog az érdekes, nem a világ fent emlegetett jelenségei vagy az emberben rejlő csodák (legyen az éppenséggel a szem vagy a vese belső szerkezete), hanem az osztályzás a lényeg, vagy az ellenőrzés kényszerének kijátszása, és mindennek persze semmi köze nincs az ember és a világ „nyilvánvaló titkai”-hoz, amire pedig a gyerek kíváncsi volna (!) a kutatások szerint. Én otthon a gyerekkel érzékeltetni próbálnám, hogy nem ez a fontos – „osztályelsőnek lenni” –, és nem így fontos; a fontos dolgok, az örömteli dolgok máshol vannak, másutt keresendők. (Az igazi kíváncsiság kielégítése mindig örömet szerez!)
A kutatások szerint a teljesítményt az együttműködés növeli és nem a versengés. (Kagan, Madsen, Shapira, 1969–1971.) A vizsgálatokban, amikor az együttműködés jutalmazását felváltották az egyéni eredmények jutalmazásával, azok a gyerekek, akik versengésbe kezdtek, lerontották eredményeiket, míg azok a csoportok, amelyek az egyéni jutalom kilátásba helyezése után is megtartották az együttműködést, mert rájöttek, hogy így egyéni teljesítményük is jobb lehet, sikeresek maradtak, és növelték teljesítményüket. Az iskolába lépő gyerekek esetében rendkívül fontos, hogy szeretettel fordulnak a tanító felé, és készen állnak arra, hogy elfogadják értékrendjét. Így hát nagy a felelőssége abban, hogy ő mit tekint értéknek. Mondjuk: az örömteli elmélyülést a jelenség(ek)ben, mely a világ megismerése felé vezet, vagy: „osztályelsőnek” lenni?
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Falusi Mariann őszintén a Megasztárról
- 3 fantasztikus palacsintarecept a sztárséftől
- Varró Dani: Misi tájékoztat
- Így spórolj válság idején!
- Tandíj vagy külföldi egyetem?
- Mi növeli egy gyerek teljesítményét?
- Egy hétvége Londonban – hasznos tippek
- Mit főzöl anya? – Mosószert!
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
