Izing Klára: Tóth Veráról a horoszkópja alapján elmondhatjuk, hogy olyan, mint a tűz és a víz együtt. Amit semmi sem támaszt jobban alá, mint hogy a Napja az érzelmes, szeretettel teli, a nem e világi dolgok iránti fogékonyságot, a hiszékenységet jelképező Halak jegyében foglal helyet, míg aszcendense az állatöv királyának jegyében, az Oroszlánban áll. Alkatilag sajátja a győzelemre törekvés, a büszkeség, a hiúság, a kényelmesség és az, hogy nem nagyon rágódik az elmúltakon. És természetesen a megjelenése is oroszláni.
Tóth Vera: Teljesen egyetértek veled, mert mindaz, amit elmondtál, igaz rólam, de már nem vagyok hiszékeny.
Maradjunk abban, hogy amikor megszülettél, akkor a Nap éppen a Halak jegyében tartózkodott. Általában ebben a jegyben születetteket különösen érdeklik a nem e világi dolgok. Így van ez a te esetedben is?
Nem ismeretlen a számomra az asztrológia, és az ezotériának különböző területei is érdekelnek. Az asztrológia az, ami a legkézzelfoghatóbb, ami persze nem azt jelenti, hogy komolyabban foglalkoznék vele, vagy akár a csillagok állása szerint élném a hétköznapjaimat, de nagyon érdekesnek tartom, mert sok igazságot lelek benne.
Mióta foglalkoztat?
Sokáig nem hittem ezekben a dolgokban. Erős katolikus neveltetésben részesültem, és a gondolkodásomra inkább a racionalitás volt a jellemző. Vagyis azt hittem, hogy amit nem tudok az öt érzékszervemmel – a látással, a hallással, a tapintással, a szaglással és az ízleléssel – érzékelni, az nem létezik. Aztán amikor a Megasztárt megnyertem, akkor sok olyan történt velem, amit logikai úton nem tudtam megmagyarázni. Mélyen megéreztem az isteni dolgokat, olyanokat, amiket előtte még nem. Úgy gondolom, ez valami földöntúli érzés, amit az ember fentről kap, persze képletesen.
Nem szabad elfeledkeznem róla, hogy ekkor ismerkedtem meg egy természetgyógyász hölggyel, aki akupresszúrás pontokat nyom meg a háton és a talpon. És amíg hozzá jártam, a kezelések közben elkezdtünk beszélgetni olyan témákról, amelyek az ezotéria tárgykörébe tartoznak. Ebben a témakörben azt hiszem tőle hallottam először olyasmiket, amelyek elgondolkodtattak, és valahogy kezdtem megérteni azt, amit a racionális gondolkodásommal képtelen voltam magamnak megmagyarázni. Sokat köszönhetek neki, nemcsak azért, mert oldottabb lettem, hanem képletesen természetesen, megnyitott előttem egy olyan világot, amely varázslatos, és amely hol a segítségemre van, hol vigyáz rám, hol megértek, illetve elfogadok általa olyasmit, amire azelőtt képtelen voltam.
Például?
Hogyan tudjam a saját rezgésemet, rezgésszintemet megemelni, amikor kell, hogyan tudjak a legjobb formába lendülni, és talán ennek a természetgyógyász hölgynek a hatása az is, hogy sok összetevőből összeraktam a magam kis hitvilágát.
Most a katolikus hitre gondolsz?
Nem, természetesen nem. Hiszek az angyalokban, Sai baba tanításaiban, az indiai vallásokban, a reinkarnációban, abban, hogy nem lehet semmit sem siettetni, minden akkor és úgy történik, ahogy az meg van írva, vagy ahogy annak összhangban kell más dolgokkal. Tehát semmire sem mondhatjuk, hogy véletlen. És az asztrológiában a személyes horoszkópom – úgy gondolom –, hogy a sors könyvének egy lapja. Van egy metafizikus pszichoterapeuta barátnőm, aki nagyon sok mindenre megtanított. Hogyan bánjak a fölös erőtartalékaimmal, ami a negatív energiák kizárásában segít nekem a mai napig.
Érdekelne, ha valaki azt mondaná, hogy amit csinálsz, az bolondság?
Nem, mert én ebben hiszek, ez ad nekem erőt, amikor kell. És nem azért nem beszélek róla, mert félek, hogy esetleg megbélyegeznének, hanem azért, mert nem szeretném, ha valaki úgy érezné, hogy én azért mesélek erről, hogy ő is kövessen engem ebben, netán rá akarnám erőltetni, és nem kívánnám igeként hirdetni, hogy ez a jó, csak ez a jó. Saját magamnak csinálom, az otthonomban, amitől én jó lelkiállapotba kerülök. Megtanultam meditálni, és kialakítottam magamnak erre a saját technikámat. Mindezt otthon végzem, és jól érzem magam tőle. És persze figyelem azokat a jeleket, amelyek teljesebbé tehetik az életemet, és amelyek a tanulságok és a boldogság útjaira sodorhatnak. Igyekszem megélni a pillanat teljességét, amelyhez nyitottságra, figyelemre és egyre több tapasztalatra van szükség.
Mi volt az a jel, amit észrevettél és amit nem?
Húúú, erre most egy kicsit nehéz visszaemlékezni. De mégis megpróbálom. Kezdetben azt vettem észre, ami a felszínen van; a külcsínt, a megfelelést másoknak, jólesett a hízelgés, a körülrajongás, és ez annyira elvakított, hogy ugyan észrevettem, hogy mi az, ami szívből jött, csak éppen nem arra fókuszáltam, nem hallgattam a megérzéseimre.
Az interjú teljes terjedelmét a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb, 2012/2. számában olvashatod.
