Harcsa Veronika: Nem érdekel a biztonsági játék

1. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Szívesen visszajátszanám azt, amikor decemberben, a Bárka Színházban József Atilla Tiszta szívvel című versét énekeltem, és amikor befejeztem, a közönség nem kezdett el tapsolni, annyira belefeledkeztek az előadásba. Abban a pillanatban a néma csend volt a legerősebb visszajelzés, fantasztikus élmény volt.

2. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Egyszer egy kommentelő azt írta valamelyik internetes fórumban, hogy szerinte én az éneklésbe vagyok szerelmes, és a színpadon legalább olyan erősen élem meg a hangok megszólaltatásának örömét, mint az adott dalba foglalt történetet. Nem tudom, ki volt, de ezzel a megjegyzéssel nagyon betalált.

3. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Másfél évvel ezelőtt egy erdő szélére költöztem, és azóta, amikor olyan hangulatban vagyok, hogy már nincs kedvem zenét hallgatni, kimegyek sétálni vagy futni az erdőbe. Vannak olyan pillanatok, mondjuk egy nagyon intenzív próbasorozat után, hogy bármennyire is imádom a zenét, hirtelen sok lesz belőle, és akkor az erdő csendje, a madarak csicsergése tölt fel ismét.

4. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
Az egyensúlyt értékelem. Ha a férfi két lábbal áll a földön, és úgy szeret engem, hogy közben van saját
élete. Nem tartom igaznak a mondást, miszerint a másik felünket keressük a világban. Tőlem függetlenül is egyensúlyban kell lennie, ne velem akarjon egésszé válni.

5. Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Nemrég láttam a Trafóban egy Trixie Whitley nevű belga énekesnőt, aki egy órán át egy szál magában állt a színpadon, zongorán és gitáron kísérte magát, és még az ötvenkilencedik percben is tudott újat mutatni, fenn tudta tartani önmaga iránt az érdeklődést.

6. Melyik a kedvenc könyve és miért?
Sajnos, az utóbbi időben nehezen találok igazán lélekmarkoló irodalmat, de Cormac McCarthy Az út című regénye a kivételek közé tartozott. Komoly szemléletformáló hatással volt rám. Olyan hitelességgel festett le egy apokaliptikus, világégés utáni világot, hogy mindez teljesen közelinek és valószínűnek tűnt, és kénytelen voltam végiggondolni, mennyire nem becsüljük meg azt, amink van.

7. Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti?
Nagyon unom már, ha arról kérdeznek, miért jártam informatikus szakra a Műszaki Egyetemre. Olyan rég volt, és annyira túlhaladtam már életemnek ezen a szakaszán, de interjúkban még mindig, újra és újra előkerül.

8. Mi a legértékesebb tulajdona?
A bátorság. Merek kockáztatni, és ebből sokszor profitáltam már az életben. Nem érdekel a biztonsági játék, még akkor sem, ha nem mindig jövök ki győztesen egy-egy szituációból.

9. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Az apró ügyetlenkedések, bénázások nagyon bájosak tudnak lenni, de az sem zavar, ha valakinek rossz a memóriája, mert az nekem sem erősségem.

10. Melyik a kedvenc idézete?
Ami mozog, az nem tud megfagyni.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Kovács Ági: Számomra fontosabb a családom, mint a karrierem
• Variációk fasírtra
• Nem akarok tovább szerető lenni!
• Harcsa Veronika: Nem érdekel a biztonsági játék
• Vágó István: sok időt szán barátokra, utazásra
• Mi az a „zöldáram”?
• Szuperérzékeny vagyok?

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!