Mi az a “zöldáram”?

Olyan aprócska befektetést, amelyet havi szinten észre sem veszünk, de hosszú távon óriási lehet a hozadéka.

Zöldtarifával az áram csak annyira „zöld”, amennyire a szív, az életforma, a gondolkodás az lehet – vagyis úgy, hogy tekintettel van a bolygó fogyatkozó erőforrásaira, az utánunk következő nemzedékek életkilátásaira. Sokan élik meg kínzó tehetetlenségként, hogy a hétköznapokban nincs lehetőségünk megakasztani a környezetszennyezést, a globális klímaváltozást. Az áram „zöldítése” az otthonunkban – egy apró, de nagy jelentőségű lehetőség erre. Olyan a zöldtarifát választani, mint amikor adományt küldünk valamely gyermekjólétért dolgozó alapítványnak, vagy többet fizetünk a fair trade kereskedelemből származó csokoládéért, mint az áruházi akciósért. A zöldtarifa a felelős ember gesztusa, aki amellett teszi le a voksát, hogy a Földön fenntartható legyen az emberi élet. Egészen pontosan azért tesz, hogy ne az atomenergia révén, illetve fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) elégetésével termeljünk elektromosságot – meggyorsítva ezzel a légkör melegedését, tehát a klímaváltozást –, helyette inkább megújuló energiaforrásokból nyerjünk áramot. „Zöldenergia” előállításakor ugyanis nem keletkeznek használt nukleáris fűtőelemek, sem környezetterhelő, üveghatást fokozó égéstermékek – csak a szél vagy a víz ereje dolgozik. Magyarországon eddig a tisztán megújuló energiaforrásokon alapuló energiafogyasztás nem kapott ösztönzést. 2011 szeptemberétől viszont – egyszerű tarifaváltással – bármelyik háztartás támogathatja a víz természetes energiájának hasznosítását.

A zöldtarifa első előfizetője Ullmann Mónika, aki egyben a program nagykövetévé is vált. Ökosorozatunkat elindító összeállításunkban már bemutattuk otthonát, kicsi elektromos autóját, környezettudatos gondolkodását (lásd 8. számunkat!). Ez utóbbinak része az is, hogy kész apró áldozatokat hozni: azzal, hogy ősztől a zöldtarifára váltott, így mintegy havi ezer forinttal fizet többet az áramszolgáltatásért.
– Az győzött meg, amikor láttam egy filmben a Hernád folyóra épített több mint százéves kis erőművet, amelyben még emberek működtetik a gépeket, nem minden kompjuterizált. Amikor a zöldáramot emlegetik, mindig azokra a gyönyörű herkentyűkre kell gondolnom, hogy azok fenntartásához járulok hozzá. Meg kell mondanom, nekem teljesen más képem volt a vízi erőművekről, meglepetten láttam, hogy ez teljesen a természetes tájba simulva működik. Azzal a havi körülbelül ezer forinttal, amennyivel többet fizetek a zöldtarifa révén az áramszolgáltatásért, részben az ott dolgozó emberek munkahelyeinek a fenntartásához járulok hozzá. Ma Magyarországon az alternatív energiát használó energiatermelés az összesnek a 6 százaléka csupán – a többletfizetéssel elsősorban azt támogatom, hogy ez az arány növekedjék. Ez nekem ugyan pluszkiadás, de meg tudom spórolni azzal, ha nem égetem fölöslegesen a villanyt, ügyelek rá, hogy kikapcsoljam a készenléti üzemmódot, és kevesebbet csevegek telefonon.

A tarifaváltás nem járt együtt semmilyen szereléssel, sem áramszünettel – a hétköznapi használatban ugyanis nincs különbség a zöldtarifával vételezett áram és a megszokott lakossági áram között. A zöldtarifára váltás után is a már létező villamosenergia-hálózaton érkezik a megújuló energiaforrásokkal megtermelt energia a házakba. Ullmann Mónika az első fecske volt, de azóta sokan mások is kérvényezték, hogy tarifát válthassanak. Őrültek volnának, akik azt hiszik, a „zöldáram” egészségesebb, és nekik ebből bármilyen hasznuk származik? Aligha. Csakhogy van olyan gondolkodás, vannak olyan érvek, amelyek nem az elsődleges haszon elve mentén haladnak, hanem egy magasabb rendű hasznosság vezérli őket. Azok, akiknek a gondolkodásában a környezettudatosság és a fenntarthatóság egyre nagyobb szerepet kap, akik a mindennapjaikat szeretnék úgy élni, hogy a lehető legkevesebb negatív hatást fejtsék ki a környezetre, már eddig is hoztak kisebb áldozatokat, vállaltak kényelmetlenségeket: szelektíven gyűjtik a háztartási hulladékot, takarékoskodnak az energiával, a benzinnel, ha tehetik, gyalogolnak vagy kerékpárral járnak autó helyett, tudatosan vásárolnak helyi terméket, vegyszermentes élelmiszert, akár drágábban is. Ők azok – és egyre többen vannak –, akik igénylik a zöldáram vásárlásának lehetőségét, és szívesen fizetnek is valamennyivel többet a tiszta energiáért.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Kovács Ági: Számomra fontosabb a családom, mint a karrierem
• Variációk fasírtra
• Nem akarok tovább szerető lenni!
• Harcsa Veronika: Nem érdekel a biztonsági játék
• Vágó István: sok időt szán barátokra, utazásra
• Mi az a „zöldáram”?
• Szuperérzékeny vagyok?

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!