A hír: Elromlott porszívó, szétesés előtti bicikli, lyukas ing: a kávéházi szervizekben önkénteseknek köszönhetően új életre kelnek a kidobás fenyegette tárgyak. „Az emberek leszoktak a javításról, könnyedén kidobnak mindent, amit helyre lehetne hozni” – mondta el a holland Martine Postma, a húsz hollandiai „szervizkávéház” ötletgazdája. A bérelt amszterdami helyiségben fűrészek, csavarhúzók, elektromos kábelek lógnak a falakon. Az elektronika négy szerelmese és két varrónő foglalatoskodik egy elromlott hifivel, porszívókkal és szakadt ruhákkal. „
Senki sem dobja ki szívesen a szívéhez nőtt tárgyakat” – tartja a 41 éves Martine Postma, volt újságíró, aki 2009-ben nyitotta meg az első szervizkávéházat Amszterdamban. A cél az volt, hogy összehozzanak két csoportot: önkéntes szerelőket és azokat, akik javítani szeretnének, de nem tudják, hogyan.
Winkler Nóra véleménye: Szemfelszedő. Szerintem csomóan már egyáltalán nem tudják el sem képzelni, vajon ki lehetett és mit csinálhatott az a lény, akinek a feladata a szemfelszedés. Esetleg azt hihetik, hogy horrorfilmekben kellékes, és a snittek végén ő szedegeti fel a földön szétgurult szemgolyókat. Egy mostani tizenévesnek lehet hogy ez realisztikusabb olvasat, mint az, hogy nem is olyan régen még volt, aki a nejlonharisnyán leszaladt szemet fel tudta szedni, és a kezelésébe vett darab hibátlanul került vissza boldog nőtulajdonosához. A ma felől nézve kicsit sci-finek tűnik, hogy volt olyan, hogy az ember nem kidobott egy szakadt harisnyát, hanem megcsináltatta, és utána is igyekezett vigyázni rá. Ha nem jött volna az egész világot érintő gazdasági megtorpanás, ha nem kellett volna – szinte – mindannyiunknak felülvizsgálnunk az életünket, azokat a kényelmi faktorokat, folyamatos növekedéseket, amiket természetesnek vettünk, akkor ezt a mentalitást, hogy a dolgokat meg is lehet javítani, nemcsak újat venni helyettük, lehet hogy még mindig poros, múzeumi emléknek tartanánk.
Ma újra felhasználni, dolgokat átalakítani, újraértelmezni és visszatenni a használat körforgásába nem azt jelenti, hogy szegény vagy, rákényszerülsz arra, hogy a régi kacatjaid közt maradj, hanem világlátás. Tudatos döntés, amiben úgy tűnik, az emberek nemhogy nem frusztrálódnak, hanem környezettudatosnak, a normálishoz visszatérőnek élik meg magukat.
Az amszterdami kávéház szerintem teljesen pozitív jelenség. Csak jó energiák találkoznak a falak között. Emberek, akinek alapmunkájuk mellett jólesik visszatérni a barkácsoláshoz, mások, akiknek eleve főszakmájuk, hogy javítanak, és egy csomó betérő, hóna alatt kedvelt, de épp gyengélkedő tárgyaikkal. Közösen fogják helyrehozni ezeket, tanakodnak majd fejcsóválva, ötletelnek, egyeztetnek. Szerintem ez a gyorsan nagyon sikeressé vált szervizhálózat azért is lett ennyire népszerű, mert nemcsak a szakadt ruhákat és köhögő kézi porszívókat, de az emberi kapcsolatainkat is szervizeli.
