Sokan az EU által kötelezővé tett újfajta tyúkketreceket okolják a drágulásért. Január elsejétől ugyanis a
ketreces tartást csak kapirgálótérrel, ülőrúddal és karomkoptatóval felszerelt ólakban lehet folytatni, ahol 750 négyzetcentiméter jut egy tojóra, és van elkülönített fészkelőhely is. Az EU-konform „tojóhotel” valóban megdrágítja a tartást, ám a hirtelen emelést nem indokolja, hiszen az átállásra több mint egy évtizedet biztosított az unió.
Lelkiismeret és kiskapu
Bodnár Ernő bőcsi kistermelő másként látja az áremelkedés okát: „Én is emeltem, most 40 forintért adom darabját. Ekkora drágulás reális, hiszen valóban többe kerül előállítani egy tojást: felment a takarmány, a szállítás, a benzin és az energia ára is. Sajnos a nagybani ár ennél nagyobb mértékben emelkedik, amit persze a kistermelők is követnek – amennyire a lelkiismeretük engedi. Az új ketrecek valóban komoly beruházást igényelnek a nagytermelők részéről, ami nemcsak nálunk okoz problémát, hanem az egész unióban. Kevesebb a tojás Európa-szerte, ami szintén komoly árfelhajtó tényező. A hozzám hasonló kistermelők számára azért akad kiskapu, amit ki is használunk: nevezetesen 350 tyúk alatt nem kell új ketreceket építeni, maradhatnak a régiben. Ez azt jelenti, hogy nem kellett beruháznom, ezért is nyomnak engem kevésbé a költségek.” A hagyományos ketrecben megtermelt tojást is el lehet adni 2012. július 31-ig, de csak feldolgozásra (lé, por, tészta), ezt viszont már alacsonyabb áron veszi át a felvásárló.
Uniós tojás kontra háztáji
Az új ketrecekről szóló szabályozást 1999-ben hozta az unió, a gazdáknak így 12 évük volt a fejlesztésre. Amint a Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodájától megtudtuk, az új előírások tyúkonként ötezer forintos költségre kényszerítik az állattartókat, ezt sokan nem tudják teljesíteni, ezért inkább levágják a szárnyasokat. A helyzet hasonló Európa többi országában is, így nemcsak a hazai termelés, de a tojásimport is csökkent az elmúlt hónapokban. Dr. Molnár Györgyi, a Baromfi Termék Tanács mezőgazdasági titkára reális célnak látja, hogy Magyarország önellátó legyen tojásból: „Pozitív jel, hogy tavaly 750 ezerrel nőtt a tyúkok száma, így várhatóan több tojás lesz, bár a tyúkok levágása nyilván bennünket is befolyásol. Ennek hatását húsvét után fogjuk tapasztalni. A tojáshiány, a megemelkedett ár és a meleg időjárás egyébként kedvez a háztáji tojástermelésnek, ami mindig is jellemző volt hazánkban. Hozzátenném, hogy az elmúlt két évben az unióban túltermelés volt, és a termelők önköltség alatt kényszerültek a tojásokat árusítani, óriási veszteséget okozva ezzel maguknak. Érdekes módon akkor senkit sem érdekelt a tojás ára. Ráadásul pont akkor szenvedtek el veszteségeket, amikor beruházniuk kellett volna, de nem volt miből.”
Milyen tojást (v)együnk?
Az áruházak polcain különböző méretű, színű, nevű és jelölésű tojásokkal találkozunk. Többnyire a dobozokon található információkat böngészgetjük, pedig hasznosabb, ha kinyitva a csomagolást, a tojások héjára nyomtatott jelölést figyeljük! A tojás dobozán a jelenlegi szabályozások szerint nem kötelező feltüntetni, hogy milyen tartásból, melyik országból származik a tojás, legtöbbször csupán a csomagolóüzem neve olvasható rajta, a termelőüzem rendszerint nincs feltüntetve. A vásárló találkozhat olyan feliratokkal, amelyek azt sugallják, hogy kapirgálós, farmon élő tyúk tojásait tartjuk a kezünkben, de erre semmiféle garancia nincs.
A csomagoláson gyakran olvasható, hogy különböző vitaminokkal, ásványi anyagokkal (E-vitamin, Omega-3-aminosav, szelén) dúsított tojásokat tartalmaz. Ezalatt azt kell értenünk, hogy a tyúkok speciális – vitaminokkal kiegészített – takarmányt kapnak.
