A terméketlenség, a gyermek utáni hiábavaló várakozás nem a modern idők „találmánya”, megjelenik a népmesék Babszem Jankójában, Hüvelyk Matyijában, ott van a Máriához intézett fohászokban, a régi varázslásokban. De csak néhány évtizede tudunk utánajárni, hogy mi is lehet a hiábavaló sóvárgás, a gyermektelenség oka. Ilyenkor alapos orvosi kivizsgálás kezdődik, és többnyire sikerül feltárni a szervi eredetű bajt. De vannak esetek, amikor ilyesmire nem derül fény. Testileg minden rendben van, a kívánt gyermek mégsem fogan meg.
– Nagyon gyakori, hogy akkor is lombikprogramra tesznek az orvosok javaslatot, ha semmilyen szervi eredetű problémát nem sikerült kimutatniuk – mondja Békési Beáta pszichológus –, mert még ma sincs benne a közgondolkodásban, hogy a megtermékenyülés és a várandósság nem egyszerűen testi, hanem lelki folyamat is. Mindössze egy olyan lombikcentrumról tudok, ahol pszichológust is alkalmaznak a sikertelenség lelki eredetű okainak feltárására.
A félelem útvesztőjében
Anikó a harmadik sikertelen lombikprogram után látta be, hogy nem képes segítség nélkül továbblépni. Az orvosi procedúrák olyan szinten terhelték meg a mindennapjait, hogy úgy érezte, képtelen a következőbe belevágni.
„A lombikprogram teljesen átrendezte az életünket, minden ennek rendelődött alá. Ami csak lehetséges volt, megtettünk a férjemmel, és mégis azt kellett látnunk, hogy nem megy, a megtermékenyített petesejt elhal, és én elvetélek. Kétségbeejtő volt ezzel három egymást követő alkalommal szembesülni.”
– Nagyon gyakori, hogy a sikertelenség, beleértve a lombikprogram kudarcát is, felhangosítja a múltból vagy az aktuális élethelyzetből származó érzéseket, konfliktusokat, így lehetővé téve, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozni kezdjünk – magyarázza a pszichológus. – Az orvosi beavatkozások sorozata önmagában is stresszel jár, a sikertelenség még inkább. Ezek a tényezők összességében regresszív állapotot idéznek elő, és ez kedvez a befelé fordulásnak. Anikót például sikerült kiszabadítani a „félelem útvesztőjéből”. Már tizenkét éve volt „meddő”, amikor segítséget kért. Az ő történetének az egyik központi eleme a félelem. Ennek gyökere az a magyarázat, amit édesanyja adott neki első menstruációja alkalmából. Azt tudta meg ekkor, hogy „vérezni kell ahhoz, hogy gyerek lehessen”. Hamarosan kiderült az is, hogy az ő édesanyja tényleg vérzett, amikor vele várandós volt, és emiatt majdnem el kellett vetetni a terhességet. Az anyává válás többek között ezért is keltett benne rémisztő képzeteket, amit más, gyermekkorban hallott történetek is felerősítettek. Egyik szomszédjuk például szülés közben halt meg agyvérzésben. A vérzés-agyvérzés-elvérzés ilyenformán a szüléshez asszociálódott, egyáltalán nem csoda, hogy ilyen fenyegetés mellett képtelen volt megfoganni.
– A terápiának ezeket a félelmeket kellett „világra segítenie”, és ez akkor viszonylag rövid idő alatt sikerült is. Anikónak azóta két gyermeke született – számol be a sikerről Békési Beáta. – Egy ilyen terápiában azonban nem lehet garantálni, hogy a siker azonnal kisbaba alakjában jelentkezik, hiszen nem feledkezhetünk meg a folyamat nagyon masszív testi oldaláról sem. De a kétségek, az aggodalmak oldódhatnak, a nehézségek feldolgozhatókká válnak, és ezzel segíthetünk lelki értelemben is „fészket rakni” a megszülető kisbabának.
A lelki munka
A lelkünknek a testivel analóg feladatokat kell végrehajtania a fogamzás és a szülővé válás idején. Testi szinten meg kell nyílnunk, be kell fogadnunk a félig idegen, megtermékenyített petesejtet, meg kell tartanunk és táplálnunk kell kilenc hónapon keresztül és aztán útjára kell engednünk a magzatot. Érzelmi szinten valami hasonlónak kell történnie. A lelkünket is meg kell nyitnunk a változások előtt, el kell fogadnunk a gyermeket, meg kell tartanunk, és aztán el is kell tudnunk engedni. Közben meg kell felelnünk azoknak a kihívásoknak, amelyeket új szerepünk kíván. Ez a szerep pedig mély elköteleződést és ugyanakkor komoly felelősségvállalást is ró a szülőre.
– A fogamzásgátlók világában a gyermekvállalás (sokkal inkább, mint korábban) tudatos választás eredménye lett, így a várandóssághoz való viszonyunk már a fogantatás előtt konfliktusos lehet – vélekedik a pszichológus. – Tudatosan lehetséges, hogy a gyermekvállalás mellett döntünk, de ha ezt nem támogatja meg a vágy, nincs emellett igazi érzelmi elhatározás, akkor a testünk ad választ a konfliktusra helyettünk. Egyfajta álmegoldás születhet, a lelki probléma elvezet a testi tünetig, és pszichés meddőség, vetélés alakulhat ki. A terápiában fény derülhet az addig ki nem mondott problémákra, és így már érdemben lehet foglalkozni velük. Kiderülhet, hogy valaki túl sok veszélyt lát a terhességben, vagy maga az anyaság tűnhet nagyon megterhelőnek. Párkapcsolati gondokra, bizonytalanságra is rávilágíthat a „tünet”, sőt felmerülhet, hogy épp a gyerek feladata volna, hogy rendezze a kapcsolatot.
Lombikhatások
 |
| Békési Beáta |
Ágnes későn találta meg élete párját, már negyvenegy éves volt, és ezért úgy érezte, nincs vesztegetni való ideje. Teljesen kétségbeesett, amikor egy év után sem lett várandós, ezért nem késlekedett orvoshoz fordulni. A férje spermaképe nem volt tökéletes, ezért inszeminációt javasoltak, hogy a peteérés napján a lehető legjobb minőségű hímivarsejtek juthassanak a méhébe. Szerencsére már második próbálkozásra megfogant, és kilenc hónap múlva egészséges kisfiút szült. De a csoda nem állt meg itt, egy évre a baba születése után minden külső segítség nélkül ismét várandós lett. Szinte mindenki ismer ilyen és ehhez hasonló történeteket. Ilyenkor az orvosok találnak valamilyen testi tünetet, ami megakadályozza a fogamzást. Aztán ezeket egyszer csak elfújja a szél…
– Az intenzív beavatkozásokkal járó lombikprogram, de akár egy inszemináció is segíthet abban, hogy az addig mozdíthatatlannak tűnő pszichés gátak áttörjenek. A lelki támogatás akkor is fontos lehet, ha valódi testi oka is van a meddőségnek. A lombikprogram ugyanis olyan fizikai, érzelmi és anyagi terhet jelent, amely önmagában is megnehezíti azt az önátadó jelenlétet, amely a várandósság egyik lélektani feltétele. A leendő anya minden belső testi történésről tud, mindennek jelentőséget tulajdonít, minden számít attól kezdve, hogy ki mit mondott, mikor és hogyan. A saját kudarcával szembesítheti például a sok lombikbabáról készült fotó a rendelő falán. Gyakran abban kell segítenünk, hogy a szülőpár türelemmel, kivárással a helyén tudja kezelni a történéseket. Segítségként tekintsen az orvosi tevékenységre, és közben átélhető maradjon kapcsolatukban az intimitás, az, hogy gyermekük kettőjük akaratának és vágyának eredményeként születik meg.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Borbás Marcsi: „Ösztönlény vagyok, nem tehetek róla!”
- Párizs, ahonnan szerelmesen érkezel haza
- 3 fantasztikus süti a sztárcukrásztól
- Tavaszi nagytakarítás természetes szerekkel
- Iskola vagy játék? – Törvény dönti el?
- A gyermektelenség lelki okai
- Tud élni a jogaival, aki beteg?
- Varró Dani: Misi és a személyi kultusz
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
