Öt perccel korábban érkezem, de ő már vár a kerthelyiség egy békés szegletén. Elegáns jelenség a fehér zakójában és a simán hátrafésült, lófarokba kötött hajával. – Olyan, mint azok a fiatal francia nők, akiket a Champs Elysées kávéházaiban láttam két héttel ezelőtt – gondolom, majd ez a friss emlék szüli az első mondatomat.
– Lilu, játsszuk azt, hogy én francia újságíró vagyok, és nem tudok rólad semmit! Tehát megkérdezem: ki vagy?
– Hú, ez jó játék! – mondja nevetve, majd komolyan folytatja. – Te egy harminchat éves anyukával ülsz szemben, aki szerelmes a munkájába, de elsősorban a családjába. És nagyon hálás az életnek! Hogy megismerhettem a férjemet, hogy csodálatos kisfiunk született… Én napközben ritkán dolgozom, Dávid tehát nem jár bölcsődébe – anyu is besegít, ha kell –, és a lehető legtöbb időt töltöm vele. Tegnap az Állatkertben voltunk, és ő este megjegyezte: „köszönöm, anya, ma is boldog voltam…” Fantasztikus korszak ez, igyekszem kiélvezni!
– Nálunk, Franciaországban csak kevés nő szerelmes a munkájába.
– Egy vezető kereskedelmi csatorna műsorvezetője vagyok, és olyan sikeres műsorokban szerepeltetnek, amelyek nekem valók. Amelyekben jó lenni. Persze ez nem volt mindig így. Amikor joghallgatóként dolgozni kezdtem Z+ csatornánál, nem szerettek a nézők. Erőlködtem, mégsem. De a rendkívül tehetséges kreatív producer, Herman Pierre nem rúgott ki, inkább azt mondta: „Kipróbálunk egy önálló műsorban, azt csinálhatsz, amit akarsz. Ha ez sem jön be, akkor vége…” És az önálló műsorom, a Mizújs bejött. A születésnapomon alig tudtam bemenni a szobámba, mert tele volt a nézők ajándékaival! Meghatott. A Z+ korszakban befejeztem a jogi egyetemet – kemény volt munka mellett –, közben beleszerettem a tévézésbe.
– Ma már tudod, mit hibáztál az út elején?
– Hogyne! Én viszonylag vagány, kicsit fiús lány voltam (vagyok), de eleinte viselkedni próbáltam. Kedvesebbnek akartam tűnni… De a műsorvezetők nem színészek, mi csak akkor lehetünk jók, ha azonosak vagyunk önmagunkkal. Ezt már tudtam, amikor az RTL-hez kerültem, ám amikor sokáig „csak” reggeli műsort vezethettem, nyivákolni kezdtem. Tudod mi volt a válasz? „A tévézés nem balerinaállás. Ha jó vagy, és lesz olyan műsor, ami neked való, azt te fogod csinálni.” Aztán eltelt három év, és megcsörrent a telefonom. „Jön a Való Világ, gyere, te kellesz!” Ha elhasználtak volna esti műsorokban, nem lettem volna érdekes egy sikerszéria háziasszonyi szerepében. Okosan „gazdálkodtak” velem. És a jelen fantasztikus. Amikor a Való Világ 5 vége felé jártunk, már a Csillag születik című, népszerű műsort is forgattam. Az is ajándék, hogy Ördög Nóra, a műsorvezető társam, nagyon közel áll hozzám, a legjobbat hozzuk ki egymásból. Ő vagányabb, én lágyabb lettem a közös munka során. Szóval, ha visszagondolok a kezdeti nyávogásomra, szégyellem magam…
 |
| Az egyéves Dávid és Lilu |
– A valóságshow-k nem örvendenek osztatlan népszerűségnek. A szereplők általában sokat isznak, és módfelett csúnyán beszélnek…
– A mi Való Világunk magas színvonalú, profi műsor, amit egy szuper csapat irányít. Olyan, mint egy szappanopera – valódi szereplőkkel. Nem ízléstelen, inkább a szerelmi érzelmi szálak bonyolódnak. A szereplők féltékenykednek, taktikáznak, szenvednek, szeretnek, összevesznek, szóval olyan játszmákat játszanak, amilyeneket az életben játszunk. Csúnya beszéd, italozás? Ha bekukucskálnánk egy huszonéves társaság szombat esti bulijába, valószínűleg nem hallanánk választékosabb nyelvezetet, és azt is láthatnánk, hogy bőven fogy alkohol. Az idei győztes egy nagyon értelmes fiú lett!
– Szerintem a huszonévesek éppúgy ezerfélék, mint a negyvenesek-ötvenesek… De ha már szóba jött az életkor, eszembe jut, hogy harminchat vagy. Kellemes állapot, de nem örök. Ha tíz év múlva találkozunk, műsorvezető leszel?
– Biztosan tudod, hogy külföldön alig akad negyven alatt menő műsorvezető(nő). Mert bizonyos érettség kell profi műsorok készítéséhez, és ők többet tudnak már a világról, mint a húszévesek. Persze extra jól néznek ki. Én is törődöm a külsőmmel – például fontos, hogy a hajam ne sárga, hanem búzaszőke legyen –, és az évek során megtanultam, mi áll jól nekem. Igen, most azt gondolom, hogy tíz év múlva is jó, nekem való műsorokban leszek. Persze nem a Való Világot fogom vezetni, mert arra majd megérik egy újabb harmincas…
| Névjegy Kovalcsik Ildikó (Lilu) • 1976-ban született Budapesten. • Férje: Árva László rendező, operatőr. Kisfiuk, Dávid, 2009 augusztusában született. • Végzettsége: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar • Legismertebb műsorai: Való Világ 3, 4, 5; A rettegés foka, Az ország tesztje, Celeb vagyok, ments ki innen!, Reggeli és a Csillag születik. |
– Hallottam egy furcsa kifejezést. „Celeb”. Te az vagy?
– Nyilván, bár nem vagyok a bulvár állandó szereplője. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de nem szorulok rá, hogy mindenütt jelen legyek. Nem járok partikra, nincsenek botrányaim. Én nem hakniztam a gyerekem ultrahangképével, és csak akkor mutattuk meg őt a nyilvánosságnak, amikor már egyéves lett. A Nők Lapja címlapján… Persze szerencsés vagyok. Rábízhatom magam a körülöttem dolgozó kreatív csapatra, mert nemcsak profik, de ösztönös tehetségek is. Rögtön szólnak, ha nem jól csinálok valamit. A sajtómegjelenésekkel kapcsolatban pedig mindig a legjobb barátnőmhöz, Rubin Katához fordulhatok. Őt a Z+ korszakból ismerem, és okosan terelget engem. Néha jobban hallgatok rá, mint magamra. De virágozzék minden virág! Nem ítélkezem azok felett, akik másképp csinálják. Mindenki járja a maga útját.
– A hozzád hasonló, munkamániás nők ritkán találják meg a párjukat.
– Mi a televíziónak köszönhetjük egymást. A férjem volt a Rettegés foka című műsor operatőre. A repülőtéren találkoztunk. Először Milánóba repültünk, onnan Buenos Airesbe – egymás mellé ültünk –, és én Pécs felett már olyan szerelmes voltam, hogy azt sem tudtam, hol a kijárat a gépen… Tudtam, hogy ő az! Négy hónap múlva összeházasodtunk. Huszonhét éves voltam, és azóta jó együtt. Azt sem titkolom, hogy ez már a második házasságom. Az első férjemet, aki olimpiai bajnok vízilabdázó, tizennégy éves koromban ismertem meg, gyerekfejjel, tizenkilenc évesen összeházasodtunk. Szépen éltük át az első szerelmet, ami gyönyörű barátsággá változott. Nem lettem volna boldogabb, ha a hosszú első szerelem helyett egy zsák kapcsolatom lett volna.
– Manapság nem divat a házasság.
– Vannak olyan barátaink, akiknek már három gyerekük van, mégsem házasodnak össze. Nekik így jó. Én viszont a reptéri ismerkedés után nagyon vártam, hogy azt mondhassam a páromra, ő a férjem… Akit nagyon szeretek, vállal engem ország-világ előtt! Valószínűleg azért (is) volt fontos az esküvő, mert a szüleink házasságban élnek, ez volt a mintánk. De eszem ágában sincs meggyőzni erről másokat! Ki a fene vagyok, hogy azt gondoljam, csak úgy jó, ahogy én élek?
– Gyakran emlegeted a szüleidet.
– Nagyon szoros a kapcsolatom velük és az egész családdal. Tavaly huszonkilencen mentünk együtt nyaralni, idén még nagyobb lesz a családi kompánia. Örülök, hogy a szüleimmel, a húgommal, a keresztanyámmal és az unokatesóimmal nyaralhatunk. A kisfiunknak is jó, hogy együtt nő fel három, vele egykorú gyerekkel. Szóval a család a legfontosabb biztonsági háló a világon. Bár ezt későn ismerjük fel! Én lázadó, borzalmas és kibírhatatlan kamasz voltam, de szerencsére időben ébredtem. Ezért törekszem arra, hogy jóvátegyem a sok hülyeségemet, a szüleim büszkék lehessenek rám, és érezzék, hogy végtelenül hálás vagyok a szeretetükért.
– Van olyan vágyad, ami nem teljesült?
– Hogyne! Szeretném megnézni Japánban a cseresznyevirágzást! Egyszer láttam egy gyönyörűséges filmet, azóta nem hagy nyugodni. És a legfontosabb: szeretnék még egy gyereket!
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Lilu: „Szeretnék még egy gyereket!”
- Mikortól érett egy kisgyerek a bölcsire?
- 3 könnyű tavaszi recept
- Tavaszi nagytakarítás fillérekből
- Bántalmazott nők kilátástalan helyzetben
- Mikor lép félre a férfi?
- Enyedi Ildikót egy csimpánz tudná eljátszani
- Ha az orvos sem tudja, miért fáj…
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
