A stylist – kézcsók a krokodilidomárnak
– Sok emberrel dolgozom együtt, sokféleképpen, rengeteg újdonsággal kell szembenéznem, olykor kicsit stresszes, de közben élvezem is a kihívásokat – összegzi Matis Edit sminkes, stylist. – Szoktam is mondani a szerkesztőségben, amikor „macerás emberhez” hívnak, hogy ne aggódjanak, krokodilidomár vagyok. Amikor „civilekkel”, nem ismert emberekkel dolgozom, először el kell fogadtatnom velük a szituációt. Szinte mindenki azzal kezdi, hogy ő csúnya, róla nem lehet jó képet készíteni, a smink, amit feltettem, túl erős. Meg kell őket győznöm, hogy a fotózáshoz épp ilyen kell. De olyan is volt, aki sírva fakadt a végén, annyira szépnek látta magát. Egy fotózáson, ahol stylistként működtem közre, és valakinek a gyerekkori vágyát valósítottuk meg, az illető megcsókolta a kezemet, úgy meghatódott: olyannak láthatta magát, amilyennek mindig is szerette volna.
Eredetileg művészeti pályára készültem, a Képzőművészeti Egyetemen végeztem festő szakon. De éreztem, nem nekem való a magányos művész szerepe, elvonulni, egyedül festegetni. Ehhez túlságosan szerteágazó az érdeklődési köröm, és nagyon fontos számomra, hogy emberekkel találkozzam. Most is kiélhetem a művészi késztetéseimet, ráadásul van egy olyan rovatom a Nők Lapja Évszakok magazinban, amelyben különleges szituációkban fotózzuk le az ismert embereket.
A munkámban precíz vagyok – ám az életben szétszórt, rendszertelen, késős. Amikor dolgozom, minden részletre kiterjedő figyelemmel merülök el abban, amit éppen csinálok – más már rég abbahagyná.
A pedikűr-manikűrös – Lábak és lélek szépítése
Bőrkeményedéseket faragni, gombás körmöket rendbe tenni is egészen másféle élmény. Turánszki Mariann pedikűr-manikűrös kézápolással és a problémás lábak rendbetételével szeret foglalkozni, állítják a vendégei.
– Hobbiként kezdtem tanulni a kéz- és lábápolás, műkörömépítés szakmát – kezdi Mariann. – A lakkozást és a pedikűrt szeretem a legjobban, mert az oktatómtól azt tanultam: aki a lábát adja, az a lelkét is adja, és én ezt a bizalmat nagyon értékelem. Amikor elkezdtem tanulni, és az első órán levetítették a gombás köröm kezelését, azt kérdeztem magamtól: mi a csudát keresek én itt, ezt a munkát aztán biztosan nem fogom csinálni. Ám a végére az oktatómtól eltanultam az elhivatottságot is. Amikor a barátnőm szépségszalont nyitott, és kérdezte, akarok-e nála dolgozni, azt feleltem: miért ne? A láb a test intim területe, sokan nem is szeretik kitenni a világ szeme elé, mert szégyellik az esztétikai hiányosságaikat. Pedig rendszeres kezeléssel sokat lehet ezeken javítani – vagy legalább elterelni a figyelmet róluk. A szemet a szépség gyönyörködteti és nem a deformitás. Azt szeretem a munkámban, ha a vendég boldogan megy el, mert például enyhítettem egy benőtt köröm okozta fájdalmon, vagy tartósan széppé varázsoltam a körmeit. De itt nálam, ebben a székben nemcsak testi, hanem lelki szépülés is történik. Szeretek és jól tudok hallgatni, és mivel jó az emberismeretem, érzem, kivel lehet beszélgetni, és ki kívánja inkább a csendet.
A könyvelő – rendrakás és nyomozás a számok között
A könyvelő tartozik és követel (de talán inkább az utóbbi), a mérleg jegyében született, áfakulcsokat hord a zsebében, sápatag, humortalan és rigorózus. Vagy mégsem? Merthogy Czirok Éva eleven, szőke, tűzről pattant, kreatív, könnyed. És könyvelő. Igaz, a számokat mindig szerette, ebben valóban hasonlít a fejekben élő figurához.
– Már kicsi koromban is abban leltem élvezetet, ha írogathattam, pecsételgettem anyukám hazahozott brigádnaplójába – emlékszik vissza Éva. – Amikor elvégeztem a mérlegképes könyvelői képzést, pályakezdőként sikerült jó helyre kerülnöm, ahol hamar kiemeltek számviteli ellenőrnek. Most egy könyvelőcégnek vagyok az egyik tulajdonosa. A könyvelés elképesztően izgalmas: átlátni és tesztelni egy rendszert, megkeresni, mi nem stimmel, rendet tenni benne. Maguk a számok is lenyűgöznek, emlékszem, régen mennyire csodáltam egy idős könyvelőt, aki fejből tudta a nyomtatványok számát. Ma már én is tudom. Sokan az ügyeskedéssel kapcsolják össze a tevékenységünket. Fontos, hogy ismerjük a jogi kiskapukat, és találjunk az ügyfeleinknek olyan megoldásokat, amelyekkel jól járnak, de a könyvelés másról szól. Szeretem, hogy két határidő közt magam osztom be az időmet. Változatos is a munka, gyakran kell utánanéznem a jogszabályi változásoknak – izgalmas nyomozás, ezt szeretem benne. Sokat számít az is, hogy milyen közegben dolgozom: itt kertes házban vagyunk, mint egy család, stresszmentes légkörben, madárcsicsergésben dolgozunk, együtt kávézunk, beszélgetünk, nevetgélünk, sütizünk, ez a második otthonunk.
A hospice-nővér – a halál élni tanít
Jakus Nikoletta névjegykártyáján az áll: „rákbetegek térítésmentes ápolása, fájdalomcsillapítás, lelki támogatás”. Ha valakinek – a szó köznapi értelmében – kétes értékű a siker a munkájában, hát az a hospice-nővér. Mert a betegei általában elég hamar meghalnak. Csak az nem mindegy, hogyan.
– Több mint tíz éve dolgozom a hospice-ban. Az a fő törekvésünk, hogy javítsunk a halál felé közeledő betegek életminőségén. Ez a testi panaszokon túl a lelki szükségletek kielégítését is jelenti. Sokszor nem értik az emberek, hogyan lehet ép lélekkel bírni, pedig sokat tudunk kamatoztatni belőle a magánéletünkben. Mert látunk „szép halált”: amikor ott vannak a haldokló körül a családtagjai békében, szeretetben, és nincsenek testi fájdalmak. A hozzátartozó számára a beteg elengedése keserves, de ilyen módon megnyugvást is hoz. Az emberi kapcsolatok előtérbe kerülnek, az anyagi dolgok eljelentéktelenednek. A halál élni tanít. Nem merném azt állítani, hogy nem félek a haláltól, de ez a munka bátrabbá tesz. Nemrég veszítettem el a nagypapámat. Fájdalmas volt, de a munkám segített, hogy a veszteséggel szembe tudjak nézni. Az ápoltjaim halála is megráz, mert szinte baráti viszonyba kerülünk, de nem halhatok meg minden betegemmel, mert akkor nem tudnék segíteni a többieken.
A szobafestő – sima felületek, éles sarkok, boldog emberek
Freud szerint az egészséges ember képes dolgozni, és tud szeretni. Lerner Tibor hiába nyeli egész nap a port, egészséges és boldog ember: élvezettel festi tisztára mások lakását, s ha kidolgozta magát, rohan az imádott feleségéhez és a két kislányához.
– Eredetileg papnak készültem, ötödikes koromig. Akkor a keresztapám elvitt magával dolgozni. Tetszett, hogy szép tiszta lett a fal, és jó volt látni, mennyire hálásak az emberek. Mire befejeztem az általános iskolát, már tudtam, én is szobafestő leszek. Szeretek benne mindent, még a melósruhát is. Minden munka más, szót értek mindenkivel, alkalmazkodom mindenhez – dolgoztam tíz évet Németországban is. Jó érzés, hogy a munkámmal boldoggá teszem az embereket, és hogy megbíznak bennem. Odaadják a kulcsot, elmennek nyaralni, és mire visszajönnek, kifestve, rendbe téve, tisztán várja őket az otthonuk. A másik véglet: amikor egy taxisnak, aki éjszakánként volt műszakban, úgy festettünk, hogy bebújt a fólia alá az ágyába aludni, mi meg mázoltunk körülötte. Nemrég egy idős néninél dolgoztunk. „Arany fiam – így mondta –, nekem ez már örök életre lesz, utolsó festés, minden szöget ugyanoda tegyetek vissza!” Lekameráztam körbe a szobát, aztán visszanéztük, és ugyanoda fúrtuk föl a lyukakat. „Ez nem itt volt!” – állította, és amikor megmutattam neki a videofelvételeken, hogy bizony ott volt, hümmögött: „Hát, lehet! Már kezdem megszokni.” A glettelést szeretem a legjobban, amikor egy rossz felületet lecsiszolok háromszor – tiszta por vagyok, de nem érdekel –, odateszem a reflektort, és látom, hogy tökéletesen sima, megvannak a sarkok, az élek. Hazajövök, mondom a feleségemnek: „Legletteltünk, nagyon jól sikerült, holnap mehet a festés.” Az már nem nagy dolog, legurítani bárki tudja.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- „Ma már inkább férjre, gyerekre vágyom”
- 3 szuper fogás gyerekeknek – paradicsomos tészták
- Egyéjszakás kalandnak indult…
- Kézcsók a krokodilidomárnak
- Sikeresek, szépek… és sérültek
- Szexualitás kamaszkorban – fontos tanácsok szülőknek
- Amikor nincs több haladék, az öregedés megkezdődik
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
