Nehéz volt megállni nevetés nélkül, de a jelenség továbbra is aggasztott. Mindenesetre rájöttem, hogy a fiam valójában nem is káromkodik, mert nem érti a szavak jelentését, csak valami miatt sokat ismételgeti ezeket a szavakat. Az nyilvánvaló volt, hogy ez az óvodából jön. Aztán döbbenten hallgattam, ahogy a minap egyszer csak izgatottan kezdte mesélni, hogy az óvodában az egyik óvó néni szappannal szokta kimosni annak a kisgyereknek a száját, aki csúnyán beszél, és annak a kisgyereknek a fülét, aki nem válaszol, illetve nem figyel az óvó nénire. Úgy gondolom, hogy ez még egy sima állami óvodában is durva eszköz, nemhogy egy alternatív, »gyerekközpontú« óvodában, ahova mi járunk, s hogy az előbb említett eljárás álcázottan erőszakos, nem egyenes reakció. Még egy rákiabálást is jobbnak – de persze nem jónak – vélek, mint ezt. Szerintem a fiam azért beszél gyakran csúnyán itthon, mert ezekhez a szavakhoz feszültség tapad, ami az óvó néni fent említett eljárásából ered. Jani az oviban nem mer káromkodni – gondolom, mivel az ő száját még nem mosták ki –, mert fél a retorziótól, ezért itthon éli ki ezt a feszültséget. Kérdezem: mi a véleménye erről a »pedagógiai« eszközről/eljárásról?”
„Csúnya” beszéd
Jaj! Én is hallottam már ilyesmiről, sajnos „alternatív” intézményben is – elképesztő.
Ami a csúnya beszédet illeti, nem is az a fontos, hogy ma sajnos az egész világ így beszél – és akkor ne csodálkozzunk, hogy a gyerekeink is ugyanezeket mondogatják –, hanem hogy a gyerekünk, ahogy maga is írja, nem is tudja, miről van szó. (Nem a szó „csúnya”, hanem rossz összefüggésben, rosszkor való használata helytelen. Miért beszél így a világ? Ezen hosszan lehetne elmélkedni. Mintha valami köze volna a dolognak a depresszióhoz mint népbetegséghez: beszűkült a valódi, önálló cselekvés tere a mai civilizációban, és a ki nem élt aktivitás agresszióvá változik, ami kifelé káromkodásban – is – megnyilvánul, befelé pedig depressziós pusztításokat okozhat, egészen az önpusztításig…) Természetesen a pisi, kaki és egyebek az óvodások természetes és boldogító szókincséhez tartoznak, imádják ezeket mondogatni nagy nevetgélések közben, de úgy látszik, ez most sajnos eltolódott a „meg nem értett” szavak felé. Mit csináljunk otthon, ha pisit, kakit mondogatnak? Egyrészt semmit. Másrészt, ha unjuk hallgatni, kérjük meg a gyerekeket, hogy menjenek be a szobájukba, ha van nekik, vagy a másik szobába, ha van, és ott mondogassák, mert „én már unom hallgatni…” Ha olyan szavakat mondanak, amelyeket a mindennapi „gondolattalan” mondogatással valóban nem akarunk beengedni a lakásba és a gyerek 
mindennapi szóhasználatában a családba, akkor nagyon határozottan megmondjuk egyrészt azt, hogy itt ezt nem mondogathatja, mert ezt én így nem akarom hallani, és egyébként ezt meg ezt jelenti! A gyerekeknek minden szóról el lehet mondani, hogy mit jelent, az ő tudásukhoz mérten.
Például: a négy és fél éves gyerek már általában tudja, ha máshonnan nem, óvodás társaitól, hogy a gyerekek – és a kis állatok – kezdetben az anyjuk hasában növekszenek, és onnan bújnak elő. A fenti szóra azt mondom: azt a nyílást jelenti az édesanya testén, ahol megszületéskor a gyerek kibújik belőle. Nem hazudtam. Már hallom is a vigyorgó kérdést: „De hiszen az nem csak arra való, ezt hogy mondom meg?” Először is a gyerekek tapintatosak önmagukkal, és pontosan tudják, hogy mikor, hol és miért kérdezzenek tovább. De ha felmerül, erre is lehet válaszolni. Az apa és az anya, ha szeretik és átölelik egymást, az apa testéből kiválik egy kis „magocska”, és átmegy az anya testébe, így lesz a gyerek az apa és az anya testéből. Igen, de hol megy át? Ott, ahol a gyerek majd később kibújik, megszületik. A káromkodás szavai általában a „teremtés”, az „új élet” létrehozásának szavai, és ezen néha elgondolkozhatnánk gyerekeinkkel együtt. Talán nem árt tudni, hogy Svédországban a száj- és fülkimosó óvónőt valószínűleg börtönbe zárnák. Igen, ez az elterelt, burkolt agresszió, amely képmutatóan a „tisztaságra” hivatkozik, rosszabb, roncsolóbb lehet az agresszív tiltás sok más formájánál.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- „Nálunk a találkozás az anyák napja!”
- Varró Dani: Misi és a fejlett öntudat
- Sztárok anyaszerepben
- Csúnyán beszél a gyerek
- 3 fantasztikus recept igazi profiktól
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
