 |
 |
„Pici korom óta imádok énekelni, és már az óvodában is minden ünnepségen felléptem. Emlékszem, hatéves lehettem, amikor énekelnem kellett anyák napja alkalmából a templomban. Viszont ez nem egészen sikerült, mivel ott volt édesanyám és a nagymamám is. Képtelen voltam rá, hogy végigénekeljem a dalt. Nagyon meghatódtam, ezért csak az első mondatot sikerült elénekelnem. A nagymamám odajött értem, a helyemre kísért és vigasztaltak az édesanyámmal, mire én megöleltem anyát, és elmondtam neki, hogy mennyire szeretem őket!
|
Te mivel leped meg édesanyádat? |
Amikor hazaértünk, nagyon lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem sikerült elénekelnem a dalt. Ezért gyorsan összeszedtem magam, összehívtam a család minden tagját, és leültettem őket az udvaron. Majd felálltam a lépcső legfelső fokára, és énekelni kezdtem az anyák napi dalt, és a végen odaadtam anyukámnak egy csokor orgonát!
Azt tudni kell, hogy azért nem csak anyát hívtam oda, mert már akkor imádtam csillogtatni a tudásomat több ember előtt! (Persze ez vicc.) De itt a fő célom nem ez volt, hanem az, hogy anyukámnak örömöt szerezhessek, és hogy ne csak a virággal, hanem a hangommal is megajándékozhassam őt, és megköszönhessem neki mindazt, amit értem tett. És hogy van nekem.”
Neked is biztosan van saját történeted édesanyádról – írd meg nekünk, és megjelentetjük!
