Amikor elkezdődött az Nők Lapja Café 33 kívánság akciója (Dévényi Tibi bácsi után szabadon), rögtön biztos voltam benne, hogy megpróbálok segíteni. Nem azért, mert 31 éves létemre felértem a csúcsra, és jobb híján nem tudok mit kezdeni a felhalmozott milliókkal, hanem a felismerés, hogy minimális szervezéssel felejthetetlen pillanatokat szerezhetek másoknak, nagyon izgalmasnak tűnt.
További fotókért kattints a képre! |
A pilisi kisfiú, István kívánsága mindössze annyi volt, hogy szeretne látni egy versenyautót. Egy percig nem volt kétséges számomra, hogy ennél sokkal többet össze lehet hozni neki. Amire kiderült, hogy a mi teljesítésünket szavazták meg a kedves olvasók, már ott voltak a kezemben a belépőjegyek a WTCC Magyar Nagydíjára. A hölgyek és a kevésbé tájékozottak számára legyen annyi elég, hogy ez a WTCC egy olyan versenysorozat, mint a Forma–1, csak utcainak kinéző autók róják a köröket, és egyre többen beszélnek az egyik magyar pilótáról, Michelisz Norbiról, aki ráadásul fiatal, jóképű, kétdiplomás, külföldiül is nagyon szépen beszél, és sokkal sikeresebb, mint Baumgartner Zsolti volt egykoron.
Hol tartottam? Ja igen: fixen lebeszéltem a versenyen induló csapatok magyar képviselőivel a találkozókat, és szereztem egy tesztautót (utólag is nagy köszönet Chevrolet Magyarországnak és a vezess.hu-nak), amivel kijutottunk végül a Hungaroringre.
Kicsit fura érzés fogott el, ahogy mentem Istvánért szombat reggel. Azon járt az agyam, hogy ők vajon mit gondolnak rólam? Egy vadidegen ember jelentkezik egy internetes oldalon, hogy teljesítse egy általa soha nem látott 8 éves kisfiú kívánságát? A mai világban van még ilyen? Szerencsére egy percig nem volt érezhető ez a hangulat a találkozó után.
Istvánt apukája, István kísérte a versenyre, aki nem meglepő módon szintén nagy autósportrajongó, így összeállt a kép, honnan a benzingőz szeretete.
Ha napközben esetleg kérdéses is volt számomra, hogy István vajon jól érzi-e magát, teljesen biztos lettem a dologban, amikor hazaérkezte után egyből szaladt elújságolni mindent anyukájának, és hosszú percekig be sem állt a szája.
Máskor is, bármikor!