A gyerekvállalás költségei

Kezdetben hármat tűzünk ki célul, aztán egyre lejjebb adjuk, olyannyira, hogy a vágyott csecsemők végül nem születnek meg. Az okok nagyon összetettek, de az egészen biztos, hogy az anyagi megfontolások erősen közrejátszanak.
A gyerekvállalásnak ugyanis ára van, rövid és hosszú távon egyaránt. A jelenlegi családtámogatási rendszer pedig alig enyhít a terheken valamit.

Boksay Rita

Márti lassan kivételnek számít, mert nem a harmincas éveiben szülte meg első gyermekét, hanem 25 évesen. A baba házasságba érkezett ugyan, mégis váratlanul csöppent a családba, leginkább azért, mert a fiatal pár segítség nélkül nem tudta volna vállalni a kiadásokat.
– A szüleimnél lakunk, így se lakbérre, se élelemre nem kell költenünk, ez nekünk nagyon nagy segítség, de valójában egyáltalán nem jó érzés, mert így nem tudunk igazán felnőttként élni – meséli Márti, aki ezzel a rossz érzéssel magyarázza, hogy nem vállalja saját nevével a szereplést. – Fodrász vagyok, épp most kezdtem el egy új vállalkozásban dolgozni, és kiépíteni az ügyfélkörömet. A férjemnek sem volt jó keresete, így azt gondoltuk, még várunk a gyerekvállalással. Nem így hozta az élet, de mivel vágytunk erre a kisbabára, ezért meg kellett valahogy oldanunk a helyzetet. A gyerekruhákat, babaholmikat jórészt kaptuk, ezzel szerencsém volt, a szülésnek azonban voltak megúszhatatlan költségei. Azt semmiképpen nem akartam, hogy a kislányom születése rossz élmény legyen, ezért választottam szülésznőt, sőt dúlát is. Szülészorvosom azonban nem volt, mert azt nem tudtuk volna megfizetni. A szülésznőnek negyvenezret adtunk, ez fele-harmada annak, amit egy választott orvos kért volna. Most a kicsi születése után azzal kell számolnunk, hogy az én fizetésem kiesik, és mivel nem volt meg a gyed igényléséhez szükséges napjaim száma, ezért csak gyest fogok kapni, ami nagyon kis összeg. Nehéz időszak vár ránk – anyagilag legalábbis. Ez az oka annak, hogy a kicsivel nem maradhatok itthon túl sokáig, ha egyéves lesz, vissza kell mennem dolgozni.

A szülés körüli költségek

– Az az íratlan szabály, hogy a szülés „ára” a magánrendelés díjának a tízszerese – magyarázza Boksay Rita dúla. – Egy látogatás a magánorvosnál nagyjából hat- és tizenötezer forint közötti összegbe kerül, a szórás elég nagy, más az ár az egyes orvosoknál, más vidéken és a fővárosban. A várandósgondozás körülbelül tízszeri alkalmat jelent, aki magánorvost választ, ezért körülbelül 60–150 ezer forintos költségre számíthat. Sokan nem merik megtenni, hogy ne válasszanak orvost, mert azt gondolják, hogy az ellátás minősége egyenesen arányos a kifizetett összeggel. Holott ez nincs mindig így. Utólag gondolkodnak el az édesanyák azon, hogy talán inkább a szülésznőnek kellene adniuk a pénzt, mert ők voltak velük a vajúdás alatt, ők segítettek nekik. A szülésznők többsége egyébként nem kér pénzt. Vannak azonban már önállóan dolgozó szülésznők és bábák, akik viszont igen. Ők magas szakmai színvonalon látják el a feladatukat, anya- és bababarát szemléletben tevékenykednek, és átlagosan feleannyit kérnek, mint az orvosok. Ráadásul várandósgondozást is vállalnak és a gyermekágyban is segítséget nyújtanak. Ezzel a szülésznői-bábai modellel jobban járnának egyébként az anyák anyagilag is. A jelenlegi helyzet nagyon visszás, mert a szülészorvosok, miközben magánorvosként kérik meg a szülés és a várandósgondozás díját, az ellátáshoz a kórházi infrastruktúrát használják, amit a mi járulékainkból az állam tart fenn, ezért ingyenesnek kellene lennie. Akkor lehetne tiszta vizet önteni a pohárba, ha egyféle szemléletben tevékenykedő teamek vállalnák a szülést, és hivatásszerűen, a fizetésükért dolgoznának. A szegényebb családok számára a saját orvos megfizetése óriási terhet jelent. Akinek egyáltalán nincs erre pénze, az ügyeletbe megy szülni. Mások pedig megvárják, amíg megkapják az egyszeri anyasági támogatást, és azt adják az orvosnak…

Amikor kiesik egy fizetés

A terhek azonban korántsem érnek véget ezzel. A legnagyobb gondot még csak nem is közvetlenül a gyerekkel kapcsolatos kiadások jelentik, hanem az, hogy az egyik kereset kiesik, és a család általános anyagi státuszától függ, hogy ezt a helyzetet meddig képesek elviselni. A társadalom nem támogatja a nők visszatérését a munkaerőpiacra, így a családok a gyerekvállalással gyakran egészen kilátástalan anyagi helyzetbe kerülnek. A megoldás érdekében többek között arra volna szükség, hogy minden anya számára, aki dolgozni szeretne, vagy erre kényszerül, biztosítva legyen a gyermeke napközbeni ellátása. Ehhez a jelenleginél sokkal több bölcsődei férőhelyre, családi napközire volna szükség. A bölcsődékben évek óta küzdenek a túlzsúfoltsággal, a férőhelyek száma meg sem közelíti az igényeket. Sokan már a gyermek születésekor várólistára vetetik a kicsit, hogy kétévesen (talán) megkapják az ellátást. A túlzsúfoltságnak most sajátos módon lehet vége, ugyanis 2012 januárjától, a gyermekvédelmi törvény módosításával lehetővé vált, hogy az önkormányzati bölcsődékben bevezessék a gondozási díjat. Az intézmények többsége rá fog kényszerülni ennek az összegnek a beszedésére, mert míg az óvodákban és az iskolákban normatív támogatás van, addig a bölcsődéknél a napi bentlét az elszámolás elve. Ez azt jelenti, ha egy bölcsis kisgyerek beteg lesz, és napokat, heteket hiányzik, akkor az intézmény nem kapja meg utána az erre az időszakra járó támogatást. A helyi önkormányzatok döntenek arról, hogy a hiányzó összeget átvállalják-e. Ha nem, a szülőknek azzal is számolniuk kell, hogy az étkezési díjon felül a gondozási díjat is ki kell fizetniük. Így előfordulhat, hogy ha egy anya gyes mellett részmunkaidőben helyezkedik el, rosszabbul jár anyagilag, mintha otthon maradt volna. Hiszen a munkavállalással járó kiadások (pl. útiköltség) és a bölcsőde díja elviheti a jövedelem jelentős részét.

Patthelyzet

– Már a létező összes tartalékunkat feléltük – árulja el Horváth Valentina, akinek a kisebbik fia, Bertalan épp most lesz kétéves. – Muszáj visszamennem dolgozni, a gyed néhány hét múlva lejár, a gyesből és a családi pótlékból még csak etetni sem tudjuk a fiainkat. Viszont Bertalant csak szeptembertől vehetik fel a bölcsődébe, addig nekem kell megoldanom a felügyeletét. Segítségem nincs, a nagyszülők távol élnek. Ezért az a kényszermegoldás született, hogy nővérként csak éjszakára megyek dolgozni, így nappal vigyázni tudok a kisfiamra. A férjem vidékre jár munkába, este nyolc is van, mire hazaér. Hogy mikor fogunk találkozni és mikor fogok aludni, fogalmam sincs… De nincs menekvés, mert amikor a gyerekek megszülettek, kicsi lett az egyszobás lakás és kölcsönt kellett felvennünk. A törlesztőrészleteket pedig fizetni kell. A kérdés csak az, hogy részmunkaidőben meg tudom-e keresni azt az összeget, amit ki kell majd adnunk a banki részletre, mert ha a bölcsődei étkezés mellé még gondozási díjat is kell fizetnünk, akkor a keresetem nem lesz elég, és végképp patthelyzetbe kerülünk.

 
Betlen Anna közgazdász. A szülők nem tervezik be a lecsúszást

Betlen Anna közgazdász

– Az emberek annyi gyereket vállalnak, amennyit képesek a saját megszokott életnívójukon felnevelni. Senki nem adja alább – magyarázza Betlen Anna közgazdász. – Hogy mit értünk saját életnívón, az nagyon összetett kérdés, de mindenképpen benne van, hogyha nekem külön szobám volt gyerekkoromban, akkor azt gondolom, hogy ez az a minimum, amit meg kell adnom a saját gyerekemnek is. A kérdés az, hogy a társadalom tudja-e biztosítani a családoknak, hogy a saját bővülő színvonalukon fel tudják nevelni a gyerekeiket. Ha nem, akkor kevés gyerek fog születni, mert a szülők nem fogják betervezni a lecsúszást. Egy-két éves, viszonylag csekély mértékű visszaesést bármely család elfogad, de ha a gyermekvállalás behozhatatlanul visszaveti őket, akkor számolnunk kell ennek demográfiai következményeivel. A jól szituált családok számára bevállalható, ha az egyik kereset kiesik néhány évre. Számukra az az összeg, amit a családtámogatási rendszer biztosít, nem sokat jelent. A legtöbb magyar család azonban nem ilyen, ezért az ő helyzetük nagyon labilissá válik, amikor gyereket vállalnak. A fizetésük, amit eddig zsebbe kaptak, kiesik, a minimálbér utáni gyed összege pedig nagyon kevés. Még rosszabb a helyzet az egykeresős családokban, a gyereket egyedül nevelő szülők esetében. Őket hatványozottan sújtják a terhek, mert munkát is nehezebben találnak és párt is, minden, a gyerekek ellátásával járó teher az ő vállukra nehezedik. Nagyon sokszor előfordul, hogy a szülők tényleg minimálbér körüli összeget keresnek, számukra komoly értéke van a gyednek, a családi pótléknak. Azoknak a családoknak a biztonsága viszont igencsak kérdéses a gyerekvállalás idején, ahol a szülők feketemunkát végeznek, nem bejelentett munkahelyen. A gyes összegéből biztosan nem tudnak majd megélni. Ők azok, akiknek nem járnak a támogatások, a betegállomány, a fizetett szabadság, a munkanélküli-segély és a gyed sem, így a kiszolgáltatottságuk óriási. Náluk is vannak azonban még szegényebbek. Ők azok, akiknek egyáltalán nincs semmilyen munkájuk. Ennek a nyomorgó társadalmi rétegnek a számára a gyes csekély összege is ösztönzés az újabb gyerek vállalására. A fejlett világ országaiban ott születik több gyerek, ahol a nők dolgozni és gyereket szülni is tudnak egyszerre, ahol a kettő nem zárja ki egymást. Nálunk a nők többnyire kényszerhelyzetben vannak, csak nagyon kevesek tudnak részmunkaidőben dolgozni, nincsenek bölcsődei férőhelyek. A magyar munkaerőpiac egy olyan elképzelt férfi munkaerőre szabta a munkahelyeit, aki szinte korlátlanul terhelhető, akit kiszolgál a családja, és neki magának senki mást nem kell kiszolgálnia. Ha a munkaerőpiac a női munkaerőhöz igazodna, egy foglalkoztatottra kevesebb teher, ugyanakkor az egész társadalomra több munkahely jutna. Ezt a változást nem a munkáltatóktól kell várni. A saját intézményein keresztül példát mutató államnak kellene ösztönöznie, dicsérnie, kedvezményeket, pályázati támogatásokat adnia azoknak a cégeknek, amelyek ezt a szemléletváltást képviselik.

Spanyolország

Csóré Stella tizenhárom éves kora óta él Spanyolországban, ott hozta világra négy évvel ezelőtt első gyermekét, Christophert. Azóta megszületett a kislánya is, aki most huszonkét hónapos.
– Én még mindkét gyerek születésekor kaptam 2500 eurót az államtól, tavaly januártól azonban megvonták az édesanyáktól ezt a támogatást. Szülés után négy hónapig lehet otthon maradni teljes fizetéssel, utána nekem nem volt szívem bölcsődébe adni a fiamat, úgyhogy még hat hónap fizetés nélküli szabadságot vettem ki a
szupermarketben, ahol pénztárellenőrként dolgoztam. A gyerek tíz hónapos korában a férjem munkanélküli lett, kétéves koráig ő vigyázott Christopherre. Akkor kaptunk helyet neki egy állami bölcsődében. Itt fél napra hagytam (68 euró/hó ebéd nélkül), utána hazahoztuk, hiszen én akkor már otthon voltam a kisebbik gyerekkel.

Hollandia

Krisztina Wouters nyolc évig élt férjével Hollandiában, ott született Dávid, aki már ötéves. Nyelvtanárként és szülésfelkészítőként is dolgozott, így bepillantást nyert az ott élő édesanyák helyzetébe.
A holland anyáknak 16 hét fizetett szülési szabadságot biztosít a törvény, amiből hat hetet már a szülés előtt kivehetnek. A többség a baba három hónapos korában visszamegy dolgozni. Ki egész, ki részmunkaidőre, de a munkaadók távmunkát is biztosítanak. Létezik „háromnapos munkahét, plusz egy nap otthoni munka” megoldás is. Az anyák általában nem szoptatnak három hónapnál tovább, de a kormány most munkaidő-kedvezménnyel szeretné őket ösztönözni, hogy ezt a baba kilenc hónapos koráig tegyék. Ez a munkaidejük 25 százalékát jelenti, amit fejésre, helyben szoptatásra használhatnak fel, vagy ennyivel előbb hazamehetnek.