„Hiszen férfiból van”, szokták mondogatni elnézően, amikor magyarázatot kell adni egy férfi csalfaságára. Ezt a természet alkotta így, ilyen az evolúciós stratégiájuk, nincs mit tenni ellene. „Egy férfi annyira hűséges, amennyire az adottságai engedik”, mondta Gábor Zsazsa, és neki hinnünk kell, hiszen tapasztalatból beszél. Szóval a kép nem túl rózsás, pedig több kutatásból is az derül ki, hogy a magyar nők 90 százaléka a hűséget tartja a tartós házasság legfontosabb előfeltételének.
Játék a számokkal
Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy a bevezetőben szereplő adat, hogy ugyanis „a férfiak 80 százaléka hűtlen”, hazugság. Be kell vallanom, hogy eléggé el nem ítélhető módon ugyanazt az eszközt alkalmaztam, amit médiában olyan sokszor szokás, nevezetesen, hogy minél riasztóbbat tud valaki mondani, annál nagyobb figyelmet kap. Hogy ez miért van így, annak elemzése önmagában megérne egy misét, vagy legalább egy másik cikket, úgyhogy ezzel most nem foglalkozunk részletesen. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy az idézett adat nem igaz, én találtam ki, mégpedig úgy, hogy az interneten kerengő információk felső tartományához hozzátettem még 10 százalékot. Hevenyészett kutatásom során azt találtam, hogy a netező közönség kiábrándultabb része szerint a férfiak 70 százaléka hűtlen, ami adat szintén teljességgel légből kapott. És ez nem feltétlenül az ő hibájuk, mert a szexuális szokások kutatása erősen megkérdőjelezhető körülmények között indult útjára, és ez a mai napig rányomja a bélyegét az egész területre.
Az önigazolás szándékával
Alfred Kinsey-t, az elhíresült „Kinsey report” szerzőjét tekinthetjük a szexualitásra vonatkozó társadalmi kutatás atyjának. A Kinsey-jelentés alapjaiban rázta meg Amerikát, és sokak szerint az 1960-as évek szexuális és kulturális forradalma ennek lett az egyenes következménye. Kinsey az 1948-ban megjelent Sexual Behaviour in the Human Male (Az emberi hím szexuális viselkedése) című könyvében például a következőket írta: „Az aktív adataink alapján…, elég nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy nagyjából a házas férfiak fele kerül szexuális kapcsolatba olyan nővel, aki nem a felesége…” Ha 1948 prűd Amerikájában 50 százalék ez az arány, és a helyzet azóta látványosan romlott, akkor a ma idézgetett 70-80 százalékok nagyon is reálisak lehetnek, nem igaz? Nos, nem. Kinsey módszereiről azóta bebizonyosodott, hogy több mint megkérdőjelezhetőek.
Az amerikai társadalom bizonyos rétegei egyáltalán nem voltak reprezentálva a mintavételében, mások pedig túlzottan is. A válaszadók között kiugróan magas arányban szerepeltek elítélt bűnözők, pedofilok, nemi erőszakot elkövetők, homoszexuálisok, továbbá az is bebizonyosodott, hogy Kinsey több esetben is tudatosan torzította az adatokat. Halálát követően magánarchívumának feldolgozásából pedig arra lehet következtetni, hogy Kinsey kutatásaival nem a valóságot szerette volna feltárni, hanem saját viselkedését igazolni. Filmfelvételek örökítik meg a háza pincéjében „a tudomány nevében” lezajló szexuális kísérleteket, amelyben a családtagjain kívül a kollégái is részt vettek, sokszor zsarolás és erőszak hatására. Kinsey 50 százalékos férfihűtlenségre vonatkozó adatait azóta egyetlen kutatás sem erősítette meg, sőt még csak a közelébe sem értek. Mégis, a köztudatba sikeresen beleivódott, hogy a férfiak alapvetően hűtlenek, méghozzá természetükből kifolyólag azok. „Az Isten péniszt is és agyat is teremtett a férfiba, ám vért mindössze annyit adott, hogy egyszerre csak az egyik tudjon működni.” Ez a szellemes idézet a népszerű hollywoodi színész, Robin Williamstől származik, és elég jól példázza azt a sztereotípiát, ami a férfiakkal szemben kialakult. A szexuális viselkedéssel foglalkozó kutatások közül számosra sajnos azóta is jellemző, hogy nem a valós viszonyokat szeretné tükrözni, hanem egy elméletet, viselkedésmódot, esetleg gazdasági érdeket igyekszik igazolni. Amikor más a kutatás tárgya, és a házastársi hűség kérdése csak mellékesen kerül szóba, akkor egészen megdöbbentő, sőt egyenesen sokkoló eredmények születnek – csak az eddig megszokottakhoz képest homlokegyenest ellentétes előjellel.
Hűtlenség és infarktus
Az Egyesült Államokban lefolytatott National AIDS Behavioral Survey (Nemzeti AIDS Viselkedés Felmérés) elsősorban egészségügyi célból született, ám egy kérdés a házastársi hűségre is vonatkozott. A kutatásból az derült ki, hogy a válaszadók mindössze 2,2–2,5 százaléka számolt be valamilyen házasságon kívüli szexuális kapcsolatról. A huszada annak, mint amit Alfred Kinsey fél évszázaddal ezelőtt állított. Ilyenkor gyakran elhangzó érv, hogy az emberek, pláne akik házasságban élnek, nem szívesen vallják be hűtlenségüket. Ez feltehetően így is van. Nagyon érzékeny terület ez, amelynek a teljes és valós feltérképezése valószínűleg sosem lesz lehetséges. Arra is ügyelni kell, hogy más adatokat kapunk, amikor házastársi, és más, amikor párkapcsolati hűtlenségről van szó. A Le Figaro francia napilap online kiadásának pár nappal ezelőtt publikált egyik cikkében a szerző a Firenzei Egyetem kutatását ismerteti, amely a hűtlenségre vonatkozó, tudományosan komolyan vehető kutatások eredményeit összegzi. Az internetes lap az olasz kutatókra hivatkozva két adatot említ. Egyrészt, hogy egyes eredmények alapján a házasságon kívüli szexuális kalandba bonyolódó férfiak aránya valahol 1,5 és 4 százalék között van. Más felmérések pedig azt mutatják, hogy 23 százalékot tesz ki azoknak a férfiaknak az aránya, akik megcsalják az aktuális partnerüket (aki nem feltétlenül a feleségük). A magyar adatok 2008-ból (Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet) származnak, amikor is a válaszadók 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy megcsalta már aktuális partnerét. (Viszonyításképpen: ez az adat 1996-ban 7 százalék volt.) A tendencia egyértelműen romló, de közel sem olyan rossz, ahogyan azt sokan képzelik.
Egy másik magyarországi kutatásból pedig az derül ki, hogy a megkérdezettek 60 százaléka sohasem csalta meg a párját. Helyesen is teszi, mert az erkölcsi megfontolásokon túl, ezzel az egészségét is védi. A már idézett Le Figaro-cikk címét ugyanis még nem mondtuk meg: Davantage d’infarctus chez les hommes infideles, azaz A hűtlen férfiaknál nagyobb az infarktus veszélye. A Firenzei Egyetem kutatóinak sikerült igazolniuk ezt az összefüggést.
Brigitte Bardot tévedése
A férfiak tehát hűségesebbek, mintsem azt gondoljuk, és ezt el is lehet tőlük várni – már csak a saját érdekük érdekükben is. A megcsalás fölött nehéz napirendre térni, mégis lehetséges. A népszerű tévhittel ellentétben ugyanis nem a hűtlenség a válások fő oka, sokkal inkább az érzelmi elhidegülés, illetve az alkoholizmus. A férfiszexualitás valóban más, mint a női, viszont hűtlenség esetén biológiai igényekre hivatkozni szánalmas kifogás.
„A férfiak vadállatok, de még a vadállatok sem tudnak úgy viselkedni, ahogy ők.” Hogy ma sok nő gondolkodik így, abban nagy szerepe van az olyan hírességek kiábrándító élettapasztalatának, mint Brigitte Bardot, akitől az előbbi idézet is származik. Pedig a férfiak egyáltalán nem olyan rosszak, vágynak az elismerésre, a megbecsülésre, amit nagyon nehéz kivívni, ha úgy tekintenek rájuk, mint eredendően csalfa vadállatokra. Nincs annál fontosabb egy férfi életében sem, hogy miként tekint rá az az egy nő, aki mellette van, és aki az egész női nemet megtestesíti számára. Ha tőle szeretet, bizalmat és megbecsülést kap, akkor azt meg is fogja hálálni. A nő egyedülálló képessége és ezáltal feladata is, hogy a vadállatból „kiszeresse” a benne lakó igazi férfit.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Mácsai Pál: „Nem vagyok magabiztos!”
- Rosszak a hagyományos iskolák?
- Varró Dani: Misi és a sport
- Miért hűtlen a férfi?
- Üzletlista és tuti tippek zöld háztartáshoz
- Mitől férfi a a férfi?
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
