Mókás dolog fogadott, amikor lementem az autómhoz – meséli egy olvasó az Egy nap a városban blogon. „Az összes autón, ami a Dembinszky utcának a Hernád utca és a Nefelejcs utca közötti szakaszán parkolt, a jobb oldali visszapillantójára egy piros, héliummal töltött lufi volt felkötve, mellette egy cédula, amin annyi állt: „Szép napot!”
Az biztos, hogy sokkal jobb erre ébredni, mint amikor a hasonló színű parkolási bírságot találjuk a szélvédőre tűzve.
A blog közössége rögtön találgatni kezdett, ki lehet a titokzatos jótevő. Talán egy párt vagy egy multicég kampányolt? Vagy egy kedves szomszéd magánakciójáról van szó? A legvalószínűbb verzió az volt, hogy az utcában székhellyel rendelkező lufis cég reklámja a dolog. A megoldás azonban szívderítőbb: egy nálunk tanuló Erasmus-diák lepte meg a budapestieket.
Mint kiderült, a lufis jó reggelt képzőművészeti akció volt, Maria Ines Alfonso munkája. A Magyar Képzőművészeti Egyetemre minden szemeszterben több Erasmus-hallgató érkezik, akik a magyar fiatalokkal együttműködve tanulnak, alkotnak – ezt a mostani, üzenet jellegű köztéri alkotást lakáskiállításon is bemutatták.
Van abban valami klassz, hogy a (valószínűleg) valamelyik napos, dél-európai településről érkező fiatal lány mosolyogni tanítja a köztudottan borús alaphangulatú városi magyarokat. Igaz, a mi fiataljaink is sok vidámító és igazán ötletes dolgot találnak ki, gondoljatok csak a gerillakertészekre, a bevásárlóközösségekre, a 100 éves házak projektre vagy a sokféle villámcsődületre. A lufis ajándékban viszont van pár újdonság: nagyon egyszerű gondolat, meglepetés, másoknak ad, éspedig úgy, hogy az ajándékozó rejtve marad, mint afféle Dembinszky utcai Amélie. Sokunkra ráférne egy titokzatos jótevő – de… akár mi is lehetnénk azok.
Máris lehet gondolkodni, holnap hajnalban mivel lepjük meg a szomszédainkat!
