Városi vagy? Így vásárolj faluról!

2007-ben nagyvárosi embereknek elege lett a szupermarketek kínálatából, s úgy döntöttek, amit csak lehet, azt közvetlenül a termelőtől szerzik be. Ők a Szatyor Egyesület, melynek Kármán Erika az egyik alapító tagja.

– Szinte mindannyian éltünk külföldön, láttunk ilyen csoportokat, ez azonban teljesen saját, itt működtethető modell – kezdi a szervezetfejlesztéssel, szakmai tréningekkel foglalkozó Erika. – Többek közt azért, mert a legtöbb biogazda itthon nem is árusít egyéni vásárlóknak. Kezdetben – ekkor még egyesületi formában működtünk – öten dolgoztunk, mindenkinek megvolt a feladata: szállítás, szervezés, kapcsolattartás. Természetesen mindannyian köszönömért, azaz önkéntesként dolgoztunk. A módszer lényege ugyanaz volt, mint ma: a tagok összeírják, milyen élelmiszerekre van szükségük, mi ezt feldolgozzuk, továbbítjuk a gazdák felé, akik a kért mennyiséget elhozzák, mi pedig fizetünk, osztunk.

40 család betevője

A Szatyor szépen bővült, s egyre több munkát adott Erikáéknak. Annyit, amennyit önkéntesként már nem tudtak vállalni. De ez csak az egyik ok volt, amiért lépniük kellett. Közrejátszott az is, hogy az egyesület fő céljára, nevezetesen a környezettudatos gondolkodás terjesztésére már alig jutott idejük, a Szatyor „család” folyamatos bővülésével pedig kezelhetetlenre növekedett a számlák mennyisége is.

– 2011 tavaszára ért meg a helyzet arra – emlékszik Erika –, hogy elindítsunk egy társadalmi vállalkozást. Ekkor már 30-40 család kapcsolódott be. Szeptember környékén pedig már annyian kerestek bennünket, hogy megnyitottuk a VIII. kerületi Gyulai Pál utcában a Szatyorboltot, amely mellett az egyesület közösségi tere is működik. Ez már olyan, akár egy valódi kis közért: van pénztárgép, pult, polcok. Nyitvatartási időnket pedig a dolgozó emberekhez igazítottuk, keddtől péntekig, délután 4-től este 8-ig dolgozunk. Célunk, hogy minél közelebbről, azaz a lehető legkevesebb károsanyag-kibocsátással, minél kevesebb csomagolóanyagot használva szerezzük be az árukat. Mindig csak annyit kérünk, amennyit igényeltek a tagjaink, kizárólag olyan élelmiszerekből van „raktárkészlet”, amelyek nem romlandók, ilyen a lekvár, a liszt, a tea, a méz. Hússal azért sem foglalkozunk, mert sokunk vegetáriánus, tehát eleve távol áll tőlünk ez a szemlélet, de az is tény, hogy az engedélyeztetése különösen nehézkes.

Fél mázsa spenót

Noha a bolt kicsi, s a csapat is maroknyinak tűnik, a „kis közért” forgalma szépen növekszik. Honlapjukon ma már 700 regisztrált felhasználó van, akik – hogy néhány alapvető élelmiszert említsünk – hetente 60-70 kiló krumplit, 40-50 liter tejet, úgy 400 tojást, s most, hogy szezonja van, mintegy fél mázsa sóskát, spenótot vásárolnak.

– Nemcsak bioélelmiszert forgalmazunk – hangsúlyozza Erika –, de igyekszünk minél kíméletesebb gazdaságokból származó árut venni. Minden gazdát meglátogatunk, mielőtt bármit vásárolnánk tőle, sőt a tagoknak is szoktunk szervezni kirándulásokat a méhészhez, a zöldségtermesztőhöz vagy épp a sajtkészítőhöz. Így egyrészt meg tudunk arról győződni, honnan és mit veszünk, másrészt személyes kapcsolatot alakítunk ki minden gazdával.

No de mit kóstálnak ezek a kíméletes, avagy biogazdaságból származó, hírhedten drágának tartott élelmiszerek? Hiszen a magyarok – érthető okokból – roppant érzékenyek az árra.

– Előfordult, hogy aki régóta szállított nekünk, megkérdezte: bővítse, gépesítse-e a gazdaságát, hiszen úgy olcsóbb lenne neki is, nekünk is – mondja Erika. – Mi arra kértük, hogy ne tegye, hiszen ez a hagyományos módszer a környezetet is kevésbé terheli, s nem mellékesen az így termesztett áru minősége lényegesen jobb. A szatyros áruk ársávja a szupermarketek és a biopiacok között húzódik, de gyakorta előfordul, hogy szezonban olcsóbban szerzünk be például almát, mint amennyiért a nagy áruházak adják.

Segítenek az új sejteknek A Szatyor Egyesület saját tevékenysége mellett azoknak a vidéki kezdeményezéseknek is segít, amelyek hasonló közösséget szeretnének létrehozni. Budapest után Érden alakult meg az első kis Szatyor, a Natúr Bevásárló Közösség, melynek Márton Anikó programszervező, weboldalszerkesztő a mindenese. – A Szatyornak már vásárlója voltam, amikor 2011-ben tartottak egy egynapos képzést – meséli Anikó. – Egy hónapig egyedül voltam, ekkor csatlakozott hozzám a „kolléganőm”, akivel nyakunkba vettük a környéket, hogy termelőket keressünk. A legtöbb gazdánk – akik vállalták a heti szállítást – Fejér megyei, s augusztus elejére sikerült összeállítanunk az alaptermékbázist: zöldségek, gyümölcsök, tojás, tejtermékek. Az első héten hat család rendelt, de – ahogy mondani szokás – mindenki csak egyvalakinek szólt, s ma már hetente 40-50 családot látunk el. A munkát önkéntesként végezzük, péntekenként adjuk át a tagoknak a rendelést. Jelenleg úgy heti 15 órát dolgozunk ezzel, s ennél többet nem is bírunk. Ha tovább akarunk lépni, több önkéntesre vagy új csoportra volna szükség. Annál is inkább, mert időközben mi is mentorokká váltunk: a Diósdon most alakuló csoportnak segítünk, amely legalább tíz családot tudna ellátni vegyszermentes, egészséges élelmiszerekkel.