Az úgy volt, hogy…
Miért épp a Nők Lapja Café?
Más az NLCaféval blogolni, mert így egy lehetek a sok blogger közül. Nem a blogíró személye kerül kiemelésre, hanem a választott téma, annak időpontja és természetesen a stílus hangsúlyos. Ha kapok szerkesztői észrevételeket vagy blogoló társamtól érkezik ilyen, akkor az mindig jobbító szándékkal jön, hasonlóan, mint egy nagy családban: a kisebb testvérnek segít a nagyobb.
Kedvenc bejegyzésed?
Hatalmas erőpróba volt, mert tárgyilagosan, önsajnáltatás nélkül kívántam leírni, hogy az első kutyám, Prézli már nincs velünk, viszont a blogolás kezdetén eldöntöttem, hogy félinformációkat nem fogok megosztani az olvasókkal, nem szépítek semmit, csak az eladhatóság miatt.
Kedvenc kommented?
Az egyik említésre méltó olvasói reakció nagyon közelről jött, konkrétan az egyik nővéremtől, mert a blogról értesült arról, hogy voltam Kecskemét mellett repülni. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a NLCafé felületéről fogja megtudni a családom, hogy mit is csinálok épp. Ugyanakkor ami döbbenetes volt, az az, hogy egy szórakozóhelyen álltam egy barátommal a pultnál, és egy lány odajött beszélgetni. Különös volt, hogy olyan dolgokat tud rólam, amiket csak ismerősök. És mielőtt rákérdezhettem volna, honnan az információk, már mondta is a jelszót: NLCafé.
Merre tovább?
Szeretnék több képet kitenni, mert fontos, hogy egy említett tárgy vagy esemény vizuális formában is megjelenhessen. Néha szeretném néhány barátom gondolatát is tolmácsolni, mert jó, ha az olvasók egy kis „frissítőt” is kapnak, és így láthatják, hogy nem csupán én gondolkozom egy bizonyos felfogás szerint. És hát továbbra is szeretnék nagyobb ívű tematikus írásokat elkövetni vegyesen a hétköznapokról szólóakkal.
