nlc.hu
Aktuális
Varró Dani: Misi bölcs

Varró Dani: Misi bölcs

Közhely, hogy a gyerekektől milyen sokat lehet tanulni. Sokáig, bevallom, szkeptikus voltam ezt illetően, de a kisfiam speciel tényleg feltűnően okos. Néha egészen olyannak látom Misit, mint egy kínai bölcset, egy Yodát, aki nincs egy méter, de helytelen szórenddel egy másféle világlátásra tanít.

Valamelyik nap együtt homokoztunk Misivel a játszótéren. Egy tengericsillag-forma segítségével kis homok tengericsillagokat helyeztünk el a homokozó peremén. Az egyikről nem sikerült elég precízen levenni a formát, vagy a levételt megelőző lapogatást végeztük trehányan, mindenesetre nem lett tökéletes.
– Ez nem olyan szép – mondtam Misinek.
Misi szemügyre vette a kicsit csálé homok tengericsillagot.
– Ez nem olyan szép – ismerte el.
Rátette a pici kis tenyerét, és szétlapogatta. Aztán amikor teljesen felismerhetetlenné palacsintásodott, elégedetten megjegyezte:
– Most szép.
Misinek más fogalmai vannak a szépségről, mint nekem. De ha kicsit belegondolok, igaza van.
Egyrészt emlékeztet rá, hogy a szépség szubjektív. Másrészt arra, hogy legyen szó emberi arcokról vagy műalkotásokról, a szabálytalan majdnem mindig szebb a szabályosnál. És hogy egy saját kezünkkel létrehozott palacsinta egyedibb és szebb, mint egy fröccsöntött formával legyártott tucat-tengericsillag.
A szomorúsághoz is máshogy viszonyul Misi.
– Szomorú vagyok – rikkantotta a múltkor. – Papaaa, szomorú vagyok!
– Mért vagy szomorú, Misi? – kérdeztem együttérzően.
– Hát, mert szomorú vagyok – indokolta meg Misi.
Felültettem az ölembe, ahol kalimpálni kezdett a lábával, és fülig érő szájjal, elégedetten kijelentette:
– Szomorú voltam.
Hamar elpárolgott a szomorúsága. De hát Misi a modern kor gyermeke, nincs ideje hosszan szomorkodni. És ha belegondolok, igaza van: gyakran egyszerűen elhatározás kérdése, hogy az
ember szomorkodjon vagy ne. Misi bölcs. Gyakran meg-megáll, eltűnődik, elfilozofálgat.
– Nem kell levenni a Misi fejét – a múltkor például erre jutott, alighanem a sapkák és fejek összefüggésrendszerén gondolkodva.
Néha viszont egészen váratlanul felkiált:
– Induljunk! Menjünk!
Mondom, megvan benne a fiatalságnak ez a lázas nyughatatlansága.
– Hova induljunk? Most nem megyünk sehová – feleljük neki ilyenkor, és ő csalódottan veszi tudomásul ezt. Honnan jöttünk? Hová megyünk? Ezek a nagy, végső kérdések foglalkoztatják Misit, ezeket akarja mindenáron megválaszolni. Múltkor a játékai mellől egyszer csak felállt, odajött hozzám, és integetett.
– Pá, pá! – mondta. – Megyek sehová.

0 seconds of 0 secondsVolume 0%
Press shift question mark to access a list of keyboard shortcuts
00:00
00:00
00:00
 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top