Azóta ott feküdt az ágya melletti asztalkán. Megtiltotta, hogy bárki elolvassa, és senkinek nem beszélt a tartalmáról. Amikor 2011-ben meghalt Taylor, a levelet kívánságának megfelelően vele temették. A rejtélyek kódja lehetett abban a levélben? Vagy csupán az örök életű legenda része?
Egyszer-kétszer Taylor alighanem a lobbanás démona s egyben áldozata is volt. Ellenállhatatlanul vonzotta a fény, a pompa, a ragyogás. A 20. század második felének egyik legnagyobb sztárja, szexbálványa, nőideálja. Mindig is a maga módján vágyott szerelemre, kiteljesedésre, ami egyszerre jelentett eufóriát, sikert, csillogást, rajongást, ám talán éppen ebből a megalkuvásra képtelen létből adódóan végigkísérték a mélypontok, csalódások is. Egyetlenegyszer, pontosabban egyetlen-kétszer adatott meg csupán az, amire mindig vágyott, amit keresett, a hozzá méltó kapcsolat, de az is csak átmeneti menedéket jelentett számára. Ez lett a végzete és egyben megdicsőülése.
 |
| Első férje Conrad Hilton |
Vonzódás a férfiakhoz és az ékszerekhez
Első szerelme Glenn Davis, amerikaifutball-sztár volt. Szép, idilli kapcsolat a hamvas, naiv ifjú színésznő és a marcona harcos között, és egy ideig kitartott azok után is, hogy Davist Koreába rendelték katonának. Ám időközben felbukkant egy snájdig ifjú, bizonyos Bill Powley, foglalkozására nézve milliárdos, aki ékszerekkel bombázta a pályáján egyre jobban emelkedő Elisabethet. Egy több millió dollárt érő eljegyzési gyűrű megalapozni látszott a házasságot, amikor kiderült: a fiatalember családja ragaszkodik ahhoz, hogy az esküvő után hagyjon fel a filmezéssel. Taylor a gyűrűt megtartva visszamondta a partit. A csalódást hamar kiheverte, ugyanis új udvarló jelentkezett, a nemzetközi szállodalánc megalapítójának fia, Nicky Hilton. Ő is elhalmozta mesés ékszerekkel. Gyöngyökkel kivarrt menyasszonyi ruháját két hónapon át több mint egy tucat varrónő készítette. Ám röviddel később kiderült, hogy férje egy lelkiismeretlen fráter. Amikor Elizabeth elvetélt a gyermekével, a férfi inkább tengeri utazásra indult barátaival, mint hogy a legkisebb együttérzést is tanúsította volna. A fiatal, gazdag férj után egy idősebb és szolidabban élő úr felé fordult Taylor figyelme. A húsz évvel idősebb Michael Wilding nem tudott ellenállni a világszép színésznő kitartó közeledésének. Két gyermek is született házasságukból, ám ez korántsem volt elég, hogy összetartsa az egymáshoz csöppet sem illő két embert. A válás azért is volt annyira sürgős, mert Taylor időközben beleszeretett egy ismert hollywoodi producerbe, Mike Toddba. A kalandos életű, rendkívül intelligens férfi imádta a feleségét, de rendre akadtak egyéb flörtjei is. 1957 augusztusában kislányuk született, ám fél évvel később bekövetkezett a tragédia: Todd magánrepülőgépével lezuhant, és szénné égett. Taylor összeroppant, és ebben a helyzetben a népszerű slágerénekesben, Eddie Fisherben talált vigasztalóra. És újabb szerelemre. Fisher ugyan még nős volt, de elvált, hogy Taylor 28 évesen negyedszer férjhez mehessen! Ám hamar kiderült, hogy egyáltalán nem illenek egymáshoz. Ráadásul jött a Kleopátra forgatása, és megjelent az igazi, perzselő szerelem Liz életében.
 |
| Michael Wilding |
És színre lép az igazi
Az előzményekről annyit, hogy az ötvenes évek végén válságba került hollywoodi Fox stúdió tulajdonosai úgy döntöttek, hogy létrehozzák a filmtörténelem legnagyobb produkcióját. Taylor nem mutatott érdeklődést a szerep iránt, ám amikor értesült, hogy a stúdió egymillió dollárt kínált fel – a legutóbbi gázsija 125 ezer dollár volt! –, mégis kötélnek állt. Partnerként egy Walesből jött, meglehetősen érdes fiatalemberre esett a választás. Kivételes tehetségére, szenvedélyességére hamar felfigyeltek, a Dühöngő ifjúságban nyújtott alakítása miatt a film fenegyerekeként tartották számon szerte a világon. Ő volt Richard Burton. Taylor és Burton az első nap egymásba szerettek. A producer később úgy emlékezett vissza, hogy tűzoltófecskendővel kellett őket szétválasztani, amikor a kamera elé szólították valamelyiküket. És innentől nem számított a feszített forgatási rend, a botrány, hiszen mindketten házasságban éltek. Itt olyan érzelmek szabadultak el/fel, amelyek már nemigen voltak zabolázhatók. Végül 1964 márciusában pont került a válási hercehurcák végére, egy héttel később Montrealban összeházasodtak.
A fényből a mélybe
Innentől szüntelen ámokfutás az életük. A némileg megkésett egymásra találásnak, a körülményekkel szemben kiharcolt együttlétnek létezik valami különös, megbotránkoztató, törvényen kívüli, kamaszos, provokáló hivalkodása. „Nem tudtunk annyi pénzt elherdálni, mint amennyit belénk öntöttek, pedig mi aztán szórtuk mániákusan, nem tudtuk azt a luxust megteremteni, aminél ne akadt volna még kirívóbb pompa, és mi ennek mániákusai lettünk. A többi időben pedig veszekedtünk, verekedtünk, rivalizáltunk, acsarkodtunk, féltékenykedtünk és szeretkeztünk… A világ elé tártuk, amit önmagunk előtt is szégyellnünk kellett volna… A baj az volt, hogy ebben az eszeveszett életben is boldogok voltunk, sokáig…” – foglalta össze rezignáltan kései levelében házasságuk történetét Burton. Igen, ők lettek a társadalmi élet első számú csillagai és meghatározó celebjei. Budapest legendavilágának is része volt, amikor 1972-ben Taylor itt, az akkori Intercontinentalban királyi pompával ünnepelte 40. születésnapját, nyolcvantagú exkluzív társasággal. Közben készültek újabb filmek, még ha színvonalban szolidabbak is, de az érdeklődés miatt busás haszonnal.
 |
| Richard Burton |
1966-ban végül találkoznak egy forgatókönyvvel, amely fordulatot hoz az életükben. Barátaik babonásan óvják őket: ne játsszanak a tűzzel, ők azonban eltökéltek, hogy leforgatják Albee zseniális darabját, a Nem félünk a farkastól filmváltozatát. A siker óriási, ugyanakkor a forgatással – amely valóban felszínre hozta a kételyeket – önnön tragédiájukat idézik elő. Folytonosan veszekednek, és a kibékülések sem jelentenek feloldódást. Tíz viharos év után, 1973-ban elválnak. Másfél év múlva ismét találkoznak, és újból összeházasodnak. A boldogság, a türelem, a megértés, a megbékélés azonban néhány hétig tart csupán. Fél év sem telik el, és másodszor is elválnak. Taylor még két házasságot köt, és még kétszer válik. John Warnerrel egy fogadáson ismerkedik meg. Elizabethnek oroszlánrésze volt abban, hogy Warnert 1978-ban szenátorrá választják, ám mind nehezebben viseli a politikusfeleségek protokolláris életét, ezért a házasság gyorsan válással ér véget. Larry Fortenskyvel, egy volt texasi építőmunkással pedig az alkoholelvonó gyógykezelésen találkozik. Rövidesen azonban kiderül, mennyire számít, hogy nagyon különböző helyekről jöttek, és nincs olyan, ami felé együtt tarthatnának. Az egykori királynő, a korábbi szexbálvány kövéren, szerektől felpuffadva, tolókocsihoz kötve, magányosan éli utolsó éveit. Egyetlen kötődését e világhoz a vele temetett levél jelentette…
