Aki mostanában vár gyermeket, az a rengeteg orvosi ismertető és prospektus mellé a védőnőtől egy bónusz ajándékot is kap, egy olyan „kis füzetet”, ami kivételesen nem rózsaszín vagy strandkorlátkék színben játszik. APA-füzet a címe, és nem a „kismamának”, hanem a leendő „kispapának” szól. Afféle oktatókönyv, amit a gyermekvállalást ösztönözni kívánó Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom adott ki a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetével és az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal együttműködve.
Hiánypótló?
Az alapelgondolás az volt, hogy nem elég a potenciális anyákkal foglalkozni a népszaporulat érdekében, a férfiakat is érdekelt(ebb)é kell tenni a „babaprojektben”, merthogy a társadalom ehhez eddig kevés segítséget adott. Vagy ahogy a mozgalmi honlap fogalmaz: „hiánypótló e kis füzet, mivel eddig az apák nem lettek eléggé megszólítva a szülés, születés időszakában”. A bemutató sajtótájékoztatón elhangzott még, hogy „a téma iránt nagy az érdeklődés, az apák is nyitottak a helyes magatartás megtalálására”.
Ha viszont csak tévelyegnének ennek keresésében, az APA-füzet majd eligazítja őket. Mint a program honlapján írják, „nem csupán az édesanya »dolga« a szülés, a csecsemőről való gondoskodás; az édesapának is megvan a sajátos szerepe a gyermekével való szoros érzelmi kapcsolat kialakításában már a legkorábbi időszakban”. Mindezek miatt a kiadó szerint az oktatófüzetnek „ott a helye minden családban”. De ha ezek az érvek nem volnának elegendők, Székely András, a mozgalom vezetője még egy ütőssel jelentkezik: „azok az apák, akiknek jó a kapcsolatuk a gyerekükkel, hosszabb életre számíthatnak”. Hm, így tényleg megéri!
Mire jó a tejfakasztó buli?
A kiadvány elsőre egy mesekönyv és egy szexuális felvilágosító brossúra ötvözetének tűnik. Kissé infantilizálja olvasóját, amire ráerősítenek Szűcs Édua kétségkívül „helyeske”, de azért engedjük meg, gügyögyős rajzai.
A szövegből megtudjuk, hogy „apává válni nem kevésbé szép és felelősségteljes feladat, mint anyának lenni”, majd a füzet végigveszi azokat a kérdéseket, amelyek az apákban leggyakrabban felmerülnek. Például: Miért van szüksége az embergyereknek apára? Milyen érzelmeket élnek át a férfiak a gyermekvárás és gyermekágy idején?
Mi a „tejfakasztó buli” haszna? Ez utóbbit szerintünk tudják, a szerzők szerint mindenesetre fontos elfogadni és támogatni a nőknek is ezeket vagy az ehhez hasonló összejöveteleket, mert „sokat segítenek az apák érzelmi felkészülésében”.
A férfiak részletes útmutatót kapnak ahhoz is, hogyan játsszanak, mit kezdjenek az újszülött kisbabával. Ilyenformán: „Éber, nyugalmi állapotban a kisbabával szemben lehet próbálkozni néhány kifejező arcmozdulattal: száj nyitással-csukással, esetleg nyelvöltögetéssel. Fontos, hogy a mozdulatot lassan, többször elismételve végezzük, és hagyjunk időt a babának az utánzásra.”
Íme a gyermek!
Odor Andrea, az ÁNTSZ védőnője, és a kiadvány egyik szerzője, Andrek Andrea pszichológus is hangsúlyozta, hogy a füzet „férfinyelven” íródott. Léder László, a kiadvány társszerzője saját apai élményeit írta le, amihez, mint mondja, sok „férfibeszélgetésre” volt szükség.
A program erénye, hogy megtör egy tabut: felhívja a figyelmet az apai depresszió jelenségére, vagyis arra a helyzetre, amikor valaki nem képes megbirkózni a szerepváltozással, nem azonosul az apaságával, nem érez igazi örömet.
A füzetke azt tanácsolja, ha a tünetek jelentkeznek, az apa beszéljen erről a párjával, de „sokat jelenthet ilyenkor egy baráti beszélgetés is”.
Bár nehéz elképzelni, hogy leendő „apáink” ennyire anyátlanok lennének, a szerzők szerint sokan kérdezik, hogy „mennyi időt kell, hogy az apa a gyermekével töltsön ahhoz, hogy a kapcsolatuk elmélyült legyen”. Akkor talán mégis.
Segítsünk mi is a potenciális apáknak, mondjuk el „nőnyelven”, mi mindent írnánk bele a mi képzeletbeli APA-füzetünkbe, mit csináljon (csinálhatott volna másképp) a társunk, hogyan bánjon velünk és a gyerekkel az első időszakban!
