Varró Dani: Misi jobbat tud

Kritikus szemmel felülvizsgálja a társadalmi konvenciókat, és ha csak teheti, a maga útját járja. Ez már egészen zsenge ifjú korában is megmutatkozott, leginkább abban, hogy folyton lehúzta a lábáról a zoknit, és a kezére húzta fel. Aztán rendkívül elégedett arccal üldögélt kezére húzott zoknival. Később, ha elégedetlen nyekergést hallottunk a gyerekszobából, szinte biztosra vehető volt, hogy Misi gombokat próbál nyomkodni valamelyik játékán (vagy egy elcsórt technikai eszközön), de nem sikerül neki zoknival a kezén. Hiába mondtuk neki ilyenkor, hogy:
– Misikém, a zoknit a lábra kell húzni.
– Nem. Kézre kell – kardoskodott Misi.
Mióta kétéves is elmúlt, Misire még kevésbé lehet ráfogni, hogy vakon követné a szabályokat. Majdnem mindenre van jobb ötlete. Saját módszere van például a levesevésre. Az evőeszköz szükségességét nem kérdőjelezi meg, de a hagyományos kanálhasználatot megújította. Először belenyúl a levesbe, kézzel kihalássza a kinézett borsót vagy répát, ráhelyezi a kanálra, és úgy emeli aztán a szájába bele. Ez így sokkal logikusabb, hiszen kézzel jóval könnyebb kivenni a zöldborsókat a levesből, mint a kanállal hajkurászni őket. Hogy mi nem így csináljuk, az Misit nem zavarja, gondolom a semmire rá nem kérdező, begyöpösödött, felnőtt gondolkodásunknak tudja be.
Misi a fogmosásban is újítást vezetett be. Fogat mosni nagyon szeret, de nemrégiben rájött, hogy egy fogkefével fogat mosni smafu. De két fogkefével! Az már valami! Mindkét kezében egy-egy fogkefével, ragyogó arccal két oldalról sikál. Nem a szokások rabja ő.
Persze nem állítom, hogy Misi mindent maga talál ki, ő is követ mintákat, csak nem feltétlenül a mienket. Nálunk sokkal nagyobb példaképei is vannak, elsősorban a cica. A múltkor Misi kiszúrta, hogy a cica mosakszik.
– Mit csinál a cica? – kérdezte.
– Mosakszik – mondtam. És mivel Misire is ráfért egy fürdés, hozzátettem: – Gyere, Misi, te is mosakodni.
De Misi mostanában nem rajong a fürdésért, úgyhogy megörült a cicától látott alternatív megoldásnak, és a fürdőszoba helyett inkább az asztal felé vette az irányt. Fölmászott a cica mellé, leült, két kézzel a szájához emelte a lábát, és nyalogatni kezdte. – Én is mosakszom – jelentette ki.
A napokban leruccantunk egy kicsit vidékre, és Misi felderítette a helyi játszóteret a nagypapájával, aki a Tata névre hallgat. Ott kinézett magának egy magas fatornyot, és a Tata intése ellenére felmászott a tetejére.
– Na, és hogy fogsz innen lejönni? – kérdezte a Tata.
– Lecsúszom – közölte Misi, aki megszokta, hogy az ilyen játszótéri tornyok általában csúszdával vannak ellátva.
– De itt nincs csúszda, Misi – mutatott rá a nehézségre a Tata.
Misi nem jött zavarba. Azzal a körülményeknek be nem hódoló mentalitással, amit annyira irigylek tőle, ráparancsolt a Tatára:
– Hozzál!