– Mi a kedvenc idézete?
„A mesterkéltség az emberi természet megkülönböztető jegye” – Joris-Karl Huysmans A különc című regényéből, Kosztolányi fordításában. Az iwiwen ez volt a mottóm, engem is jól kifejez.
– Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Ágyban heverészem, babzsákban fekszem. Naponta órákat töltök így. Buta sorozatokat nézek, Dallast huszadjára, zenét hallgatok, teázom. Társaságban is azokat az embereket kedvelem, akik tudnak velem heverészni. Van, aki azért nem szeret velem utazni, mert a világ legszebb helyein is képes vagyok csak a szállodai szobában feküdni. Sokan meg is kérdezik, hogy nem félek-e attól, hogy így kifut az idő a kezemből és elmúlik a fiatalságom. Nem! Számomra ez a legnagyobb boldogság. És különben is, ha elmúlik az idő, akkor mi történik…? Persze megfizetem az árát, állandó létbizonytalanságban élek. De így sem tudok lemondani róla.
– Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
A jó külsőt.
– Kinek a tehetségét irigyli legjobban?
Emily Dickinson amerikai költőnőét. Meg kellene tanulnom azt, hogy a semmiből is kibontható valami. Ő magában a létezésben talált olyan örömet, amit ha én is megtanulnék, sokkal boldogabb lehetnék. Pedig az én életem sokkal több lehetőséget kínál napról napra, mint az övé valaha. Mégsem tudok vele élni.
| Névjegy Költő, műfordító, publicista, énekesnő. Budapesten született 1976-ban. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán végzett könyvtár–magyar szakon. Jelenleg szabadúszó újságíró, műsorvezető. Rendszeresen publikál verseket különböző folyóiratokban, dalszövegeket ír, performance-okat rendez. Művei: Lotte Lenya titkos éneke (1999), Cafe X (2004), A Maffia-klub (2008), Cigánykártya (2009). Élettársa Legát Tibor újságíró |
– Melyik a kedvenc könyve és miért?
Komplett címmel, Projekt 52 alcímen épp arról írok blogot, hogy nincs kedvencem. De mindenképp első helyen van Kertész Ákos Makrája, amit fiatalon olvastam. Akkor választottam a művészéletet, és megtanultam, hogy akkor is ki kell majd mellette állni, ha kényelmetlen.
– Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
A sóherséget, az anyagiasságot. Sokan kiakadnak attól, ha egy pasi nem hívja meg őket, vagy fillérre el kell számolniuk. Én magam borzasztóan anyagias vagyok, de próbálom leküzdeni. Így ha valakinél észreveszem ezt a pénzkomplexust, akár még velem szemben is, megértem. A felesleges pénzkiadások megőrjítenek, sírógörcs kerülget vásárláskor vagy csekk befizetésekor. A leértékeléseket szeretem, semmit sem veszek meg teljes áron. Nem bírom az aránytalanságot sem, figyelek arra, hogy ne kapjak többet, mint amennyit adok.
– Hová költözne el legszívesebben, és miért?
Berlinbe vagy Hamburgba – ezeket a helyeket ismerem, szeretem a német nyelvet. Ott a művészek nagyobb megbecsülést kapnak, szabadabban alkothatnak – nincs ez az iszonyú idegeskedés, mint nálunk, hogy a művészetből semmilyen szinten nem lehet megélni. A tágas terek, a német monumentalitás lenyűgöz.
– Hisz a halál utáni életben?
Szeretnék hinni, kellemesebb lenne.
– Mi a legértékesebb tulajdona?
Egy gyönyörű festmény rólam, Izsák-Sipos Szilárd alkotása. Ez egy olajkép, különleges a perspektívája – felülről kell nézni. Imádom a mélykéket, és ez a domináns szín rajta. Maga a megfordítottság, a furcsa formák, színek – ezeket nagyon magaménak érzem. Sajnos nincs nálam, de majd előbb-utóbb visszakerül. Mostanáig nem fért el a lakásban, mivel nagyméretű.
– Ki játszaná önt az életéről szóló filmben?
Kovács Patrícia. Ő annyiféle tud lenni. Külsőleg nem hasonlítunk, de ez nem zavar, mert ez a szerep idealizálhatna is engem, és én szívesen lennék olyan, mint ő.
