Hogyan győzzem le a féltékenységemet?

A mottó – „egyszerűen csak nem mondhatja el senkinek” – indított arra, hogy írjak önnek. 21 évi házasság után a férjem rátalált egy új szerelemre, egy bensőséges lelki társra. Azt hiszem, a nő szeretett bele. Aztán egy év titkolózás után a szokásos sms-es lebukás… Addig csak azt hittem, belém fáradt, naivul nem is gondoltam, hogy van valaki más, annyira nem „az a típus”. De nem hagyott el, én megbocsátottam neki, és újra szerelmes lettem belé. Gyönyörű, szenvedéssel, beszélgetésekkel teli év áll mögöttünk. A férjem megígérte, hogy szakít a nővel, de ez úgy tűnik, nem megy olyan egyszerűen. Még mindig sűrű sms-váltásokban vannak, és én nem tudom, mit gondoljak. Azelőtt nem ismertem a féltékenységet! Úgy érzem, a férjem becsületesen itt van velünk, de távol is van lelke egy része, amit talán soha nem tudok visszaszerezni már. Annyira fáj… Mit tegyek? Legyek türelmesebb? Vagy igazam van, hogy a szívemre veszem a titkos telefonálásaikat?
Anna

Kedves Anna!

Azt hiszem, bíznia kellene a férjében. Biztos lehet benne, hogy ő az öné. Így döntött, és annak bizonyára nyomós oka van. Gondoljon bele: egy emberi kapcsolatot nem lehet csak úgy, egyetlen vágással megszakítani, idő kell az érzelmek elgyászolásának. Megkérdeztem erről egy barátomat, aki került már hasonló helyzetbe. Azt mondta: „Egy becsületes, mély érzésű férfi mindig felelősséget vállal a vele kapcsolatba kerülő nőért, akár a felesége, akár a szeretője. A lelkiismerete azt diktálja, hogy utólag se bántsa meg, ne alázza meg azt az embert, akitől szerelmet és gyönyört kapott. Tartozik neki annyival, hogy szépen, barátsággal váljanak el.” Ez tehát a férj szempontja. A feleségé meg az: ha megígérte, miért nem szakít avval a másikkal azonnal? Ezt is meg lehet érteni. Tudom, hogy nagyon fáj, és hogy méltánytalannak érzi, de jelen helyzetben nem tehet mást, mint hogy türelmesen vár. Esetleg elmondhatja a férjének, mennyire bántja önt, hogy még mindig beszélget a volt szeretőjével, és hogy fél, nem bírja ki, amíg ennek az egésznek vége lesz. Talán akkor önnel is jobban együtt érez majd. Bár ezzel aligha gyorsítja meg a szerető sebeinek begyógyulását, márpedig a férje most feltehetően ezen munkálkodik… Úgy érzem, ön igazi szenvedéllyel, mélyen szereti ezt a férfit. Márpedig ez az elképzelhető legnagyobb erő, amivel hatni tud. Kizártnak tartom, hogy előbb-utóbb ne sikerüljön lángra lobbantani a párját is. Ne feledje, hogy ő mostanában nagyon elkényeztetett. Két nő rajong érte, és ettől a kellemes állapottól kell önként és dalolva megválnia. Itt nem segíthet más, mint az idő, és az ön bölcs belátása. Legyen nagyvonalú, szeressen királynőhöz méltóan! A királynőket csak imádni és tisztelni lehet. Gyűjtsön erőt! Tudom, hogy most legszívesebben azt kívánná, bárcsak teleportálná magát az a nő egy másik bolygóra, lehetőleg minél messzebbre. A partit azonban le kell játszani. Meg kell hódítania újra a férjét, és persze neki is önt. Ez az igazi kihívás! Induljon neki a győztesek magabiztosságával, akkor talán sikerül együtt maradniuk, és új, még szebb, még mélyebb kapcsolatot kiépíteniük. Sok sikert kívánok hozzá!