Romy Schneider szerelmei

A valcer mellett Romy Schneider a legjobb, amit Ausztria adott a világnak! – lelkendezik egy angol filmkritikus az ötvenes évek nagy sikersorozata, a Sissy immár harmadik részének bemutatója után. A Bécsben készült, meglehetősen szentimentális, ráadásul kínosan hamis sorozat a snájdig Ferenc Józsefről, a kedélyes udvarról és a romantikus lelkű Erzsébet királynéról aligha váltott volna ki akkora visszhangot, ha nem fémjelzi egy olyan elbűvölő címszereplő, mint amilyen Romy Schneider.

Csak egymásra vártak

Az éterien tiszta színésznőt a jelek szerint tenyerén hordja a sors. A mama, Magda Schneider ünnepelt színésznő, a nevelőapja dúsgazdag arisztokrata, akik mindent megtesznek Romy – eredeti nevén Romola – érvényesüléséért. Ő maga derűs, szerény lány, a császárváros kedvence és immár jelképe. Készül is már a várva várt folytatás, a Sissy negyedik része, amikor váratlan esemény történik. Romy közli, hogy elege volt az egész tejszínhabos szerepkörből, a féltőkből, a rajongókból, a nyomasztó családból, és anélkül, hogy beszélne franciául, ismerne ott bárkit is, Párizsba megy. 1958 derekán, alig húszesztendősen aláírja a Christine című film szerződését, és nekivág a kacér francia fővárosnak. Várja, hogy önmaga lehessen, várja a szabadságot, a kihívást, és várja, amire már nagyon vágyott, a szerelmet. „Amint sok újságíró és filmes között végigmentem a repülőtéren – írja naplójába Romy –, a mozgólépcső aljánál egy szép, jól fésült, finoman öltözött fiatalembert vettem észre. Rögtön szíven ütött: te jó ég, ez Alain Delon! Lehet, hogy ő lesz majd a partnerem a filmben?! A fiatalember felnézett, szemével intett. Ez üzenet volt: rám várt, csak látni akart! Akkor dőlt el minden közöttünk…” Igen, néhány óra múlva derül ki, hogy Delon a partner, este hivatalosan is bemutatják őket egymásnak. A forgatás igencsak viharos. Mint két éretlen kamasz, úgy viselkedik a két szupersztár. Hol órákat ülnek némán, egymás kezét fogva, hol hangosan veszekednek. Delon már nem az az elegáns gavallér, mint volt a repülőtéren, sokkal inkább vad kölyök. Romy ezzel szemben fegyelmezett, felkészült, mindenkivel megértő és kedves. Miközben őrjítően szerelmesek, rettenetesen irritálják is egymást. Kétnaponta szakítanak, természetesen örökre. Az anya, Magda Schneider kikel magából, Delon híre valóban elrettentő, se szeri, se száma kétes kalandjainak. De az egykori bűbájos lányka feje búbjáig szerelmes. Szerelmes a pezsgő metropoliszba, Párizsba, az életbe, és leginkább Delonba. Az érzelmek olyan hőfokúak, hogy pillanatok alatt megváltoztatják mindkettőjüket. Romy érzéki, érett asszony lesz, Delon felelősségteljes férfi. Párizs közepén lakást vesznek. Házasságra nem gondolnak: minek a ceremónia, minek a papír, mi együvé tartozunk örökre! – mondják, és ekként is élnek, évekig. Felvetődhet, vajon melyik lehet Romy igazi énje? A visszahúzódó, családra, otthonra vágyó naiva, vagy az életet habzsoló szenvedélyes díva? Létezik erre magyarázat? Ez a feszítő kettősség különleges, ragyogó tehetségének a forrása? Lehet ugyanez az oka élete megoldatlanságának, megoldhatatlanságának?

Túl nagy volt a szenvedély

És ekkor történik egy váratlan esemény, ami egy pillanat alatt eloszlatja a révbe érkezettség illúzióját. Delon egyik félrelépéséből gyereke születik. Levélben közli Romyval, hogy az atyai kötelességet választva, összeházasodik Nathalie Barthélemyvel. 1963-at írunk, Romyt összetöri a trauma. Az elhagyottság, az elárultság, a szembekerülés a magánnyal. Valósággal belerokkan. Először nyugtatókkal, alkohollal próbálkozik, majd bosszúból vagy menekülés gyanánt összeházasodik egy nem túl jelentős német rendezővel, Harry Meyennel. Fél évvel később megszületik fiuk, David. Romy Berlinbe költözik, visszavonul a filmezéstől, neveli gyermekét, elhiteti a világgal és önmagával, hogy ez az, amire mindig vágyott, ám két év múlva ismét felbukkan Delon. Elvált, rájött, hogy nélküle nem tud létezni, és szeretné, ha ismét együtt dolgoznának. Romy nem tud ellenállni a csábításnak. Beadja a válópert, és Daviddal visszautazik Párizsba. Kezdődhet a forgatás! Ebből születik legszebb, legerősebb és legőszintébb közös filmjük, az erotikus-brutális izgalmas A medence. Itt már forrpontra hevülnek a szenvedélyek, de nyilvánvaló, hogy ezt így, ezen a hőfokon folytatni lehetetlen. Kevesebb szenvedéllyel pedig értelmetlen. Egy kapcsolat, amely magában a vágyban elemésztette önmagát. Útjaik szétválnak. Bár állandó kapcsolatban maradnak, legjobb barátjuknak tekintik egymást, nehéz helyzetekben egymáshoz fordulnak, de életük külön pályákon halad. Egyikük sem lel többé igazi társra. Romy rövidesen férjhez megy sofőrjéhez, Daniel Biasinihez, és ebből a kapcsolatból újabb gyerek születik, Sarah. A rövid fellángolást ismét kiábrándulás követi, 1979-ben elválnak.

Önmagát pusztította el

Lehet, hogy valójában csak a gyermek iránti vágya motiválta házasságait? Vagy ellenkezőleg, a gyermektelenség izzította Delonnal az örök, sóvár vágyat? Innentől pedig vége, nincs tovább? Ebben az évben értesül, hogy Meyen nem tudta elviselni volt felesége és fia hiányát, és öngyilkos lett. A következő évben daganatot fedeznek fel Romy veséjében, a műtét elhárítja az életveszélyt, de a fájdalomcsillapítóktól, narkotikumoktól nem tud utána sem megszabadulni. 1981-ben jön a legsúlyosabb csapás: az akkor 14 éves David nem találja a kulcsot, sebtében át akar mászni nagyszülei kerítésén, megcsúszik, és a rács felnyársalja.
Azonnal kórházba viszik, de a nagy vérveszteség miatt nem tudják már megmenteni. Romyt csak a tragikus hír fogadja. Delon haladék nélkül hozzásiet, és rögtön felismeri: a többi már csak végjáték, David elvesztésében Romy is meghalt. Ami következik, az elkeseredett önpusztítás. Gyógyszerek, alkohol, láncdohányzás, átvirrasztott éjszakák. Hajnalig ül David képe előtt, és beszél hozzá. Új élettársa, Laurent Petin egyik hajnalban ott találja a kép mellett, az asztalra borulva. Ágyba viszi, lefekteti. Akkor veszi észre, hogy nem dobog a szíve. A rendőrség Delont értesíti elsőnek. Rögtön odarohan, a kezét szorongatja, nem mozdul Romy holtteste mellől. Amikor elszállítják, készít három polaroid képet, ezeket azóta is magánál őrzi. Romy Schneider 43 éves volt. Alain Delon így nyilatkozott róla: „Egy anya szíve állt meg, aki nem tudta túlélni fia halálát. Csak szerettük volna hinni, hogy még életben tartja méltósága, bátorsága, kivételes ereje… Romy huszonöt évet jelentett az életemből. Huszonöt év barátságot, szerelmet. Amit őrzök róla, az a mosolya, amely beragyogta. A lélek mosolya. Ő volt és marad a nő, a szerelem, a teljesség számomra.”
Létezhet valóban beteljesülhetetlen szerelem? Vagy létezhet beteljesülhetetlen sors? Romy élete java részében menekült a vele azonosított Sissy-szerep elől. Menekült, mégis zsigereiben hordta: kitörési kísérletei elbuktak, ösztönei tőrbe csalták, a szerelmet nem tudta megélni, királynőként volt szertelenségének kiszolgáltatottja, tragikus körülmények között veszítette el utolsó reményét, a fiát, és a szíve megszakadt…