Daniella: „Emlékszem, hogy sokáig aludtam aznap. Amikor felkeltem és mentem ki a konyhába, az anyukám ott ült az étkezőasztalnál és mondta, hogy mi történt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy meghalt-e vagy sem, csak a balesetről számoltak be a hírek. Aztán kicsivel később indultam a középiskolás évnyitómra, amikor bejelentették a hercegnő halálát.”
Enikő: „Tizenöt éves voltam, és sajnos soha nem fogom elfelejteni azt a napot. Akkor temettük ugyanis a nagypapámat. Emlékszem, a szobában sorban ki voltak készítve a fekete ruhák, én pedig csak bámultam őket. A híradó ment a tévében, akkor mondták be, hogy meghalt Diana. Én pedig csak annyit bírtam kinyögni: Nekem pedig a nagypapám hunyt el...”
KayS: „Fura, de tényleg megmarad néha az emberben, hogy mit csinált akkor, amikor… Diana halálának a napján volt a húgom lakodalma.”
Zsófi: „Éppen egy távolsági buszon ültem elsőéves egyetemistaként, és a halogatásért magamat átkozva az utóvizsga-időszakra hagyott statisztikavizsgámra utaztam Szegedre. A dögmeleg buszon alig lehetett levegőt kapni, a látszat és a para miatt a jegyzetekbe kapaszkodva ücsörögtem, amikor a buszvezető fülkéjében elkezdték bemondani a híreket. Elsőként ezt: meghalt Lady Diana. Emlékszem, próbáltam előreevickélni a »pilótafülkéhez«, hátha meghallom, hogy mi történt pontosan – olyan elképzelhetetlen volt. Nem voltam soha Diana-őrült, még csak rajongó sem, sőt kifejezetten keveset tudtam róla akkor még, mégis valahogy az agyam legmélyén az pörgött, hogy most nagyon rossz irányba mozdult el az a megfoghatatlan valami, amit nyálas szövegírók »emberiség«-nek szeretnek hívni.”
Mazsola: „Nagyon megdöbbentem, ő valahogy olyan személynek tűnt a szememben, aki halhatatlan. Szép, csinos, elegáns, királyi körökben forgott. Hihetetlen volt, hogy egyszer csak vége, és ilyen fiatalon. Én idén érem el azt a kort, amikor ő meghalt.”
Judit: „Gimnázium első napjára készültem, amikor a hírekbe bemondták, hogy Diana hercegnő elhunyt. Még ma is emlékszem, hogy egész nap a tévé előtt ültem, és csak pityeregtem. Azt hiszem, azért volt ez rám ekkora hatással, mert – hülyén hangzik –, de 15 éves koromig bele sem gondoltam, hogy az édesanyák fiatalon is elmehetnek. Szörnyű érzés volt!”
Amarynda: „Autóval jöttünk hazafelé, mert éppen a házassági évfordulónkat ünnepeltük. Talán ezért is emlékszem rá minden évben.”
Katalin: „Éppen az apósom szőlőjében szüreteltünk, amikor a fára akasztott rádióban bemondták a hírt, hogy meghalt Diana. És arra is emlékszem, hogy hónapokig folyt a találgatás, hogy valóban baleset történt-e azon az éjszaka.”
Maruan: „Szigetvárra utaztunk, és egy borzalmas estén-éjszakán voltunk túl a párommal. Ő az ott éppen koncentráltan támadó parlagfűtől szenvedett kegyetlenül, én meg az egyik helyi étteremben evett vacsorától, vagyis a vacsora okozta ételmérgezéstől. Reggel elgyötörten vánszorogtunk le a szobánkból, és a szálloda portása éppen a híreket nézte, és mutatták a baleset helyszínét.”
