A tizenkét éves kisfiút, Bujdos Mátyást szülei rendszerint nyárra „leadták” nagyszülői felügyeletre, vagyis valamelyik nagymama vigyázott rá. Idén azonban megkérte szüleit, hogy „hanyagolják” a szoros felügyeletet, a nagyik maradjanak csak otthon, elboldogul ő magában. Szeretné maga beosztani az idejét és önállóan tevékenykedni otthon. Hogy biztosan megengedjék neki, egy nyomós érvet is hozzátett: vállalta, hogy ő főz a családra ezen a nyáron.
A szülők belementek az alkuba, Matyinak pedig kimondottan jól ment a szakácskodás. Azért nyaralni is volt persze: „Olaszországban voltunk kempingezni, az elektromos grillen csirkemellet készítettem fűszersóval és olívaolajjal. Meg Sárospatakon is nyaraltunk, ott bográcsban megfőztem a »levesemet«, a gázon pedig szederlekvárt készítettem bodzalével, barackot és almát kockáztam bele” – meséli a kis srác, aki ezek szerint „menthetetlen”. Amikor megkérdezzük, hogy pihent-e azért valamicskét, azt mondja: „néha kimentem a kertbe kapálni”.
 |
|
Matyi két nagymamájától és anyukájától tanult főzni, de legjobban azt szereti, ha szakácskönyvek alapján kísérletezhet egyedül. „Van két könyvem, egy sütis és egy svéd receptes, már nagyon sok mindent elkészítettem belőlük – meséli – gofrit, zabkását, palacsintatortát, tavaszi bólét, leveseket…”
| Matyi-leves Csirkeszárnyból húslevest készítünk karikára és kockára vágott zöldségekkel. Behabarjuk citromos, tárkonyos, rozmaringos, kakukkfüves tejföllel. Hozzávalók 4 személyre: • 4 darab csirkeszárny • 6 közepes méretű répa • 2 nagy fehérrépa • 1 közepes karalábé • 1 nagy krumpli • 1 nagy doboz 20 százalékos tejföl • 2-2 csipet a zöld fűszerekből • víz |
A család vasárnaponként a nagyszülőknél ebédel, onnan persze mindig jut a hét elejére is, de onnantól Matyi következett. Kedvencei a nyári zöldségleves, a svéd húsgombócok és a barackos göngyölt szárnyasszelet. Egyszer fordult elő, hogy valamelyik étel nem sikerült neki, de a nagymama telefonos gyorssegélyben részesítette: csupán tejfölt kellett tenni a süteménytésztába, hogy összeálljon. Más trükköket ő maga kísérletezett ki, rájött például, hogy egy csésze kávé vagy bármilyen ételszínezék klasszul megbolondítja a palacsintatésztát. Mint mondja, a szülei nem féltik, mert óvatos a konyhában.
A provokatív kérdésre – milyen a kaja a menzán – diplomatikus választ ad a fiatal tehetség: „nem mindig finom”. De abban bízik, hogy idén javul a helyzet.
Mátyás a látszat ellenére nem akar séf lenni, inkább karmester. „A főzés csak hobbi” – magyarázza a kis srác, aki „civilben” a miskolci Fazekas utcai Zeneiskola csellista növendéke, de kiválóan gitározik és zongorázik is. „A karmesterség azért tetszik, mert ő a zenekar első embere. Az igazi álmom az, hogy egyszer a Karib-tenger kalózait vezényeljem nagyzenekarral, valami híres helyen…”
