A hír: Szeptember elsejétől csak képes figyelmeztetéssel ellátott dohányterméket szabad gyártani és jövő év elejétől árulni, mert a döntés indoklása szerint „a képpel illusztrált feliratok bizonyíthatóan hatásosabbak a csak írásbeli figyelmeztetéseknél”. A képek egy része az egészségkárosító hatások tüneteit mutatja be, például daganatok, tüdőrák képével. A másik csoport a passzív dohányzás ellen szól, például egy gyermek oxigénmaszkban való ábrázolása révén. A harmadik csoport külön a nőkhöz, illetve a férfiakhoz szól, például egy lekonyuló cigaretta képével. Azokban az országokban, ahol bevezették ezeket a képpel kombinált figyelmeztetéseket, néhány százalékkal csökkent a cigarettafogyasztás, de többen keresték fel a leszokást segítő rendelőket.
Winkler Nóra véleménye: Igazán nem vagyok a demagógia híve, de ez a megoldás már régóta tetszik. Amikor először láttam külföldön cigarettapulton egy csomó dobozt egymás mellett, nem is értettem, mik azok a képek rajta. Közelről már nagyon világos volt, bár mire meglátja az ember, nem szeretné annyira közelről nézegetni mégse. Borzalmas állapotú tüdők, üszkösödő lábak és ilyesmi rémségek fotói sorakoztak a dobozokon. Undorító, és szerintem van esélye hatni.
Tudom, milyen nehéz rossz szokásokon változtatni, abbahagyni valamit, ami jó, de nem tesz jót, vagy nem is jó, csak már annyira régóta csináljuk, hogy nem lehet másképp elképzelni az életet. Nem lehet mindent állandó ok-okozati összefüggésben észlelni, és amit pillanatnyilag élvezünk, állandóan egy hosszú időtengelyen is átgondolni. Jó irány, amit nemcsak élelmiszerboltokban látni, de büfékben és éttermekben is, hogy a fogások mellett tápértékük is szerepel, és egy-egy szendvics, ártatlanabbnak tűnő cappuccino, könnyű kis gyümölcsdesszert konkrétan mennyi kalória, zsír vagy cukor.
A cigarettáknál régóta tudjuk a dobozról, mennyi nikotin, kátrány van bennük, de ezek valahogy elvont fogalmak maradnak. Az íze, maga a rágyújtás, a ceremónia konkrét, az összetevők be se kerülnek a képbe. Szerintem fontos néha sokkolni, mert aki le tud szokni, sokat tesz önmagáért. És a szövegek – halált okozhat, sőt nehezet és fájdalmasat, káros a spermiumokra stb. – nem bírnak akkora erővel, mint egy fotó. Rajta egy feketés tüdő, és oké, hogy az másé, de itt a csinos blúz/ing alatt lehet, hogy mi is kb. így nézünk ki. Demokratikusabb módszer, mint pusztán brutálisan megdrágítani a cigarettákat, mert ha valami, amit szeretnék, drágább, mint amit megengedhetek magamnak, az frusztráló. Ha érzékelem, mennyire veszélyes, és átgondolom, hogy is legyek vele, az önálló, felelős, kontrollált. Felnőtt módszer, mert nem tilt – hogy is tehetné –, csak mindkét vonatkozást vázolja. A jelent magával a cigizéssel, a lehetséges jövőt a fotón.
Lehet, hogy következő lépésként a torták csomagolásán nemsokára terebélyes fenekeket, szétfolyó combokat fogunk nézni, tablettás borokon meg elsorvadó agyakat. Nem kell állandóan nyomasztódni, de muszáj nyomni, hogy az emberek képben legyenek döntéseik következményeivel. A választás úgyis az övék.
Winkler Nóra: „Ciki, hogy cikizik olimpikonjaikat az amerikaiak”
Winkler Nóra: „A sorsnak megbocsátanám, egy másik embernek nem”
Winkler Nóra: Nincs jogunk megérinteni egy várandós nő hasát?
