Amikor 16 évesek voltunk, először is azt hittük, hogy most már olyan nagyon felnőttek vagyunk, hogy nincs rá szó. Másodszor pedig lesajnálva néztük a harmincas nőket, mert gondoltuk, hogy ők már öregek. Most pedig a harmincas éveinket taposva nézzük a tinédzsereket, hogy milyen kis tapasztalatlanok, bezzeg mi tapasztaltak is vagyunk, és a lelkünk mélyén még tinédzserek. Azt képzeljük, ráérünk még házasodni, szülni, valahogy nem akarunk felnőni.
Tolódnak az életkori határok, legalábbis az érzés egy friss felmérés szerint. Mit is jelent ez? Egyre későbbi életkorban érzik az emberek középkorúnak vagy idősnek magukat: az előbbi 55, míg utóbbi 70 évesen köszönt be a megkérdezett britek szerint.
Ami jó hír, főleg annak, aki retteg attól, hogy ötvenéves is lesz egyszer, az az, hogy a megkérdezett ötveneseknek több mint a fele nagyobb önbizalomról és tapasztalatról számolt be a fiatalabbakhoz képest, és kevésbé aggódtak amiatt, hogy hibát követnek el.
Az átlagos életkor, amikortól középkorúnak tartottak valakit a válaszadók, 54 év 347 nap volt, noha az ötvenes éveik elején járók 70 százaléka magát középkorúnak vallotta. Minden ötödik megkérdezett még ennél is jobban kitolta a középkorúvá válás határát, ők csak a 60 évnél idősebbeket tekintik középkorúnak. Hát igen, elnézve a külföldi középkorú vagy idősebb turista házaspárokat Budapesten, mindig azt kívánjuk, öregkorunkban ilyen fürgén és ilyen jól öltözötten futhassunk majd a turistabusz után.
Furcsa különbségek adódtak országonként: például a nagyon nyitott svédek a fiatalkor határát 34 évre tették, míg Görögországban úgy gondolják, 52 éves korodig fiatal vagy. Nyilván nem mindegy, mennyit süt a nap egy országban…
Persze nem mindenki gondolja, hogy az életkortól függ, hogy idősek vagyunk-e vagy sem. A megkérdezettek majdnem 20 százaléka gondolja úgy, hogy a gondolkodásmód határozza meg, hogy mikor válunk középkorúvá. Hát igen, ismerünk olyan nagynénit, akinek az ötvenedik születésnapjára kiscicás táskát kellett venni, de ez már egy másik véglet.
