Mi a barátnőimmel ilyenkor szoktunk „ruhacserepartit” szervezni. Bő tíz éve volt az első, bár akkor inkább kispénzű egyetemisták voltunk, mintsem környezettudatosak. Lendületünk töretlen, ha sikerül megszerveznünk, jó esetben két ruhabulit is tartunk, egyet tavasszal, egyet ősszel. A csapat nagyjából azonos, de mindig mindenkinek akad pár jó cserélni való darabja, hiszen hízunk, fogyunk, babát várunk, szülünk, szóval folyamatos változásban van mindenki. A forgatókönyv nagyon egyszerű: összepakoljuk azokat a ruhákat, amelyek kiestek a napi használatból, és egy meghatározott este összegyűlünk az ötlet eredeti gazdája, Gabi barátnőm lakásán. Általában finom borokkal és némi – szigorúan diétás – rágcsálnivalóval indulunk az estének, aztán jöhet a nagy ruhapróba. Ha kevesebben vagyunk, magyarázatot is fűzünk a kínálathoz: „Nyolc éve vettem ezt a miniszoknyát, miután szakítottunk Jenővel, és egy hónap alatt lefogytam öt kilót!” Ilyen és hasonló körítéssel kerülnek elő a kiselejtezett darabok. Aztán le lehet csapni rájuk. Ha egy darabra nem csak egyvalaki pályázik, a többiek szigorú zsűriként bírálják a jelentkezőkön az új szerzeményt, és kíméletlenül megmondják, kinek áll a legjobban. Általában itt el is szokott dőlni a helyzet. Amennyiben mégsem, akkor kalapba dobjuk a neveket és húzunk. Sosem volt még ebből probléma. Persze olyan ruhákat viszünk el a cserére, amelyek még hordhatók, nem pecsétesek, nem bolyhosak, illetve, ha a valamit túl márkásnak, drágának tartunk egy ilyen ingyenes cseréhez, akkor azt eleve nem tesszük a pakkunkba, nehogy rossz szájízzel távozzunk a végén. A hangulat általában átlagon felüli, szigorúan csak csajok gyűlnek össze minden alkalommal. A sok felpróbált ruháról természetesen képek is készülnek, amelyeket azután a számítógépeink jól eldugott „titkos” mappáiban süllyesztünk el. A megmaradt ruhákat elvisszük a Máltai Szeretetszolgálat ruhagyűjtő pontjára, illetve egy alapítványon keresztül anyaotthonokkal is kapcsolatban állunk, így hozzájuk is jut bőven. Pár hete olvastam egy kis cikket, nagyjából így fordítható a címe: Tíz fájdalommentes lépés egy zöldebb élethez. Az adományozás a hatodik helyen áll a listán, érdemes tehát ezt a programot ebből a szempontból is fontolóra venni. Ha pedig sok (számunkra) új ruhadarab megszerzése után még mindig akadnak hiányok a gardróbban, akkor célirányosan keresgéljünk az áruházakban. Itt említeném meg, hogy pár hete valaki megkérdezte tőlem, hogy a gyerek hány éves koráig mosom ki az új ruhácskákat az első felvétel előtt. Az igazság az, hogy nemcsak a lányom ruháit mosom ki mindig, hanem a sajátjainkat is. Időről időre olvashatunk ugyanis olyan hírekről, hogy hiába minden szabályozás, sok gyártó veszélyes anyagokkal kezeli a termékeket, hogy a szállítás alatt ne tegyenek bennük kárt a rágcsálók. Érdemes tehát az első használat előtt mindent kimosni!
