
A hír: Gerhard Richter német festőművész 1994-ben készült Abstraktes Bild című olajfestménye rekordáron, 21 millió fontért (7,3 milliárd forint) kelt el a Sotheby’s londoni árverésén.
Egy művész karrierjében a saját tehetségén túl vannak egyéb tényezők, de meghatározó az őt felfedező, értő, képviselő, kiállító galériás is. Nála ez a személy egy nő, Marian Goodman, aki maga is idősebb, és a műkereskedelem néha csak üzletre, felszínre, csillogásra adó világában önálló kategória. Igazi értelmiségi, aki biztos értékítélettel válogatja ki, kivel szeretne dolgozni, és akiben hisz, amellett hűségesen kitart. Nem gyorsan változó, divatos irányzatoknak igyekszik megfelelni, művészeivel húsz-harminc éve foglalkozik. És miközben az egyik legnagyobb erejű galériás, ő maga egy keveset nyilatkozó, alacsony asszony, aki szívesebben vacsorázik okos kurátorokkal és szimpatikus művészekkel, mint vevőivel vagy üzletemberekkel. A műkereskedelem rendkívül versenyjellegű szféra. Goodman mégis kicsit ódivatú értékeivel maradt meghatározó szereplő. Nagy tudású, érzékeny, magát a művészetet szereti, nem a pénzt, művelt, kifinomult.
Richter esetében a vevők egyébként türelmesek. Van ugyanis egy lista, nagyjából harminc fővel, akik arra várnak, mikor lesz eladó képe a mesternek. Ez a hétmilliárdos vásárló a múlt héten, árverésen vette a ’94-es dátumú képet. Az árverezőházat is meglepte az ár, ők nagyjából a felére becsülték azt. Hogy ki a vevő, nem tudni. Hogy a kép előtörténete izgalmas, azt igen, és ez, amióta létezik piaca a művészetnek, mindig is fontos része, magyarázata az árnak – Eric Claptonnál lógott évekig. Egyszer megkérdezték Richtert, mit szól, milyen csillagászati árakon kelnek le képei. „Felfoghatatlan – mondta –, ép ésszel érthetetlen. Őrület, leginkább.” Eric Clapton azért adta el, hogy a bevételből az általa alapított klinikát tudja finanszírozni. És szerintem biztosra vehetjük, hiszen példák sokasága bizonyítja, aki ekkora összeget képes műgyűjtésre áldozni, az egyéb területeken is aktív. Ahogy ez a legkomolyabb múzeumalapítók esetében lenni szokott, vagyonukból sokat áldoznak jótékonyságra. Kórházakra, iskolákra, rákkutatásra, éhezésellenes harcra.