Akad még fiatal, aki itthon próbál szerencsét?

A fiatalok egyre nagyobb százaléka már nemcsak hajlandó külföldön munkát vállalni, de kifejezetten ez is a célja. A tendencia nem újdonság, viszont egyre erősödik, még akkor is, ha az új szabályozás értelmében az ösztöndíjasoknak az iskola elvégzése után legalább tíz évet kell Magyarországon dolgozniuk. A legtöbben a munkanélküliségtől való félelem vagy egy jobb élet reményében próbálkoznak külföldön, mások inkább világot látnának, tapasztalatokat szereznének, vagy egyszerűen nemzetközibb létre vágynak.

Kérdés persze, hogy akik az anyagi biztonságot remélik a külföldi úttól, azok megpróbálták-e megteremteni azt Magyarországon – veti fel a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége. A szervezet szerint az emigráció nem megoldás, hanem menekülés, ami akár sok csalódással is járhat, mert nehezebb más országban megalapozni egy stabil karriert, és mert külföldön sincs kolbászból a kerítés. Mégis, hazánkban a 2,3 millió 15 és 34 év közötti fiatalból mindössze 87 700 vállalkozik; azaz a fiatalok 3,7%-a, mely európai és amerikai viszonylatban is nagyon alacsony szám. Most két olyan lányt mutatunk be, akik bár mehettek volna külföldre dolgozni, inkább itthon alapozták meg a jövőjüket.

„Az igazi álmom még várat magára”

 Keczán E. Mariann (24) ékszertervező

„A kortársaim egy része már külföldön dolgozik, de azt gondolom, ha már itthon tanultam, akkor itthon is szeretnék érvényesülni” – meséli Keczán E. Mariann, aki úgy döntött, először Magyarországon próbálja meg, és egyelőre nem is tervezi, hogy máshol folytatná. Boldoggá teszi, hogy az álmát valósította meg, de emellett a helyzete a vállalkozás első éve után nem egyszerű. „Hosszú ideje hobbim, hogy ékszerek tervezésével, készítésével foglalkozom, öt évvel ezelőtt hoztam létre egy online közösséget azzal a céllal, hogy színteret adjak azoknak, akik szintén ennek a hobbinak hódolnak. Itt a hasonló érdeklődésű emberek oszthatták meg egymással a tapasztalataikat, azért működött az oldal nagyon hatékonyan, mert előtte a tudás csak szétszórtan, több portálon, részletekben volt jelen” – meséli a kezdeteket. Nem az motiválta, hogy anyagi haszna legyen, nem is kapott pénzt az online közösségért, de szívügyének érezte, és úgy látszik, igény is volt rá, mert az oldal mára 12 ezres adatbázissá nőtte ki magát. „Tavaly egy pályázaton és egy művészeti versenyen nyertem olyan összeget, amihez a saját félretett pénzemet hozzátéve már saját vállalkozásba foghattam. Küzdök nehézségekkel, nehéz életben tartani a vállalkozást, mert bár a trendet követem, sőt gyakran meg is előzöm egy-egy kollekciómmal, de Kelet-Magyarországon, ahol élek, nehezebben áldoznak az emberek ilyesmire, így gyakran én is financiális problémákkal szembesülök” – mondja, és hozzáteszi, az eredeti tervét éppen ezért még nem tudta megvalósítani. „Az álmom az volt, hogy a kollekciók megvalósításához olyan nőket foglalkoztassak részmunkaidőben, akik otthon vannak, kisgyereket nevelnek, esetleg más okokból nem tudnak teljes állást vállalni. Ez egyelőre várat magára, mert több megrendelés kell még hozzá.”

„Ha az ember jól csinálja, anyagilag is jobban jár”

Dobi Gabriella (32) kozmetikus

Gabriella szerint az első három év a kritikus, legalábbis neki ennyire volt szüksége ahhoz, hogy most elmondhassa, elégedett az eredménnyel. „Eredetileg közgazdász vagyok, a főiskola elvégzése után dolgoztam is a szakmában, de munka közben beiratkoztam egy kozmetikussuliba, mert kamaszkorom óta ez volt az álmom” – meséli. Mióta kamaszként először járt ilyen helyen, csodálattal nézte a szalonokat. „Semmiképp nem akartam átlagos üzletet – mondja. – Nagyon exkluzívat szerettem volna, végül egy szállodában kezdtem helyiséget bérelni, és egy igazi gyöngyszem lett a szalonom, ezt elfogultság nélkül mondhatom.” Az állandó vendégkör kialakítása időbe telt, ráadásul persze költsége is volt, mert a szálloda ugyan ad egy alapvendégkört, de sokat kellett reklámokra áldozni, és persze az árakat is úgy kellett belőni, hogy ne legyenek csillagászatiak. Gabriella viszont közgazdászként már a vállalkozás beindítása előtt utánaszámolt, mi várhat rá, és úgy gondolja azóta is, hogy ha az ember jól csinálja, akkor anyagilag is jobban jár, mint egy vállalat alkalmazottjaként.

„Itt szeretnék maradni, szeretek itt élni”

Ékszert tervezni és szépségszalont vezetni persze a világ szinte bármely pontján lehet. Gabriella életében már csak azért is aktuálissá vált a kérdés, mert párja pilótaként Kínában kapott állást, miután a Malév csődbe ment. Felmerült a közös költözés gondolata, de mégis itthon maradt, és amilyen gyakran tud, utazik ő is látogatóba. „Tudtam, hogy ha ezt az üzletet  most be kell zárnom, abba belehalok. Én itt szeretnék maradni egyelőre, szeretek itt élni, szeretek a szállodába bejárni, kötődöm a szüleimhez, a szeretteimhez, a kutyámhoz, a Balatonhoz…” – mondja. Büszke arra, amit felépített, önálló szeretne lenni, és úgy érzi, az önállóságát jelenleg csak itthon tudja megvalósítani. „Sokan mondják persze, hogy hülye vagyok – teszi hozzá –, de nem akarok mindent felrúgni, imádom, amit csinálok, egy költözéssel ráadásul mindent újra kellene kezdeni.” Mariann sem gondolkozik költözésen, bár ő azt mondja, talán egy szerelem motiváció lehetne hozzá. Mégis azt meséli, hogy még rövidebb utakról is alig várja a hazaérkezést. „Körülbelül két hete, hogy Ausztriába mentünk a családdal megnézni valamit. Ahogy átléptük a határt, máris elfogott egy fura érzés, és szabályosan fellélegeztem, amikor visszaérkeztünk. Csak azért, hogy több pénzt keressek, nem vágnék bele ilyen költözésbe. Talán valami más, nagyobb horderejű dolog motiváció lehetne, de nem tervezem és nem is tudok most ilyesmit elképzelni.”

Itthon vállalkoznál? Itt segítenek!