2012. November 30.

Mi az, amit semmi pénzért nem adnál oda?

Ahogyan idősödünk, úgy egyre inkább más lesz fontos az életünkben. De vajon mik azok a dolgok az életünkben, amiket semmi pénzért nem adnánk oda?

nlc

Ma, amikor gyakorlatilag bármit meg lehet venni pénzért, egyre értékesebbek lesznek azok a dolgok, amiket mégsem. A gazdasági válságnak kettős hatása van: egyrészt felértékelte a pénzt, másrészt ellenkezőleg: rájöttünk, hogy minél többet birtokolunk belőle, annál nagyobb veszteség érhet minket, ha hirtelen megváltozik a helyzet – és ezt még csak befolyásolni sem tudjuk.

Mi az, amit semmi pénzért nem adnál oda?

Ahogy telnek az évek, egyre kisebb jelentőséggel bírnak a tárgyak (de legalábbis azok lesznek a fontosak, amelyekhez érzelmek is kötődnek), és nagyobbal az emberi kapcsolatok – bár ez utóbbiakban sem bízunk már vakon. Az viszont továbbra sem egyértelmű, hogy boldogít-e a pénz. Illetve… kis házi közvélemény-kutatásunkból az a furcsa paradoxon derült ki, hogy nem boldogít, viszont a hiánya igencsak el tudja keseríteni az embert. Elgondolkodtató… tehát olyasvalamiért küzdünk, amit ha elérünk, már nem is kell annyira…

Összességében a barátság átlagosan sokkal nagyobb hatással van a boldogságra, mint a jövedelem. Ez még számszerűsíthető is; egy közgazdász szerint körülbelül 18 500 000 forintnak megfelelő összegért mondanánk le a barátságainkról – hát, ez elég szomorú…
A kapcsolatok mellett még a célok azok, amelyek éltetnek: kell, hogy higgyünk magasabb rendű dolgokban.

Mi az, amit semmi pénzért nem adnál oda? De vajon mi az értékesebb, a munka vagy a szabadidő? Hát a szabadidő – vágnánk rá egyből, pedig ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. A szabadidőnek csak akkor örülünk, ha a megélhetésünk biztosított. Amíg nem, addig a munka érthető módon sokkal fontosabb. Akárcsak a pénz esetében, ha nincs, muszáj, hogy legyen munkánk. Ha van, akkor csak egy határig boldogít, azon túl már inkább szabadidőből kéne több…

A TÁRKI európai társadalmi jelentése szerint a napi szabadidőnk átlagosan 4-6 óra. A legkevesebb a litvánoknak, letteknek és bolgároknak jut, a legtöbb a norvégoknak, finneknek, belgáknak és németeknek. De bármilyen népről legyen is szó, a férfiaknak mindenütt több a szabadidejük, mint a nőknek: a legráérősebb férfi legalább 4 óra 40 perccel, míg egy nő egy órával kevesebbel gazdálkodhat (a maradékban leginkább házimunkát végez az összefoglaló szerint). A legnagyobb különbségek Kelet-Európában és a mediterrán országokban adódtak: itt élnek tehát a „leglustálkodóbb” férfiak (a norvégok és németek a legszorgalmasabbak).

A felmérésben részt vevő 27 európai ország között csak öt olyan akadt, ahol a szabadidő nagyobb értéket képviselt, mint a munka, a volt szocialista országok lakói viszont meggyőződéses munkapártiak. Közülük is főként a férfiak és az idősebbek: nekik több a vesztenivalójuk, illetve azok, akik szeretik a hivatásukat.

A munka persze a pénz miatt fontos elsősorban, és bár azt mondtuk, hogy a pénz önmagában nem tesz boldoggá, a nemzetközi felmérés szerint a magyarok igenis anyagiasak: dobogósak azok között, akik úgy nyilatkoztak: fontos számukra, hogy gazdagok legyenek, és drága dolgokat birtokoljanak. Ez egyébként a fiataloknak a legfontosabb, a 65 év felettieket, úgy tűnik, nem nagyon érdekli a pénz.

Hogy a pénz önmagában kevés a boldogsághoz, az is bizonyítja, hogy bár az anyagi jólét szintje az elmúlt ötven évben jelentős mértékben növekedett Nyugat-Európa-szerte, a kérdőívekből visszaköszönő „boldogság szintje” nem emelkedett. Bár a gazdagabb országok rendszerint „boldogabbak”, mint a szegények, amikor az emberek már rendelkeznek lakással, élelemmel és ruházattal, a további pénzösszegek már nem teszik sokkal boldogabbá őket.

Ha sok pénzünk van, egyszerűen alkalmazkodunk az élvezetekhez: természetesnek vesszük az életkörülményeinket – ugyanakkor a gyors örömök hatása sem tartós. Másrészt általában „felfelé”, vagyis a még gazdagabbakéhoz viszonyítjuk saját helyzetünket.

Soltész Kriszta pszichológus coach szerint az sem szerencsés, ha valaki hirtelen gazdagszik meg: nincsenek eszközei ahhoz, hogy kezelje a pénzt – ezért van az, hogy a lottónyertesek általában egy-két év alatt újra szegénnyé és boldogtalanná válnak. „Más boldogítja a nőket, és más a férfiakat, nekünk fontosabbak az emberi kapcsolatok – folytatja a pszichológus. – De az élethelyzet is számít: az nyugtat meg minket, ha önazonosak lehetünk. Vagyis ha valakinek az énképe része, hogy jó anya, annak az anyasághoz kapcsolódó pozitív fogalmak válnak értékké, miközben ugyanezek a dolgok lényegtelenek egy fiatal, szingli lány számára. Ezen kívül másokhoz viszonyítunk: általában ahhoz a csoporthoz, ahová tartozni szeretnénk. A társadalom is hat a gondolkodásmódunkra, és ez elsősorban a gyerekeken figyelhető meg. Míg néhány évtizede a fiúk rendőrök, a lányok meg tanítónők akartak lenni, addig ma például valóságshow-hősök vagy tévésztárok. A sikeresség a mindenek feletti érték, az odavezető út nehézségei nélkül, és ez elég ijesztő” – tette hozzá a szakértő.

De lássuk, milyen válaszokat adtak „boldogság-gyorstesztünk” kérdéseire harmincasok!

Melyek azok a tárgyak, amelyek nem túl értékesek, de semmi pénzért nem válnál meg tőlük?
– A fülbevalóim, a diplomám, a dedikált Patrick Dempsey-fotóm.
– A kispárnám.
– Tele vagyok értéktelen tárgyakkal, ruhákkal és papírfecnikkel, amikre még egyetemista koromban jegyzeteltem fel az aktuális gondolataimat. Kidobni borzasztó nehezen tudok bármit, legutóbb sikerült elajándékozni egy zsák ruhát, de például most sem tudtam megszabadulni életem első hátulkötős felsőjétől, amiben még az első barátommal randizgattam.
– Nekem az egyik ilyen tárgy az amszterdami, női vázas biciklim. Amióta az eszemet tudom, egy ilyen biciklire vágytam, és pár éve egészen véletlenül ráakadtam egy álomdarabra, amiért 15 ezer forintot kellett fizetnem. Imádom.
– Vannak számomra értékes tárgyaim, de van az a pénz, amiért megválnék tőlük. Csak tárgyak.

Melyek azok a tapasztalatok, amelyekért megszenvedtél az életben és nem adnád semmiért?
– Elengedés, függetlenség képessége.
– Türelmesnek lenni.
– A legszenvedősebb tapasztalat talán az volt, hogy ha az ember magának akar jót, akkor senki másban nem bízhat. Ez viszont szívesen törölném, ha cserébe meg lehetne bízni az emberekben.
– Hogy nem a rokonság az, ami igazán számít, hanem a barátság. Nem lesz attól jobb vagy segítőkészebb ember valakiből, hogy egy családból származunk. Megtanultam, hogy szép dolog a megbocsátás, de van egy határ, ami után már nem szabad megbocsátani.
– Apám halála kapcsán tanultam meg, hogy az élet tényleg mindig megy tovább, akár tetszik, akár nem. Jó néhány emberi kapcsolat tanított meg rá, hogy akkor szeretünk igazán, ha törekszünk úgy szeretni a másikat, ahogyan ő szeretné, hogy szeressük. Több fájdalmas szakítás kellett, hogy megértsem, mennyire fontos becsülni és tisztelni önmagamat is. És ezek mind (meg persze sok más egyéb) azt tették világossá, hogy az egyetlen biztos dolog a változás.

Melyek a legfontosabb dolgok/értékek a mostani életedben?
– A hordozható merevlemezem.
– A családom.
– Azoknak az embereknek a szeretete és elfogadása, akik közel állnak hozzám. Nagyjából olyan életet élek, amilyet élni szeretnék, azzal, aki tökéletes nekem. Ráadásul a munkám a hobbim is egyben.
– A családom és a barátaim: 30 éves fejjel tanultam meg értékelni azokat az embereket, akiket az életembe sodort az élet.
– A „kézzelfogható” értékek leginkább a szeretteim. Amit pedig emberi értékek közül a legfontosabbnak tartok jelenleg, az a tisztelet, a hitelesség, az önazonosság és az érzelmi intelligencia.

Mik azok (tárgyak, tevékenységek, emberi dolgok), amik régen örömet okoztak, de ma már hidegen hagynak?
– Ruhák, cipők mániákus gyűjtése, minél menőbb telefon, műköröm…
– Görkorcsolya.
– Gyerekkoromban odavoltam a számítógépes játékokért, most viszont legfeljebb mahjongozni vagyok képes.
– Van egy csomó, a tavaly még állandóan hordott fülbevalótól egészen a bizonyítási vágyig.
– Régen rajongó típus (zenészek, színészek iránt…) voltam, autogramokat gyűjtöttem, de ma már ez a része hidegen hagy. Imádtam a klasszikus, kardos-sárkányos fantasyket, de mára mérhetetlenül meguntam őket. Régen csak egyetlen típusra buktam, de szerencsére rájöttem, hogy nem ezen múlik.
– Régen zongoráztam és festettem, ma ezek valamiért teljesen hidegen hagynak.

Boldogít-e a pénz?
– Nem, de ha nincs, érzem a hiányát.
– Sajnos igen.
– Nem, de a pénzhiány boldogtalanít.
– Önmagában nem, de megkönnyíti a dolgot.
– Nem, de szorongok, ha nincs.
– A pénz önmagában nyilván csak papír vagy fém, és persze önmagában nem tesz boldoggá. Sőt ha semmi más nem számít, akkor elidegenít és boldogtalanná tesz. Eszköz lehet viszont sok olyasmihez, ami boldogságot okoz.

Mit kívánnál most, ha bármit lehetne?
– Háromhetes amerikai utazást.
– Kis kertes házat nagy fákkal, burjánzó bokrokkal, kutyával és pincével.
– Egy év szabadságot, és egy kisebb összeget a számlámra, hogy megállás nélkül utazhassak.
– Hogy soha ne legyen ennél rosszabb!