A megtörtént esetek arra is figyelmeztetnek, hogy sose késő gyógyulni, változtatni, ám az is igaz, hogy minél tovább halogatják a megtisztulást, a magukba zárt fájdalmakat annál nehezebb lesz „kigyomlálniuk” a lelkükből. Márpedig, ha soha máskor, akkor MOST igazán itt az idő, hogy megpróbáljanak végre rendet rakni önmagukban – elvégre a karácsony a testi-lelki nagytakarítás, az önvizsgálat, a megtisztulás ünnepe…
Viszály vagy elfogadás
Azt szokták mondani, hogy akit keserű gyermekkorral vert, azt felnőtt korában gyakran sikerekkel, látványos felemelkedéssel kárpótolja a sors. A most 56 éves ikerpár, Ágnes és Andrea esetében sajnos ez nagyon nem vált be: a kicsi korukban elszenvedett bántalmaik terhét hurcolták tovább, megnehezítve ezzel párjuk, gyermekeik, szeretteik életét.
Szerelemgyerekként láttak napvilágot, ám színésznő édesanyjuk születésük után nem sokkal külföldre szökött – akkor még úgy mondták, disszidált – egy filmrendezővel. A kislányok így apjukra maradtak, aki – bár először erről esett szó – végül mégsem adta be őket gyermekotthonba, sőt megnősülve új anyukát szerzett nekik. Ágnes és Andrea csak külsőre tűnt egyformának, személyiségük nagyban különbözött egymástól: a pár perccel idősebb Ági érzékeny lelkű, csendes teremtés, míg Andrea talpraesett, cserfes, gyakran kissé indulatos.
Nem sokkal később az apa és az új asszony házassága megromlott, egyre gyakrabban hallatszott éjjel, amikor a lányok már aludtak, fojtott hangú veszekedés. És ami rosszabb, az immár nyíltan gyűlölködő pár elkezdte kijátszani egymás ellen az ikreket: az apa a 8 éves Ágitól azt kérte, ne játsszon annyit a húgával, mert a „neveletlen” Andrea rossz hatással van rá, és főként ne álljon szóba „Kati mamával”. Katalin, az asszony pedig Andinak magyarázott egész nap „vadállat, részeges” apjáról, és arról a „bamba” Ágnesről, akiből apja „elkényeztetett kisasszonyt” nevel…
A történet vége könnyen kitalálható. A házaspár elvált, és elszakította egymástól az ikreket: Katalin ugyanis megkapta a kisebbik lány, Andi felügyeleti jogát, míg az apa ragaszkodott Ágneshez. Felnőtt korunkban a lányok egyik rossz házasságból vergődtek át a másikba, míg végül 40 évesen mindketten egyedül maradtak, s – anyagi okokból – egy lakásba költöztek.
Kapcsolatuk azonban valóságos „se veled, se nélküled” viszonnyá vált: imádták, egyben gyűlölték egymást, veszekedéseik néha verekedésbe torkolltak, amikor is ugyanazokat vágták egymás fejéhez, amivel annak idején apjuk és Katalin próbálta egymásnak ugrasztani őket. Ez volt az a pont, amikor mindketten ugyanahhoz a spirituális gyógyítóhoz fordultak, kérve őt, hogy vegye le róluk ezt a „blokkot”, amely megmételyezi felnőtt korukat is…
Ötletünk Ágnesnek és Andreának: A PÁROS ELFOGADÁS-MEDITÁCIÓ! Üljenek le szemben azzal az emberrel, akivel szeretnék rendezni a kapcsolatunkat. (Ha nincs jelen, vagy nem hajlandó részt venni a meditációban, akkor üljenek le egymaguk, és gondolatban a velük szemben lévő székre képzeljék oda őt! Előtte szelíden kérjék magukban a jóváhagyását a gyakorlathoz.) Egy mécses fényében pár percig tisztítsák meg belső látásukat úgy, hogy elcsendesedve egy kicsit a lángba néznek. Ezután hunyják be szemüket, és bal kezükkel lassan közelítsenek saját szívükhöz! Képzeljék el, ahogy szívcsakrájuk zöld fényben felizzik, „nyúljanak bele” a fénybe, és kitárt tenyérrel ezt „árasszák” társuk felé… Ebben a fényben próbálják őt elképzelni olyannak, amilyen, és gondoljanak pozitív, szeretetre méltó tulajdonságaira! Közben suttoghatják vagy halkan mondhatják a mantrát: „Szívből elfogadlak téged úgy, ahogy vagy – kérlek, fogadj el te is engem!” Ha társuknak van hozzá kedve, ezután következhet a „csere”…
A szélnek eresztett múlt
A 26 éves Laura története nagyon megrázó, ám egyben jó példa arra, mennyi kárt tud okozni az életben a továbbcipelt múltbeli sérülés. A szelíd, koraérett kislányt jómódú szülei nagy szeretettel nevelték. Sajnos azonban amint a gyermek közösségbe – óvodába, iskolába – került, vége is lett az „édeni boldogságnak”: Laurát csúfolták a gyerektársai, mert félénk lévén, nem tudott részt venni játékaikban. Inkább félrehúzódott, kezében egy könyvvel, de nem azért, mert lenézte volna a többieket, inkább csak azért, mert egyszerűen nem találta a hangot velük…
Később Laura az iskolai előmenetelben fedezte fel az örömöt: bizonyítványa tiszta kitűnő volt, és több matematikaversenyt is megnyert. Serdülőkorban azonban a nagyon kövér, pattanásos, vastag szemüveget viselő kislányt az osztálytársai nap mind nap durván csúfolták külseje miatt. Ahogy Laura később elmesélte, főként a lányok rendkívül kegyetlen módját választották a „szekálásnak”: kitalálták, hogy aznap melyik fiú osztálytársukat bosszantják azzal, hogy Laura nevében szerelmes leveleket írtak neki. Majd a levelet hangosan felolvasták, és – a többiek derültségére – sajnálkoztak a szegény „célponton”, hogy a „pöttyös arcú hájpacni” „üldözi őt a szerelmével”…
Laura felnőttként hatalmas változáson ment keresztül. Nádszálvékonyra fogyott, bőre gyönyörűen kisimult, szemüvegét kontaktlencsére cserélte. Egy világcég vezető programozójaként dolgozik, és nemrégiben ajánlottak fel neki kutatói állást egy kaliforniai laboratóriumban. Csak egyvalami hiányzik az életéből: a párkapcsolat. Laurának ugyanis eddig nem volt férfi az életében, mivel az egykori csúfolás hatására az immár irigyelt és gyönyörű lány még mindig súlyos önbizalomhiánnyal küzd…
Ötletünk Laurának: AZ „ELFÚJTA A SZÉL”-GYAKORLAT! Ezt a gyönyörű gyakorlatot egyedül végezze el, akár a karácsonyi ünnepek valamelyik estéjén! Üljön le egy kényelmes helyen, gyújtson gyertyát, esetleg füstölőt, és szemét lehunyva, fokozatosan lazítsa el testét! Ürítse ki elméjét is, kivéve egyvalamit: a múltbeli fájdalmat. A megaláztatást képzelje el tárgyiasítva – például egy szúrós labdaként stb. – anélkül, hogy újra átélné (mert ezzel csak feleslegesen feltépné a sebet). Bal kezével érintse meg szívét, miközben képzelje el, hogy finoman „belenyúl”, és kiveszi belőle azt a szúrós tárgyat (múltbeli sérelmét). Nyissa ki szemét, s bal tenyerét nyújtsa a gyertya lángja fölé, miközben finoman lefújja tenyeréről a régi traumát… Ezt többször is megismételheti, amíg tökéletesen tisztának és boldognak nem érzi magát.
Egy másik módszer: Képzelje maga elé azt a személyt vagy személyeket, aki(k) megbántották, és érezze, amint kezéből tiszta, szeretetteli fény árad feléjük. Magában pedig – vagy akár hangosan is – mondja ki a mantrát: „A Fény nevében, tiszta szívből megbocsátok neked”… De – ha erre van szükség – saját egykori önmaga kicsinyített mását is elképzelheti a bal tenyerén, s ilyenkor „neki” mondja ugyanezt!
A fenti meditációkat a történetek főhősei – Ágnes, Andrea és Laura – rendszeresen végzik, és arról számoltak be, életük azóta jó irányban halad. Mivel az elfogadás és a megbocsátás a boldogsághoz vezető két első lépcsőfok, az Olvasónak is szeretettel javasoljuk, próbálják ki ezeket a gyakorlatokat…
A Nők Lapja Ezotéria tartalmából
December végén világvége?
Asztrobeszélgetés Gaál Noémivel
Teréz anya és Lady Diana horoszkópja
Luca-napi varázslatok
Útmutatás boldogságvadászoknak
Elengedés, megbocsátás, megtisztulás
Boldogság rendelésre
Akiről sugárzik a harmónia: Borbás Marcsi
A tartós boldogság receptje
