„Te hisztis liba – ordította Gergő Julinak – elrontottad az egész estét. Miért kellett ebből ekkora ügyet csinálni?” Mire Juli sírni kezdett, majd becsapta maga mögött a hálószoba ajtaját. Teljesen kétségbeesett ugyanis, mert Gergő nem a barátnőjeként mutatta be legutóbb. A lány fájdalommal telve sérelmezte, hogy Gergő nem vállalta fel őt a barátai előtt, biztos nem is szereti… Gergő meg nem értette a hirtelen erős érzelemkitörést, hiszen még csak három hónapja voltak együtt, de még inkább azért, mert túlzottnak látta a lány reakciót. Napokig mosolyszünet volt közöttük, mindenki főtt a saját levében, közben Juli Gergőt okolta, Gergő meg Julit. Egyik sem akart engedni az igazából, miközben mindketten azt várták, hogy a másik majd végül bocsánatot kér. Már a kapcsolatunk elején belebonyolódhatunk ilyen „megoldhatatlan” konfliktusokba.
És ahogy az idő telik, úgy lesz ezekből egyre több. Ha nem bogozzuk ki őket időben, egyre nőni fog bennünk a harag. Egyre inkább komolyan gondoljuk majd, hogy a másik a hibás a kapcsolatunk megromlásáért. Mi semmiképpen sem! Hiszen mi mindent megtettünk, és mennyire szenvedünk is mindeközben…
Kipanaszkodjuk magunkat
A férfiak ilyenkor igyekeznek elhessegetni maguktól a „rossz” gondolatokat, vagy megpróbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a nők meg elkezdenek panaszkodni a barátnőjüknek. A női szolidaritás működni is kezd, mintha csapot nyitnánk ki, szinte mindenki tud mondani valami sérelmezőt élete párjára. „Az én férjem farmerámázik esténként az interneten, ha valamiért nem tudja megetetni az állatokat, megkéri a gyerekeket… ahelyett, hogy összeszedné a széthajigált ruháit.” „Én annak is örülnék, ha megborotválkozna, mielőtt hozzám bújik. Bezzeg hogy kirittyentette magát, amikor a szeretőjéhez járt.” „Az enyém munkanélküli, mégis úgy ül otthon, mint egy here, ugyanúgy elvárja, hogy este legyen vacsora, hogy ki legyen takarítva, még azzal sem segít, hogy elhozza a gyerekeket aziskolából…” „Életem párja megígérte, hogy elmegy az óvodába a gyerekért, de »kiment a fejéből«, és a kislányunk este hétig sírt az óvó nénik karjaiban…”
Ha olykor át tudnánk hallgatni a másik oldalra, a férfiak közé, akkor ott is találkozhatnánk egy-két érdekes megjegyzéssel, közöttük valószínűleg a házisárkány lenne az egyik legfinomabb kifejezés. Aztán mindenki hazamegy, megerősödve a saját igazában és a frontok megmerevednek.
Igazság nincs
– Mindannyian hozunk egyfajta szokásrendszert a saját családunkból, és azt gondoljuk, az a normális, ahogy a mi családunkban, baráti közösségünkben volt – mondja dr. Barát Katalin, pszichiáter, családterapeuta. – Ha valaki kívülről kerül be ide, aki egész másféle szokások szerint él, egész másképp viselkedik, az áthágja a szabályokat, és „hibás” lesz. Ilyenkor mindenki elkezdi bizonygatni a saját igazát. A mi kultúránkban ok-okozati összefüggésben gondolkodunk, kihúzunk egyetlen szálat az összefüggések sűrű hálójából, azt leegyszerűsítjük és felnagyítjuk. Holott kizárólagos igazság általában nincs, csak kölcsönhatások sorozata. Mondunk valamit, amire a másik reagál, ami egy újabb reakciót fog szülni. És nagyon könnyen elindulhatnak „rossz körök”, amiket aztán nem túl egyszerű megszakítani. Ezek a negatív kölcsönhatások nagyon sokféle okból kialakulhatnak. Ez lehet például a férfi munkanélkülisége. Mi is történik ebben a konkrét esetben, hogyan indulnak el azok a körök, amelyek végül megrontják a kapcsolatot? A kiindulópont az lehet, hogy a feleség nem akar szemrehányást tenni amiatt, hogy szegény férjének nincs munkája, magában őrlődik, de a helyzet feszültsége könnyen kitörhet egy-egy elejtett megjegyzésében. „Miért nem segítesz, miért nem mosogatsz el legalább!?” – mondogatja. Minél szemrehányóbb, a férj annál inkább elbizonytalanodik, annál kevésbé csinálja a dolgát. Lehet, hogy az is kiderül, nem állást keres a neten, hanem pasziánszozik. A feleség emiatt még szemrehányóbb lesz, mire a férj még inkább elbizonytalanodik, még kevésbé csinálja, amit várnának tőle és az örvény így húzza be őket egyre jobban. – A férfiak számára a munka elvesztése óriási presztízsveszteség – magyarázza Barát Katalin –, nemcsak egzisztenciális félelmet okoz, hanem identitásvesztést is, olyan kérdéseket vet fel, hogy ki vagyok én, mi a feladatom. Maga a férfiszerep kerül veszélybe, ezért nagyon nehéz sok férfi számára ilyenkor elkezdeni mosogatni, különösen, ha eddig soha nem csinált ilyesmit. Azok a nők pedig, akik azt várják a férfitól, hogy teremtse meg az élet egzisztenciális feltételeit, nagyon elégedetlenek lesznek, és ha ez a rossz kör elindul, akkor egyre nehezebb lesz az otthoni légkör, a párkapcsolat súlyos válságba is kerülhet. Amennyiben továbbra is a „hibást” keressük, akkor igazi csapdahelyzetbe kerülünk, amiből nem lesz kiút.
A kör megszakítása
A munkanélküliségen kívül még számtalan más élethelyzet is elindíthat ehhez hasonló rossz köröket, például féltékenység, külső kapcsolat, gyermek születése, betegség. Minél több idő telik el a konfliktus kezdetétől, annál több indulat szövődik köré, annál inkább feszültek leszünk. És ez már önmagában is akadálya lesz a helyzet megoldásának. Az első feladat, hogy megnyugodjunk, hogy higgadtan tudjunk beszélni egymással. A cikk elején szereplő Gergő és Juli például képes volt erre. Juli nemcsak azt mondta el, hogy most milyen rosszulesett neki, hogy Gergő nem a barátnőjeként mutatta be, hanem feltárta mélyebb érzéseit is, elmesélte neki, hogy eddig őt soha nem vállalta egyetlen fiú sem, Gergő az első… és amikor aznap este a fiú csak a nevét mondta ki, akkor régi félelmek szakadtak fel. Olyasfélék, hogy vajon Gergő is otthagyja majd, vajon ez a fiú sem szereti eléggé…? Amikor ez kiderült, Gergő már nem tartotta „hisztis libának”, hirtelen megérezte, hogy nem vele van baj, hanem azzal, ami Julival korábban történt.
– Nagyon sokszor előfordul – magyarázza a családterapeuta –, hogy egy-egy reakciónkat nem a jelen eseményei váltják ki. Lehet, hogy egy régebbi kapcsolatunkból hozzuk, vagy még mélyebb rétegekből, a gyerekkorunkból. Ha nem azt keressük, ki a hibás, hanem azt mondjuk el, tárjuk fel, mit érzünk egy adott helyzetben, és megpróbálunk nyitottak lenni a másik szempontjaira; ha átérezzük, milyen nehéz lehet, mondjuk férfiként munkanélkülinek lenni, vagy azt, hogy a nőnek milyen nehéz ilyenkor egyedül helytállni, akkor a kölcsönös megértés pillanatában értelmezhetetlenné válik a ki a hibás kérdése. Mert nem hibás senki, csak a helyzet rossz! Ez a megközelítés akkor is segít, ha valaki súlyos terheket hoz a múltjából. Ezzel talán még könnyebb is együtt érezni, hiszen ilyenkor azt érezheti a másik, hogy nem ő az ok, de ő az, aki segíthet, akire szükség van. Ha ebből a megközelítésből vizsgáljuk a kapcsolatunkat, érezni fogjuk, hogy a mi viselkedésünkön sok múlik. Jó és rossz köröket egyaránt indíthatunk. Nem tehetetlen áldozatok vagyunk saját sorsunk alakulásában, hanem aktív cselekvők, és ha kölcsönösen egymás megértésére törekszünk, akkor ebben a felszabadító légkörben átírhatjuk kapcsolatunk eddigi dramaturgiáját.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
