Aktuális

Kasztrálás: védhet-e a pedofíliával szemben?

Ázsiában most először ítéltek gyógyszeres kasztrálásra egy pedofil bűnelkövetőt, de több nyugati országban már alkalmazzák a módszert. Soma különvéleménye.

A hír: Ázsiában első ízben született ítélet kémiai kasztrálásról: egy dél-korai bíróság ítéletében elrendelte egy visszaeső pedofil férfi folyamatos gyógyszeres kezelését a szexuális vágy tartós visszaszorításának érdekében; a 31 éves elítélt kiskorú fiúkkal erőszakoskodott. A bíróság a kasztrálás mellett 15 év börtönre ítélte, és kötelezte arra is, hogy további 20 évig elektronikus nyomkövetőt viseljen. A kémiai kasztrálás módszerét a világ több országában már alkalmazzák, így Németországban, Dániában, Svájcban, Lengyelországban és Kalifornia államban is.

Kasztrálás: védhet-e a pedofíliával szemben?Soma véleménye: Jó ideje foglalkoztat az a kérdés, van-e olyan, hogy valaki eleve sötét, azaz gonosz? Hiszen szántszándékkal, ép elmével direkt ártani egy ártatlan embernek, az maga a sötétség.
Régebben határozottan azon a véleményen voltam, hogy az ember eredendően jó, Istentől való, Isten egy „darabkája”, és a saját életéből, illetve a generációk láncolatából hozott lelki sérülései, traumái torzítják el.
Ma már egyre többször merül fel bennem a kérdés, hogy van-e eredendően gonosz ember, akit bármeddig is gyógyítanának, kezelnének, próbálnának rá pozitív irányban hatni, akkor is egy szándékosan ártani akaró ember maradna?

Nem tudom, nagyon nehéz kérdés. Mindenesetre nem hallottam arról, hogy pedofilokat pszichológiai vagy pszichoterápiás kezelés alá vettek volna, pedig tanulságos kísérlet lehetne.
Attól ugyanis, hogy valakinek nincs heréje, még ugyanúgy van erekciója, és mindez a benne levő torz késztetésekre (úgynevezett pszichodinamikai energiákra) sincs hatással.
A szexuális vágy tartós visszaszorítása is csak egyfajta szőnyeg alá seprés, hiszen ebben a helyzetben nem csupán a szexuális aktusról van szó, hanem egy igen végletes alá- és fölérendelt helyzetről, amiben az erőszaktevő azt élvezi, hogy nála gyengébb embert (jelen esetben kiskorút) erőszakkal vagy manipulációval olyasmire kényszerít, amiben megélheti a másik kiszolgáltatottságát, és azon keresztül saját aberrációját.

Évek óta támogatok egy testi fogyatékos lányt, aki két-három éve nekem mesélte el először, hogy élő emlékei vannak arról, hogy három-négy évesen az apja mire kényszerítette, és mind a mai napig traumatikus erre visszagondolnia. Ráadásul – ahogy ilyenkor többnyire lenni szokott – még neki volt/van emiatt bűntudata (az abuzált azonosul az agresszorral). Nem sokkal ezután az apja börtönbe került, és amikor kilencévesen újra találkozott vele, az apja ott folytatta, ahol abbahagyta. A nagymama (az apja anyukája) hívta ki ekkor a rendőröket a saját fiára, akinek a börtönbe zárás mindaddig nem hozott ezen a téren változást.
Ez is egy olyan eset, ahol nem lényeges, hogy az illetőnek volt-e heréje, erekciója, maga a helyzet az, amiről szó van: rákényszeríteni a kiszolgáltatottat olyasmire, amivel erőszakot tesz rajta (ezzel – többnyire – maradandó lelki sérüléseket okozva).

Gyógyszeres kezelés, kasztrálás, 15 év börtön és 20 éven át tartó nyomkövetés: ez maga a „szemet  szemért, fogat fogért” törvénye, ilyen alapon a gyilkosok halálbüntetése is maradhat. Az ilyen ember örökre megbélyegzett marad, soha nem fog szabadulni attól, hogy ő pedofil, még akkor se, ha valóban megváltozott.
A börtönbüntetés mellett fontosnak tartanám, hogy legalább kísérletszinten elinduljon ezeknek az embereknek a lelki kezelése. Hiszen ha belül, mélyen nem változik meg a „program”, a motiváció, akkor a külső ráhatások nem biztos, hogy önmagukban elegendőek.
Hogy aztán lehet-e mindenkinek segíteni, nos, erre a kezelés „kísérlete” adhatna választ.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top