Berlin – családanyaként
Fábián Évi fotográfus tavaly augusztus óta él Berlinben. „Kicsit nehezen alakult otthon az élet – meséli –, hát gondoltuk a párommal, hogy belevágunk. Most még elég rugalmasak vagyunk, tíz év múlva nem biztos, hogy lenne kedvünk és erőnk egy ekkora váltáshoz. Élettel teli, pezsgő helyet kerestünk, és Berlin, mivel nem éppen egy steril német kisváros, hanem egy heterogén összetételű nyüzsgő metropolisz, tökéletesen megfelelt. A párom szerencsére hamar talált munkát, így nem is volt kérdés, hogy maradunk.” Persze azért a helyzetük nem volt könnyű. „Valahogy egyszerűbbnek gondoltam otthonról a dolgot – mesél a nehézségekről Évi. – A kislányom például a kiköltözésünkkor lett négyéves, és sokan figyelmeztettek, hogy bizony komplikált lesz ovit találni neki. Eleinte nem tűnt annak, jól indult, de aztán lassan kiderültek a bajok. Frusztrálta őt, hogy nem érti a nyelvet, és a gyorsan talált oviról is kiderült, hogy problémás hely. Gyerekek és nevelők jöttek-mentek, nehézséget okozott a kislányomnak egy folyamatosan változásban lévő »valamibe« becsatlakozni. És természetesen hiányzik neki a megszokott otthoni közeg is, a nagyszülők például.” De lakást találni sem egyszerű, hiszen egyre nagyobb a kereslet rá.
„A bérbeadó szemezget a sokoldalas jelentkezési csomaggal érkező bérlőjelöltek között – mondja Évi. – Lakáskeresőként nyilatkozni kell a havi befolyó jövedelmünkről, megnézik a banki kivonatainkat is. A korábbi bérbeadó nyilatkozata is feltétlenül szükséges, ráadásul a végén a személyes benyomás rengeteget nyom a latban. Mi egy 29 oldalas pdf-dokumentumot küldözgettünk, még tartalomjegyzék is volt hozzá… És még így is követelték tőlünk az azóta eltörölt tartózkodási engedélyt. A kauciót készpénz formában balkáni megoldásnak tekintik, külön kauciós albankszámlát kell nyitni, ami nem feltétlenül egyszerű, hiszen egy sima bankszámlanyitáshoz is német lakcím kell. Ha tudsz németül, könnyebb a dolgod, én szerencsére jól bírom a nyelvet.” Többen panaszkodnak arra, hogy bizony nehéz munkát találni a német fővárosban, sőt egyre nehezebb. Ha beülünk valahová (már többször előfordult), meghallván, hogy magyarul beszélünk, odalépnek hozzánk, és megkérdezik, tudnánk-e segíteni… Az itteni cégek sem válaszolnak feltétlenül a jelentkezésre, érdemes rengeteg helyre benyújtani pályázatot, hátha valahová behívják az embert. Legnagyobb szükség a mesteremberekre van, vízvezeték-szerelőre, asztalosra például, vagy egészségügyi dolgozókra, fogorvosokra, nővérekre, gyógytornászokra. Ők könnyen találnak munkát, a többieknek nehezebb. „Több interjún is részt vettem – meséli Évi –, és sokat tanultam belőlük. A közvetlenséget például furcsán fogadják. Megkérdezték tőlem egy helyen, hogy hosszú távon tervezek-e Németországban maradni. Azt feleltem, hogy az albérletet három évre írtuk alá, tehát igen. Nem tudtak ezzel mit kezdeni, csak zavartan néztek rám. Feltehetően túl sokat adtam ki a magánéletemről… Arra fel kell készülnie minden ide érkezőnek, hogy a Magyarországon elért karrier nem folytatható egy az egyben itt; először vissza kell tudni lépni egy kicsit.”
Berlin – egyetemistaként
Turcsányi Jakab 2011 őszén költözött Berlinbe, egész pontosan a Studentendorfba, amely Zehlendorfban található, mintegy húsz percre a Freie Universitättől. Mivel gimnáziumi évei alatt németül tanult, kézenfekvő választásnak tűnt Németország. „Berlinben már korábban is jártam – meséli –, és nagyon megtetszett a város. Ráadásul mind az egyetem, mind maga az élet jóval megfizethetőbb, mint mondjuk Angliában, és magas színvonalú az oktatás.” Az egyetemi képzés felépítése hasonló az itthonihoz, azaz hároméves az alapképzés, és két év a specializáció. A különbségek például az osztályozási rendszerben fedezhetők fel (Németországban az egyes a legjobb jegy, és az ötös, illetve gimnáziumi szinten a hatos a legrosszabb), illetve a kreditrendszer is másképp működik. Az itt tanuláshoz mindenképp szükség van német nyelvvizsgára. „A TestDaF-vizsgát ajánlom – mondja Jakab –, azt mindenhol elfogadják.”
Egy berlini egyetemista általában kollégiumban, vagy egy úgynevezett WG-ben, lakóközösségben él; Jakab ez utóbbiban, négyen osztoznak egy lakáson. „Mindenkinek van saját szobája – meséli –, ugyanakkor a fürdőszoba, a konyha, illetve a nappali közös. A kollégiumokat nem az egyetemek üzemeltetik, hanem egy Studentenwerk Berlin nevű hálózat, így kollégiumi szobáért egyből náluk kell jelentkezni, függetlenül attól, hogy melyik egyetemre jár az ember. És ezt ajánlatos minél korábban megtenni!” Az egyetem kifejezetten nemzetközi, akárcsak az egész város; a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, Amerikától Jemenen át egészen Japánig. „Rengeteg magyar is él kint – fűzi hozzá Jakab –, néhányukkal tartom is a kapcsolatot. A hangulat pedig remek. Az emberek szinte minden esetben barátságosak és segítőkészek, én külföldiként sem érzem magam kívülállónak. Kimondottan sok a múzeum, és az itteni állatkertet is érdemes legalább egyszer körbejárni. Rengeteg park és kisebb-nagyobb tó található a környéken, és akkor még nem is szóltam a rengeteg szórakozóhelyről, bárról…” Jakab mindenképpen itt szeretné befejezni az alap- és talán a mesterképzést is. „Előbb-utóbb vissza szeretnék térni Magyarországra – mondja –, de nem tudom, hogy az mikor lesz.”
