„A kutatók meg tudják mondani, hogy a diákok mennyire tanulják meg a matematikát vagy az irodalmat az iskolában, hogy az intelligenciahányadosuk milyen hatással van a teljesítményükre, vagy hogy mennyire vesznek részt a társaságban ezalatt. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa. Az olvasási és matematikai eredmények fontosak, de még ennél is fontosabbak azok a pszichológiai erősségek és gyengeségek, amelyeket az intézményes tanulmányok megerősítenek vagy kigyomlálnak. A kutatók közül többen is arra az eredményre jutottak – ami egyébként egybevág sokunk közvetlen tapasztalatokra alapozott vélekedésével –, hogy »amit a középiskolában tanulunk, vagy amit egyáltalán bárhol, sokkal kevésbé függ attól, hogy mit is tanítanak nekünk, mint attól az élménytől, amit azon a helyen átélünk« (Friedenberg, 1966). Ha a diákok nagy általánosságban úgy érzik, hogy az iskola előmozdítja a céljaikat, ha élvezik az iskolai kihívásokat, akkor a tanulással személyiségük fejlődik és egyre erősebbé válik. Ám az iskolák lényegében olyan gépezetek, amelyek folyamatos negatív visszajelzéseket adnak. Az iskoláktól elvárják, hogy mérsékeljék a diákok elhajlásait, gondolataikat, és viselkedésüket pedig szűk és merev csatornákba szorítsák be.”
A felnőtté válás útján
Csíkszentmihályi Mihály és Reed Larson közös könyvéből idéztem. Címe: Kamasznak lenni. Alcíme: A felnőtté válás útja. (Libri Kiadó, 2012) 75 diák tapasztalatainak alapos elemzése adja a kutatás alapját. A könyv feltérképezi a serdülők életét, bemutatja a tinédzserek külső világát és a „belső tájképet”, a kamaszok érzésvilágát. Nyomon követi a mindennapi élmények váltakozását – a „hullámhegyeket és hullámvölgyeket”. Vizsgálja a testvérekhez és a szülőkhöz fűződő kapcsolat alakulását. Megismerjük a kamaszt a barátok társaságában és az egyedüllét hatásainak mechanizmusát, a személyiség fejlődésére leselkedő veszélyeket és a megnyíló lehetőségeket. A konfliktusokat és az előálló káoszérzést – és ezeken keresztül jutunk el a kihívásokból teremtett örömig, a flow-ig, a Csíkszentmihályi-féle áramlatélményig. Az idézett rész a tizedik fejezetből való, amelynek címe: Küzdelem a tanórákon. Ebben a fejezetben bepillantást nyerhetünk a tantárgy és figyelem összefüggéseibe, a tipikus iskolai hangulatingadozások napi váltakozásába – például: izgatottság és unalom váltakozásai egy tanítási napon, a tanórán és a barátokkal töltött időben – és a tanár lehetőségeibe. Hogyan köthető le a gyerekek figyelme? 
Hogyan lehet alkalmazkodni e figyelem fluktuációjához, váltakozásához? „A legbámulatosabb megközelítések azok voltak, amelyek a diákok figyelmét közvetlenül a tárgyra irányították. Az egyik szociológiatanár a szexuális kapcsolatokat tárgyalva a Seventeen című, kamaszoknak szóló magazinban olyan mondatokra bukkant, amelyek segítségével a fiúk szexuális viszonyba igyekeznek bevonni a lányokat. Mindegyikkel szembesítette az osztályt, és arra vette rá a lányokat, hogy ügyes válaszokkal hárítsák el a provokációt, és a fiúkat megszégyenítve elérte, hogy azok ne próbálkozzanak többé ilyen manipulatív retorikával ajánlatokat tenni.” – A középiskolai tanárok ritkán kapják meg az őket megillető elismerést azért, hogy érdeklődést támasztanak a tantárgyuk iránt – figyelmeztetnek a szerzők –, miközben ez minden tanulás előfeltétele. A leghatékonyabb „módszer” a tanár eredendő érdeklődése az iránt, amit tanítani akar (McCormack, 1984).
„Amikor valaki belsőleg motivált a saját tevékenysége iránt, jó esélye van, hogy a többiek kíváncsiságát is felkeltse.” De mi is volna a társadalom és az egyén közös érdeke a kamaszok nevelésében? „Egy közösségnek inkább olyanokra van szüksége, akik önbizalommal rendelkeznek, eredménymotiváltak, és eközben tisztelettel vannak a többiek iránt, akik alkalmazkodók, eredetiek és békében vannak saját magukkal, nem pedig olyan diákokra, akik ezen vagy azon a teszten magas pontszámot érnek el.” De az iskolákat persze teljesítményméréssel értékelik, és a többi szempontot figyelmen kívül hagyják. Legközelebb még feltétlenül pillantást kell vetnünk arra, hogy a konfliktusokból és a káoszból hogyan lesz valamiféle rend a kamaszok életében, és hogy a kihívások hogyan vezethetnek el az alkotói örömig, az áramlatélményig – kamaszkorban is.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
