„Idézek a levélből: »Kedves Réka! Ez egy titkos levél. Kérlek, csak te olvasd el. Ne ijedj meg, hogy levelet írok, de csak így merem elmondani neked, már amikor tavaly év végén együtt énekeltünk a kórusban, annyira tetszettél nekem! Szeretném, ha barátok lennénk. Mindig is szerettem a kicsiket, szerintem érdekes dolgokra tudom őket tanítani, és ők is szeretni szoktak engem. Az én nevem Mariann, és én adom oda neked a folyosón ezt a levelet. Drága, drága Rékuci, ha hívhatlak így, kérlek, legyünk barátok! Lécci, lécci, lécci! Ma behoztam a nyári préselt virágaimat és az állatmatricákat, ha akarod, megnézheted őket. Legyünk barátok!« A levelet és a borítékot rajzok díszítik, szívek, növények és „absztrakt” ábrák. A kislány magányos. Az én Rékám nyílt, kedves, nagyon barátkozó és nagy lelkiismeret-furdalása volt, amikor megmutatta nekem a levelet, de nem értette, hogy miért nem csak úgy ment oda hozzá Mariann, miért írt levelet. A levél elolvasása után megdöbbenést látott az arcomon, amit nem tudtam sajnos elleplezni. Általánosságban kezdtünk beszélgetni a gyerekeket érhető veszélyekről, az ismeretlenekről, minden konkrétum nélkül, mert nem szeretném, ha mindezt összevonná ezzel a levéllel. Nem szeretném, ha az a másik kislány bármiben is sérülne, mivel lehet ez csupán egy fogalmazási furcsaság vagy gyermeki/anyasági ösztönből való rajongás helytelen kifejezése. De azért szeretném tudni, hogy más mit gondol erről a dologról. A barátnőm azt mondja, lehet, hogy mi, szülők túlaggódjuk a dolgot, de ő is nagyon meglepődött a közeledésnek ezen a módján.”
Szerelmes levél?
Én is pontosan ugyanazokat gondolom így a távolból, amit maguk. A közeledési mód meglepő. De valóban gyermeki/anyasági ösztönből eredő rajongás helytelen kifejezése is lehet ilyenkor, a kamaszkor küszöbén – a fogalmazásbeli furcsaságokkal együtt. Azt is tudni kell, hogy rossz helyzetű gyerekek gyakran fordulnak lelkesülten kisebbek felé, máshol visszautasított szeretetükkel. És: új iskolába, összeszokott osztályba belépni idegenként mindig nagyon nagy lelki teher. Nem csak a magányosság érzete és az ilyenkor mindig fellépő gyanakvó kirekesztés kínozza a gyereket. Hanem az a megvetés is, ami sajnálatos módon az új gyerekeknek mindig (vagy majdnem mindig) kijár. Hacsak a tanárok, az osztályfőnök nem fordítanak külön gondot az új gyerek beillesztésére, elfogadtatására (például: nem hoznak létre egy négy-öt fős „fogadóbizottságot” a régi gyerekekből, akiknek az a feladatuk, hogy segítsenek az új gyereknek a beilleszkedésben és a régiekhez való kapcsolódásban).
Az egyik nagy amerikai iskolai mészárlás, a columbine-i két elkövetője is máshonnan jött gyerek volt, akik eredeti iskolájukban magas szociális státusúnak számítottak, itt azonban a szociális rangsor legaljára kerültek mint újak, és sorozatosan érték őket a megaláztatások. Lányok az ilyen lelki terheket kevesebb agresszióval és több érzelemmel próbálják feloldani. Továbbá: a nemi különbségek valójában nem különülnek el határozottan a kamaszkor befejezéséig – a látszat ellenére sem –, gyakori például, hogy lányok egymással csókolóznak, racionálisan azzal indokolva ezt, hogy „gyakorolnak”, hogy majd a fiúkkal jobban menjen, de valójában ez erotikus töltetű kapcsolat ilyenkor is. Amiről viszont teljesen helytelen lenne azt mondani, hogy ez tudatos, vagy hogy előre jelzi a későbbi orientációt. Az is világos persze, hogy az esetleges kihasználásoktól viszont az ember mindenképpen meg akarja védeni a gyerekét, tehát helyesen járt el, hogy ilyesmikről beszélgetve és mégsem a nagylányra konkretizálva felhívta minderre Réka figyelmét. Azt is mondhatnám, hogy ilyen szempontból pillanatnyilag minden rendben van, legalábbis Rékát és magát illetően. Az ember némileg a nagylány sorsa és állapota miatt szoronghat, de lehet, hogy ez is teljesen indokolatlan. Mindenesetre: figyelmet érdemel. A maguk részéről is – és a pedagógusok részéről is, de segítő kedvességet elsősorban, és nem megítélő gyanakvást. Befogadást. Meghívást. Lányok közt – nem feltétlenül korkülönbséggel – az ilyen hangvételű levelek (rajongó levelek) manapság egyébként gyakoriak. „Filmes” túlfűtöttség. Igen, még egyszer: saját gyanakvásunkat is oldja, és a gyerek számára nagy segítség lehet, ha közel engedjük magunkhoz, szóba állunk vele, miközben nem avatkozunk bele barátságukba, melynek esetleges fordulatairól Réka számot fog adni.
Koncz Zsuzsa fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
