Az elmúlt hetekben több cikk is megjelent a sajtóban arról, hogy új szabályozás lép érvénybe: kötelezővé tennék hároméves kortól az óvodát. Ez szakértők szerint a helyhiány miatt azzal jár majd, hogy a hatéveseket automatikusan iskolába küldik – ha érett rá, ha nem.
Európa országaiban 5,5–7 éves kor között lépnek a gyerekek először iskolába. Fontos hangsúlyozni: azt, hogy ezen intervallumon belül mikor, az óvodai és a nevelési tanácsadóbeli szakemberek segítségével a szülő felelőssége eldönteni. Az iskolaérettség ugyanis fizikai és pszichológiai tényezők együttese.
110 centi és 20 kilogramm
Nem lehet pusztán az anyakönyvi kivonat alapján dönteni az iskolakezdés időpontjáról. Az iskolaérettséget biológiai és pszichológiai tényezők együttesen határozzák meg.
Milyen élettani változások zajlanak ekkor? A kisgyermek testalkatát az iskolás testforma váltja fel, harmonikusabb testarányokkal. (Általában a legalább 110 cm testmagasság és a 18-20 kg testsúly elérését tekintik az iskolaérettség feltételének, de természetesen ezek nem kőbe vésett, szigorú feltételek.) Az idegrendszer kiegyensúlyozottá válik, a gyermek uralkodni tud mozgásvágyán, egyre jobban szabályozza, koordinálja a mozgását. Képes az úgynevezett finom mozgásokra, amelyek az írástanuláshoz szükségesek.
Megjelenik a tudásvágy
A pszichológiai érettség lényeges eleme a tudásvágy megjelenése, az, hogy érdeklődéssel, várakozással tekintsen az iskola elé. Ebben a korban a gyerekek képesek uralkodni az érzelmeiken, bizonyos fokú akaratuk, feladat- és szabálytudatuk, monotóniatűrésük van. A kiegyensúlyozottan fejlődő hatéves gyermek képes 10-15 perces aktív figyelemre, akaratlagos figyelemkoncentrációra, emlékezőképessége képessé teszi szó-, szám- és mondatemlékek felidézésére. Bizonyos elvont fogalmakat kell tudnia, logikai műveleteket végeznie. Anyanyelvi, illetve matematikai tárgykörben az óvodában elsajátítandó ismeretanyagnak birtokában kell lennie.
Fontos az is, hogy az iskolába lépő gyermek minél fejlettebb beszédkészséggel rendelkezzen, helyes hangképzéssel és értelmesen tudja kifejezni gondolatait, élményeit. Az iskolaérettségi vizsgálatokhoz mindezeken túl a megfelelő egészségi állapot, az ép érzékszervek vizsgálata is hozzátartozik.
Mikor tekinthetünk egy kisgyereket iskolaérettnek? Dr. Pusztai Éva, a tanulásmódszertan.hu trénere az alábbiakban foglalta össze az iskolaérettség feltételeit:
- Tudjon legalább négy órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni. Nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor szólalni meg, amikor engedélyt kap rá.
- Az iskolai helyzetet csak az a gyerek érti meg, aki pontosan érzi, tudja, hogy számára kezdetét vette valami új, ami sokáig fog tartani, és el tudja képzelni, hogy ennek a folyamatnak a végén őbelőle felnőtt – tanító, sofőr vagy pilóta stb. lesz.
- A gyereknek rá kell hangolódnia arra, hogy a tanító által kijelölt feladatok elvégzését előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Például ha azt írják elő, hogy három sor karikát rajzoljon, akkor éreznie kell, hogy ha unja is, ha nem is érti, mire jó, nem hagyhatja abba, nem rajzolhat helyette hajókat.
- Az iskolaérettséghez hozzátartozik, hogy a gyerek már nem akar mindent azonnal, tud várni. Nem sodorja el olyan könnyen az indulati feszültség, mint eddig, s így a feladat, a külvilág által megszabott követelmény fölébe kerekedhet a játék, illetve a képzelet okozta örömszerzésének.
- A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával nő a gyermek fegyelmezettsége, a fegyelmezettség pedig növeli figyelmét, akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre, kezdenek kialakulni az önkontroll alapjai.
Szociális érettség
Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni – ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert például nem jártak óvodába vagy csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.
A nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk adódik az iskolában is, függetlenül az intellektuális teljesítményüktől. A viselkedési, magatartási zavarok a legszembetűnőbben zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Amennyiben ezt a problémát nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben és sikertelenné válhat.
Emellett természetesen bizonyos intellektuális ismeretekre is szüksége van az iskolába lépő gyereknek, de ezek jelentőségét kár lenne túlbecsülni, mivel a tapasztalatok szerint az iskolai sikertelenséget a legtöbbször nem ezek, hanem a szociális, érzelmi „intelligencia” hiányosságai okozzák.
