Huszonkét részletében változik az ország alkotmánya, vagyis az örök igazodási pont, az alaptörvény, az elvileg megkérdőjelezhetetlen alapértékek sora. A módosítások egy részét korábban az Alkotmánybíróság „vétózta”, most pedig civil szervezetek és magánszemélyek is tiltakoznak.
Változnak például a választási kampány szabályai, és ezentúl a parlament is elismerhet egyházként szervezeteket, de a Ház az alaptörvényben rögzítette a hallgatói szerződés lehetőségét is. Eszerint annak, hogy valaki államilag finanszírozott felsőoktatási szakra járjon, feltételéül lehet szabni, hogy a végzett diák Magyarországon vállaljon majd munkát – hogy mennyi ideig, arról törvény dönthet (az Ab korábban megsemmisítette a hallgatói szerződéseket szabályozó kormányrendeletet). A Helsinki Bizottság nyílt levélben tiltakozott ez ellen. Mint írják, „a legtehetségesebb, állami finanszírozásban részesült fiatalok akár egy évtizedre is el lennének zárva tudományos pályájuk érdemi folytatásától; például a bálnák életével, sarkkutatással esetleg az egyiptomi régészettel foglalkozó tehetségek nem állhatnak majd külföldi egyetem alkalmazásában, így nem öregbíthetik a kiváló magyar felsőoktatás nemzetközi hírnevét”.
Az alkotmány alapértékként ismeri el a családot, de ezentúl kimondja, hogy a családi kapcsolat alapja csak a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony lehet (az Alkotmánybíróság korábban ellenezte a „túlságosan szűkre szabott” családfogalmat). Eszerint nem számítanak családnak az élettársak, az azonos nemű párok, és nem részesül a család alkotmányos védelmében az egy gyermeket nevelő nagyszülő vagy keresztapa sem…
Mostantól törvény vagy önkormányzati rendelet jogellenessé minősítheti azt, ha valaki az utcán él, a szövegezés ugyanakkor hozzáteszi: az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekednek minden hajléktalannak szállást biztosítani. Az Alkotmánybíróság 2012 novemberében kimondta, hogy a hajléktalanokat büntetni ellentétes az emberi méltósághoz való joggal, a törvény előtti egyenlőség eszméjével, valamint a diszkrimináció és az embertelen bánásmód tilalmával. „Ahelyett, hogy érdemi szociális és lakáspolitikai intézkedésekkel segítenének rajtuk, törvényben rögzítik kirekesztésüket és alkotmányos szintre emelik a hajléktalan emberek hatósági üldözését” – írja a Város Mindenkié érdekvédelmi csoport.
