Lelki rákészülés – Vigyázz, kész, rajt!
Az egészségguruk ugrásra készen állnak, a magazinokból ömlenek a csodadiéták, és a fitnesztrénerek máris elszántan kínozzák az önként jelentkezőket. Két lehetőségünk van. Vagy felkötjük a nyúlcipőt, vagy felhúzzuk az „edzőt”, és kalóriaszámlálásba kezdünk…
És ez így megy minden tavasszal. Csakhogy egy idő után azt vesszük észre, hogy lelkesedésünk jócskán megcsappant, ráadásul a mérleg nyelve sem mozdul. Ne adj’ isten, jobban kileng, mint annak előtte! Ki érti ezt?
Ha a lélek nem kész
Dr. Lukács Liza pszichológus érti. Sőt el is magyarázza az okokat remek önsegítő könyvében, amely az Ágytól-asztaltól beszédes címet viseli. „Elgondolkodtató kutatási adat – írja –, miszerint a diétázó emberek többsége nem rendelkezik számottevő fölösleggel, amikor fogyókúrába kezd. Aztán az évek során fogyás helyett híznak. Mintha a fogyókúrák nagy része inkább hízókúra lenne.” Arra a következtetésre jut, hogy a diéták kiváltó oka legtöbbször valójában nem is a túlsúly, hanem a fogyókúrázó önmagával való elégedetlensége. Ha pedig így van, mindenekelőtt ennek az elégedetlenségnek az okait kellene megkeresnünk. Ellenkező esetben az életmódváltás nem vezet célhoz. „Az evési zavarok minden esetben hosszú gyökérrel kapcsolódnak a személyiség mélyebb rétegeibe” – figyelmeztet a szakember. Szerinte folyamatosan a felszínt kapargatjuk, és még elégedetlenségünk közvetlen kiváltó okáig sem jutunk el, ami lehet egy párkapcsolati krízis, veszteségélmény, bármilyen munkahelyi vagy magánéleti kudarc, elismeréshiány stb. Sokszor azonban a probléma akár valamilyen gyerekkori fejlődési elakadásig visszavezethető, amelynek feloldására szükség lesz az evésproblémával való megküzdés folyamán. Annak az életmódváltásnak, amely nincs összekötve egy szükségszerű önismereti utazással, sem a sikere, sem a tartóssága nem garantálható!
Út önmagad felé
Lilla és Kata a szülészeten ismerkedtek össze, és lettek barátnők. Együtt határozták el, hogy szoptatás után ledobják a rajtuk maradt kilókat. Lillán négy kiló plusz volt, Katán húsz. Nekiveselkedtek a futásnak és az aerobiknak. Míg Lilla hamar elérte a kívánt célt, Kata kilói meg se mozdultak. Három hónap után feladta: „Nem lehet úgy fogyózni, hogy reggelenként kiköpöm a tüdőmet, úgy futok, este meg a férjemmel jól beburkolunk, mert ez az egyetlen közös örömforrásunk!” Kata ezzel az odavetett mondattal látszólag meg is fejtette kudarca okát. De csak látszólag! Ezután két hétre bezárkózott, majd felhívta Lillát és elkezdte a történetét a gyerekkorától, amikor ő volt a legkövérebb kislány az osztályban, mert a nagymamája folyton etette. Aztán kiskamaszként megpróbált drasztikusan fogyókúrázni, de már nem emlékszik azokra az időkre, amikor valóban karcsú volt. Talán ezért nem tudja újra vékonynak elképzelni magát. Folytatta a szerelemmel, ami egy nála tizenöt évvel idősebb férfi karjaiba űzte az érettségi után. Most, hogy megszületett a kisbaba, bár nagyon szereti, nem érti, hogyan kerülhetett ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Csoda, hogy egyetlen örömforrása az evés? Katával tíz esztendővel később találkozott újra Lilla. A dundi kismamából szexi, teltkarcsú nő vált. Elvégezte az egyetemet, elvált, és a második férjének is szült egy gyermeket. Ösztönszerűen rálépett az önismeret útjára, és szépen, lassan megtette azokat a lépéseket, amelyeket a pszichológus azok számára javasol, akik valóban változásra éheznek. A történetnek más tanulságai is vannak. Például az, hogy az életmódváltást felesleges mindenféle bűvös dátumokhoz kötni. Az is zsákutcába vezet, ha irreális célokat tűzünk ki, mondjuk, kitaláljuk, hogy három hónap alatt húsz kilót lefogyunk, mert egyszer tizenhét évesen már voltunk olyan vékonyak. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az alakváltozással, új ruhatárral, megacélosodott lélekkel más, ezeknél sokkal fontosabb változások állnak majd be. Vajon tudjuk-e, akarjuk-e majd ezeket megfelelően kezelni?
| A változás 5 szakasza
1. lépés: A tudatosítás 2. lépés: A felelősségvállalás 4. lépés: A célkitűzés 5. lépés: Maga a változás |
A siker feltétele: a jó motiváció!
Mielőtt belekezdtünk volna ebbe a cikkbe, mi, szerzők összedugtuk a fejünket: miért is akarunk lefogyni? A jó motiváció ugyanis döntő jelentőségű a siker felé vezető úton. A következő válaszok fordultak elő:
„Hogy nagyobb legyen az önbizalmam.”
„Hogy újra nőnek érezhessem magam.”
„Hogy sikeresebb legyek a férfiaknál.”
„Hogy a párom büszke lehessen rám.”
„Hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá.”
Vajon mit gondol ezekről a motivációkról a pszichológus?
„Ezek valóban elérhetők a fogyás során, de önmagában az alacsonyabb testsúly mindezeket nem oldja meg – véli dr. Lukács Liza. – Ha valaki lefogy egy sikeres diétával, de önmaga nem változik, akkor vissza fog hízni. Éppen azért, mert nem fogadja el magát, nem becsüli, nem is szereti. A nőiség nem csak abból áll, hogy valakinek S-es vagy M-es a mérete.”
Miért adjuk fel?
Miután tisztáztuk a lelki tényezőket, következzenek a gyakorlati kivitelezés buktatói. Például, miért adjuk fel a fogyókúrát? A kutatások szerint a nők átlagosan 19 napig bírják a diétázást. A látványos változás csak ez után következne, de ezt a legtöbben már nem várják meg. Vajon mi fogy el a huszadik napon? A lelkesedés? A türelem? Az energia? „Ha a derékbőségünk nem is csökken, egyvalami biztosan fogy: az akaraterőnk” – mondja M. Czecz Fruzsina pszichológus. „Mivel hozzászoktunk, hogy a mai modern világban mindent azonnal megkaphatunk, a karcsúságot és az egészséget is expressz sebességgel szeretnénk elérni. Így azonban fennáll a veszély, hogy pont az ellenkező hatást érjük el, és a szervezetünkre káros módszereket választjuk” – teszi hozzá a szakember. Ha viszont a szigorú koplalásról áttérünk a tudatos döntésekre és a lassabb tempóra, szép és tartós siker lesz a jutalmunk.
Edzhető-e az akaraterő?
Egy néhány éve megjelent kutatás az akaraterővel és a fejünkben élő hiedelmekkel foglalkozik. A Stanford Egyetem szakemberei egy régi elméletet kérdőjeleztek meg, miszerint az akaraterő a személy behatárolt jellemzője. A vizsgálat vezetője, Veronika Job pszichológus azt nyilatkozta, hogy ha az akaraterőt korlátozottnak gondoljuk, nagyobb eséllyel fáradunk el bonyolult feladatok megoldásakor, és hamarabb fel is adjuk a küzdelmet. Ezzel szemben, ha úgy hisszük, hogy az akaraterőnk mértéke csak tőlünk függ, tovább kitartunk. Az akaraterő tehát szemléletünk átalakításával és gyakorlati feladatokkal is jól edzhető. „Élvezetessé teheti az új étkezési és testmozgási szokások bevezetését, ha játékra hívjuk saját magunkat – tanácsolja M. Czecz Fruzsina. – Ha már eldöntöttük, milyen mozgásformát választunk, szabjunk meg egy viszonylag könnyen teljesíthető célt. Ha ezt kipipáltuk, minden alkalommal emeljük a nehézségi fokot (például plusz öt perc futás, plusz két hossz úszás vagy öttel több felülés). Így testünket és lelkünket is kényelmes tempóban szoktatjuk hozzá a váltáshoz. Körülbelül három hét után már sokkal könnyebb dolgunk lesz, mert a sport közben termelődő endorfin miatt – amit »örömhormonnak« is neveznek – hiányozni fog a mozgás, szinte »függővé« válunk.” Az evéssel kapcsolatban sincs szükség drasztikus, azonnali átalakításra, állítja a szakember. A játék része lehet, hogy kezdetben csak bizonyos napokon nem eszünk cukrot vagy finomlisztet tartalmazó ételeket. Később elérünk odáig, hogy egész héten át kibírjuk ezek nélkül. Végül eljön az idő, amikor már a pékség előtt nem is sóvárgunk a rétes után.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
