Hegyi Barbara: “A gondoskodás mindenkinek kijár”

– Igen, jár nekem, hogy segítsenek rajtam, ha bajba kerülök, és hogy én is segítsek másokon, ha olyan helyzet adódik. Kegyelemmel legyenek velem szemben, ha hibázom, mert én is kegyelemmel vagyok mások iránt. Szerintem ez az a minimum, amit mindenki megérdemel. Most, hogy márciusban itt volt ez a hatalmas havazás, csodálatos reményt ad mindannyiunk számára, hogy segíteni tudunk egymáson, ha akarunk.

– A szavaidból úgy tűnik, hogy nem igazán tetszik neked ez a kifejezés…
– Igen, mert egy kicsit kemény, és tényleg semmi nem jár nekünk, amiért nem teszünk valamit.

– Talán a hiány oldaláról lehet ezt könnyebben megközelíteni… ha nem kapnád meg, akkor szenvednél tőle.
– A gondoskodásra, a szeretetre mindenkinek szüksége van: hogy amíg a kisgyerek növekszik, megkapja ezt az útravalót ahhoz, hogy ember legyen belőle. Ez nagyon fontos. Minden reggel elviszem a lányomat, Rozit az iskolába, pedig már nem is igényelné talán, de nekem fontos, hogy beszélgessünk, ne adj’ isten össze is vesszünk a rövid út alatt. Én ugyanis így biztosítom a „láthatását”, délután, este már nem igazán tudok vele találkozni a színházi előadások miatt.

– Meg tudod fogalmazni, mi az, amihez minden nőnek joga van? Én úgy gondolom, hogy gyerekhez például…
– Igen, ha szeretne, akkor mindenképpen, és a támogatás, ha gyermeket vár. De a választáshoz is joga van! Ez is jár minden nőnek. A felvilágosultság joga, hogy ne kelljen megszületni azoknak a gyerekeknek, akiket nem várnak a szüleik. A kérdezés és a felelet lehetősége, a választás lehetősége. Bármennyire is nehéz elfogadni, de még az abortusz is.

– Színésznőként lételemed a játék. Mióta van ez így? Mióta gondolod, hogy neked ez az életeddel együtt jár?
– Már a gimnáziumban úgy éreztem, hogy a szerepeken keresztül tudok megfogalmazni dolgokat… de erről nehéz beszélnem. Intim viszonyban vagyok a szerepeimmel. Sokszor a figura még akkor is bennünk él, amikor lekerül a repertoárról, és nagyon hiányzik.

– Nemrégen eszembe jutott, hogy újra kellene zongorázni tanulnom, mert sajnos kislánykoromban abbahagytam, és most hiányzik…

– Igen, csináld! A magad örömére! Nagyon fontos, hogy a magunk kedvére tegyünk dolgokat, hogy jól érezzük magunkat.

– Neked ilyen a főzés?
– Én beleszülettem a főzésbe az anyám, a nagynéném és a dadám révén. Ott állhattam mellettük, amikor készítették az ételeket, és azóta velem vannak ezek az ízek. Úgy éreztem, hogy tovább kell adnom a recepteket a lányomnak, Rozinak, Sandrának (Zorán lánya – a szerk.) és Miminek, az unokahúgomnak, aki New Yorkban él. Ezért lett belőle könyv. Körbeüljük az asztalt ebédnél vagy vacsoránál, és beszélgetünk. Az élet dolgairól…

– De hát te éjjel érsz haza előadás után…
– Igen, de akkor is vacsorázunk Zoránnal, és van, hogy Rozi is lejön a szobájából és csatlakozik hozzánk. Jó együtt enni.

– … jár nektek!

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból: Kovács István, Koko felesége, Serfőző Krisztina Aleszja Popova: „Nekem kell, hogy repülhessek!” Hegyi Barbara: „A gondoskodás mindenkinek kijár” Teleltetés vége – költöznek a növények Főzzünk zsenge zöldségekből!Jelentkezz! Válts életmódot a Nők Lapjával és nyerj külföldi nyaralást! Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!