Csupán minden harmadik ember gondolja azt, hogy a hajléktalanok maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek – derül ki a Medián Közvélemény-kutató Intézet országos reprezentatív felméréséből. Az emberek közel kétharmadát azért zavarja, hogy vannak hajléktalanok, mert azt gondolják, hogy jobb lenne, ha mindenkinek lenne hol laknia. A döntő többségnek az a véleménye, hogy segíteni kellene a hajléktalanokat is, hogy a munkájukból megéljenek (85%), több emberi és szociális gondoskodás kellene (80%), és hasznos lenne több hajléktalanszállót építeni, több férőhelyet kialakítani (78%). De sokan javasolják azt is, hogy fontos lenne kevésbé komfortos szociális bérlakásokat felajánlani a hajléktalanoknak (64%), vagy valamilyen lakhatási támogatást nyújtani a hajléktalanok részére (61%).
Miközben az emberek nagy többsége inkább a segítség pártján áll, abban a kérdésben megosztottabb a véleményük, hogy ki kellene-e tiltani a hajléktalanokat a belvárosból, illetve törvényben kell-e szabályozni az életvitelszerű közterületen tartózkodást. A többség az utóbbi megoldásokat nem támogatja.
Megrázó eredménye a felmérésnek, hogy a felnőtt korú lakosság 7 százaléka úgy nyilatkozott, hogy van az ismerősei, rokonai, családtagjai közül valaki, aki hajléktalan. Vagyis több, mint 600 ezer embernek egészen közvetlen tapasztalatai vannak erről az állapotról.
A Február Harmadika Munkacsoport ez évi adatfelvétele során közel tízezer hajléktalan ember is válaszolt ugyanezekre a kérdésekre. Az érintettek zöme is elsősorban munkát szeretne (82%), valamilyen lakhatási támogatást (73%), több hajléktalanszállót (72%), vagy éppen kevésbé komfortos szociális bérlakásokat (71%). Ugyan a szállókon élő hajléktalanok és a közterületeken megkérdezett fedél nélküliek véleménye markánsan eltér arról, hogy rá kellene-e kényszeríteni a hajléktalanokat arra, hogy használják a hajléktalanszállókat, és ne az utcán aludjanak, illetve ki kellene-e tiltani őket a belvárosból, azonban döntő többségük nem ért egyet helyzetük ilyen kezelésével.
