– De ügyes vagy ebben a dominózásban! – kiáltok fel.
– Hát igen – válaszol Misi szerényen.
Misinek szerencsére nem száll a fejébe a dicsőség, hajlamos a saját ügyességét is szerényen másnak tulajdonítani.
– Nézd, milyen ügyes buborékokat fújok! – szokta mondani például szappanbuborék-fújás közben, mert nagyon ügyesen tud szappanbuborékot is fújni egyedül, és már többször gratuláltunk neki ehhez. Legügyesebb talán mégis a mászásban Misi, macskaügyességgel kapaszkodik fel szinte bármire. Én nézni is alig bírom ezt, és néha hangot is adok (talán túlzott) szülői aggodalmamnak. A múltkor egy járókába mászott be a nagymamánál, majd teljesen kicsavarodott pózban, lábbal előre kezdett belőle kimászni.
– Vigyázz, kiesel! – aggodalmaskodtam.
– Nem, szerencsére nem esek ki – mondta Misi. És aztán szerencsére tényleg nem esett ki.
Még ha nagy ritkán csinál is valami ügyetlenséget, azt is roppant ügyesen kommunikálja le.
– Papa, gyere, gyere! Csupa tejes lettem! – rontott be a szobámba a minap.
– Hogyhogy? – kérdeztem felnézve a munkából.
– Hát, egy kicsit kiborítottam a tejet, de azért nem baj – foglalta össze a helyzetet Misi. Gondolom, sejtette, hogy ezt fogom mondani, hát megelőlegezte önállóan. Ha még azt is hozzáveszem, hogy előtte ügyesen kinyitotta a hűtőszekrényt, ügyesen kivette belőle a tejespalackot, ügyesen lecsavarta a kupakját, és ügyesen beletöltötte a konyhaszekrényből ügyesen elővett pohárba – hát ennyi ügyesség mellett eltörpül az a kis ügyetlenség, hogy a kettő között magára öntötte a tejet. Misi annyira önálló, hogy csak a legritkább esetben folyamodik segítséghez. Legutóbb volt egy ilyen kivételes eset: fejjel lefelé lógott le az ágyról, és nem teljesen véletlenül egyre jobban csúszott róla lefele, lassan, de biztosan közelített a kobakja a földhöz. Közben segélykérően odafordult hozzám:
– Segíts leesni!
Egy másik ilyen kivételes alkalommal a nadrágját nem sikerült visszahúznia pisilés után, pedig ezt is meg szokta tudni már ügyesen, önállóan oldani. Valószínűleg most is csak azért nem sikerült, mert már egy kicsit kinőtte, és szűk volt. Kénytelen volt a segítségemet kérni, és én nagy nehezen újra gatyába ráztam valahogy.
– Háromévesen már nem tudok nadrágot feltolni – állapította meg Misi.
Mindezek dacára, mondom, Misi kivételesen ügyes. Annyira ügyes, hogy még olyan dolgok is kitelnek tőle, amikre rajta kívül más földi halandó aligha képes. A múltkor például eléggé siettek volna a feleségemmel valahova, de Misi nagyon ráérősen lépkedett mellette.
– Gyere kicsit gyorsabban! – kérte a feleségem.
– Nem, én most lassan megyek – mondta Misi azzal a feleségemtől örökölt makacssággal, amit a dackorszak csak súlyosbított.
– De sietni kell! – szólt rá türelmetlenül a feleségem.
– Én lassan is tudok sietni – jelentette ki Misi.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
