“Anya, mekkora a Balaton?”

Bámuljuk a Kupa család lakásának falán húzódó hosszú repedéseket. Két éve, hogy nem futnak tovább, és persze nem is rövidülnek. Akkor volt a nagy földrengés Tatabánya térségében (alig egy évre rá, hogy a család átköltözött a közeli faluból a munkalehetőségek után), és ez a lakás is megsínylette – azóta sem volt pénz a helyreállításra, épphogy a havi megélhetésre elegendő, ami van. „Nehezebb a helyzet évről évre, drágább minden, a fizetéseket meg nem emelik” – mondja az édesanya, aki négyórás konyhalányként dolgozik egy óvodában. A férje kőműves, de amióta gerincműtéten esett át, nem dolgozhat. „Nem mindent tudunk megvenni nekik, amit szeretnének – mondják. – A rezsin nem tudunk spórolni, inkább a ruhán meg az élelmiszeren. Egy tábla csokit kaphatnak hét végére vagy egy-egy túró rudit, kóla helyett pedig szörpöt keverünk szódával. Turkálóban vásárolunk, néha a testvérem szokott segíteni: vesz a gyerekeknek egy-egy ruhaneműt…”

A házaspár csak ingyenes programokra tudja vinni a gyerekeket, de nyaralni még soha nem voltak. Jó párszor kérdezték már, milyen lehet a Balaton. Azt mondják, ha csak egy napra is eljutnának oda, nekik az bőven elég lenne!