A Pém házaspárnak hét gyermeke van, mégis magukhoz vettek egy nyolcadikat. Az édesanya lelkész, kántor, zongorát és éneket tanít, mellette megszervezte a Létminimum Alatt Élők Társaságát Miskolcon. Gyűjtéseket szerveznek, szegény családokat támogatnak, mint mondják, van, aki náluk is rosszabb körülmények között él – csakhogy közben ők is igazán nehéz helyzetbe kerültek. A hallássérült édesapa harmincnyolc évnyi munka után vesztette el földmérőmérnöki munkáját, amikor felszámolták a cégét. Így kell most eltartaniuk nyolc gyereket, az édesanya mégis azt mondja, nem bánja, hogy nagycsaládosok lettek.
„Mi is sokan voltunk, ez volt előttünk a minta. De mi még könnyebben felnőttünk, könnyebb volt az élet, és vannak ennek előnyei is. A gyerekek egymást is formálják, mindegyikük egy ablak a világra, és bizonyos tulajdonságok, mint a szociális érzékenység és segítőkészség, csak nagy családban alakulhatnak ki.”
Mi most Sárikának szeretnénk egy jó napot szerezni. Nehezen tudjuk lefotózni a visszahúzódó kislányt. Kicsit szégyenlős, de a balettről boldogan mesél. Ezt tanulja, mellette néptáncra is jár. Szeretne megnézni egy modern balettelőadást, mert bár a miskolci színházban járt már, ilyesmiben még nem volt része.
