Egy nap rossz hírt kapott Czwikli Zsuzsanna: megtudta, hogy testvére gyermekeit gyámhatósági döntéssel kiemelték a családból, és intézményben helyezték el, otthon annyira elhanyagolták őket. Zsuzsanna azonnal elindult meglátogatni őket, ám a látogatásból sokkal több lett. „Álltam az ajtóban, néztem őket, és azt gondoltam, nem hagyhatom őket itt, ebben a bizonytalanságban. Ráadásul azt mondták, szét kell választani őket, más és más helyre fognak elkerülni.”
Zsuzsanna egy pillanat alatt döntött, a férjére nézett és azt mondta: „Visszük őket.” Ez persze nem ment olyan könnyen, és nemcsak azért, mert a férfi először rávágta: „Szó sem lehet róla!” Hanem mert (miután sikerült Zoltán érzelmeire hatni) a hivatalos procedúra másfél hónapba telt. „Egy örökkévalóságnak tűnt” – mondta Zsuzsanna. De egyszer csak megállt a házuk előtt egy autó, és kisorjázott belőle az öt kisgyerek. Így lettek ők egyik napról a másikra kétgyermekesből hétgyermekes család. Végül is csak egy betű a különbség…
A család helyzetét nehezíti, hogy velük lakik a nagymama is, valamint hogy Zsuzsáék kislánya szívbeteg, műtétre vár. Óriási dolog, hogy amikor a környéken megtudták, mi történt velük, sokan segítettek élelmiszerrel, berendezési tárgyakkal.
A 33 kívánságba Zsuzsa nagyfiának, Gábornak a levelét válogattuk be, úgy gondoltuk, ráférne az a bizonyos élményfürdős nap szüleivel együtt. Hiszen végtelen türelemről tanúskodik, ahogyan viseli, hogy kamaszként meg kellett osztania a szobáját hat kisgyerekkel. „Először nagy szemekkel néztem, elképzelni sem tudtam, milyen lesz, de aztán kialakult” – mondja, mintha a világ leghétköznapibb dolga lenne ez.
