Tisztaság van és meleg, színes képek díszítik a falat, és barátságosak az itt dolgozók. De azért… A RÉS Alapítvány által fenntartott Családok Átmeneti Otthona nem otthon, még ha a nevében benne van is. Csak mi, külső szemlélők gondoljuk azt, hogy a nélkülözéshez képest egy intézményben lakni maga a boldogság. Ettől még persze nagy segítség lehet annak, akinek egyszer csak tényleg nincs hová hazamenni. Mert elfogy a munka a fővárosban, és vele a lakbérpénz is, vagy mert a banki ügyintéző nem szociális munkás; teszi a dolgát, ahogyan a végrehajtó is.
Annyi jó van a dologban, hogy a tízéves Benjáminnak nem kellett elszakadni a családjától: a RÉS Alapítványhoz együtt költözhettek. Sajnos azonban itt, a városszéli Pesti úton is csak egy évig maradhatnak – még nem tudják, mihez kezdenek azután. Albérletben éltek korábban, csak hát az édesapa munkahelye megszűnt, azóta csak alkalmi megbízásokat talál. Most egyetlen szobában laknak négyen. Kicsit szűkös, de most ennek is örülni kell – mondják. A lakhatás itt sincs ingyen, 48 ezres havi bevételük felét kifizetik a szállásra. „Ami tőlünk telik, azt megadjuk nekik” – húzza ki magát az apa. Hiába laknak most így egész nagy közelségben, Benjámin kívánsága mégis egy olyan igazi „apa-fia nap”. Gokartozni szeretne, „még nem voltam soha” – mondja a tízéves kisfiú, akinek szülei sajnos nem tudják vállalni egy ilyen program költségeit.
