Percekig csak bámuljuk a tündér kislányt, ahogyan könyvekből, füzetlapokból egész kis várost épít a szőnyegen. Van itt gyógyszertár, ABC és még italbolt is – szépen feliratozva. Ha vendég érkezik, Piroska nagy örömmel kiszolgálja. Nevelőszülője elmeséli, hogy a papírvárost sosem szabad elpakolni, de ha muszáj, a reggel akkor is mindig úgy kezdődik, hogy Piroska újra felépíti. Ez a terület szent, bárki érkezik, gondosan kikerüli. Az építmények után a babák kerülnek elő: Piroska szépen, rendjén sorba fekteti őket a heverőn. „Kati, Laura, Zsuzsi…” – sorolja, merthogy 
mindegyiknek külön nevet kapott, természetesen. Nézzük ezt a kislányt, és olyan érzésünk támad, mintha kicsit visszament volna az időben, mintha néhány évvel ezelőtti évei kimaradt játékait játszaná. „Amikor idejött, nem volt semmije – meséli Marika. – Olyan élete volt, hogy… nem is tudom, hogy maradt meg idáig. Volt egy másik kislány is nálam, benne ki sem alakult a játék képessége, egyszerűen nem tudott babázni. Piroska nagyon okos, sok a félelem benne, de benne maradt érzés… Szép a hangja, szép szavalatért díjakat is kapott. Színésznő szeretne lenni.”
Az asszony a helység védőnőjeként harmincöt év alatt sok szörnyű családi sorsot látott, de a „megoldással” sem volt kibékülve. „Az intézmény nem ideális ám, borzasztó a gyerekeknek. Mikor ezt láttam, kérdeztem a férjemet, mi lenne, ha levizsgáznánk, és ha csak két gyermeket nevelünk is, legalább azoknak jó soruk lesz.” Így került hozzájuk („életveszélyből” – mondták nekik) először egy testvérpár, majd Piroska. „Nem ismerték az ételeket, nem láttak még kanalat, csodálkoztak, miért terítünk…” Aztán szép lassan beletanultak a családi életbe. „Megbeszéltük a szabályokat, első az őszinteség. És mindenkinek testvérként kell egymást szeretni, csak úgy lehet” – mondja Marika.
Piroskának nagy kedvencei Sissi és Viktória királynő, a róluk szóló filmet akárhányszor meg tudná nézni. A 33 kívánságtól azt kérte, hogy egy napig hercegnőként élhessen egy igazi kastélyban.
