Tizenhárom éves lesz idén Csorba Klaudia, sajnos nem egészségesen: nyúlajakkal és farkastorokkal. Egy baranyai kis faluban, Kásádon él, ahol nagyon nagy a munkanélküliség. Szülei mindketten munkanélküliek, a mindennapi minimum sincs meg nekik.
Az édesanya így mesélt nekünk: “Régebben volt munkalehetóség a környéken, sajnos most nem igazán van, ezért nehéz a megélhetés. Én jelenleg az önkormányzatnál dolgozom, párom alkalmi munkában erdészetnél traktorosként. Emelett kertészkedünk, állatokat tartunk itthon, így próbálunk megélni.
A lovacskás története egészen fél éves korában kezdődött, amikor apósoméknál felültettük a ló hátára. Akkor alakult ki köztük a szoros kötelék, ami a mai napig tart. Bújja a lovas regényeket, és maga is szeretne lovas könyveket írni. Szegényen, de boldogan így éljük napjainkat!”
Amikor megkérdeztük Klaudiát, mi volna az álma, szépen beszámozva küldte el nekünk, a lovaglás szinte mindegyikben szerepelt. Kiderült, hogy a kislány afféle lovas novellákat is ír, szeretné, ha egyszer kiadnák. Mi ezt nem tudjuk megígérni, de azt talán vállalja egy olvasónk, hogy megszervezzen egy találkozást, amelyen Klaudia megmutathatja írásait egy hozzáértőnek, aki megnézné ezeket és tanácsokkal látná el a kislányt.
